Gábriel arkangyal
Gábriel arkangyal | |
12-13. századi grúziai freskó | |
főangyal | |
Tisztelete | |
Tisztelik | Római katolikus egyház, Zsidó vallás, Anglikán Közösség, Keleti katolikus egyházak, Ortodox kereszténység, Antikhalkédóni egyházak, Ezoterikus kereszténység, Iszlám |
Ünnepnapja | szeptember 29. (róm. kat.) november 8. (ortodox) |
Jelképei | hírnöki bot, kereszt, jogar, glóbusz, liliom, olajág, pálmaág, könyv-tekercs, füstölő, kard |
Védőszentje ennek | híradó katonák |
A Wikimédia Commons tartalmaz Gábriel arkangyal témájú médiaállományokat. |
Szent Gábriel arkangyal, vagy magyarosan Gábor főangyal[1] (héberül: Gávri-El (גבריאל), melynek jelentése: „Isten embere”, „Isteni ember” vagy „isten ember formájú reprezenátora ”) talán a legismertebb arkangyal a Bibliában és a Koránban.
Gábriel a különböző hagyományokban
[szerkesztés]Gábriel az Ószövetségben és az Újszövetségben is szerepel. Az Ószövetségben Gábriel angyal magyarázta meg Dániel próféta látomásának értelmét (Dán 8,16-26) és a 70 évről szóló prófécia jelentését (Dán 9,21-27). Lukács evangéliuma Gábrielt úgy említi, mint Isten hírvivőjét, küldöttjét. Előbb Zakariás papnak adja hírül Keresztelő János születését, aki nagy tetteket fog végrehajtani (Lk 1,5-20). Itt magáról azt mondja, hogy az Úr színe előtt áll. Ezután Názáretben Máriánál is megjelenik, átadva az angyali üdvözletet, vagyis a Szentlélek révén, Jézus születését és jövendő, messiási hivatását (Lk 1,26-38).
Egyes apokrif iratok szerint a Szodomát és Gomorát elpusztító angyalok között is ott volt.
A későbbi keresztény hagyomány Mihály arkangyal és Rafael arkangyal mellett Gábrielt is az arkangyalok közé sorolta. Gábor főangyal, a Biblia szerint az Úr előtt álló hét főangyal egyike (Tób 12,15; Lk 1,19). Az Üdvözlégy ima a Máriához intézett szavaival kezdődik.
Egy legenda szerint III. Ottó német-római császár a lengyel uralkodónak ígérte Attila koronáját, miközben azt István, a magyarok fejedelme is követelte. III. Ottó 1000-ben megkerestette és személyesen föl is tárta Nagy Károly sírkamráját, ahol megtalálta a koronázási jogart és a koronát, s Ravenna érintésével Rómába vitte, ahova 1000. október 2-án érkezett meg. Ottó és II. Szilveszter pápa úgy döntött, hogy a koronát a lengyel uralkodónak szolgáltatják ki. II. Szilveszter pápa azonban álmot látott, melyben Gábriel arkangyal arra figyelmeztette, hogy a koronát ne a lengyel királynak adja, hanem annak a követnek, aki másnap reggel érkezik. Másnap reggel az Árpád-családból származó István magyar fejedelem követe, Asztrik apát érkezett és kérte a koronát. Szilveszter pápa megáldotta a koronát, és egy apostoli keresztet is küldött vele együtt, valamint egy levelet, melyben a magyarok királyát apostoli jogokkal ruházta fel. Ezzel kinyilvánította, hogy a koronát nemcsak az Istentől származó földi hatalom közvetítőjének, hanem egyben a magyar állam megtestesítőjének is tekinti.[2]
Gábriel arkangyal csak 1921-ben került be a hivatalos római katolikus kalendáriumba, ekkor ünnepét március 24-ére tették. 1969-től azonban Szent Mihállyal és Szent Rafaellel együtt szeptember 29-ére tették római katolikus ünnepét. Az ortodox egyházakban november 8-án ünneplik, de megemlékeznek róla március 26-án és július 13-án is.
Gábrielt az iszlám is tiszteli (arab neve Dzsibríl vagy Dzsibráil), ugyanis hitük szerint ő az, aki az elrendelés éjszakáján és azt követően eljuttatta Mohamed prófétához Isten szavát, a Koránt.
Az ezoterikus tanokban ő az igazság angyala és az Édenkert őrzőjének a feje.[3] Gabriel arkangyal náluk a remény angyala, aki mindig reményt ad az embereknek, valamint a halak, a rák és a skorpió horoszkópú emberek védőszentje. Ábrázolása mindig valami fensőbbségeset sejtet mindenkivel, amitől (akárcsak Mihály arkangyaltól) a gonosz fél. Hatalmas szárnyakkal ábrázolják, mely a természetfeletti erejét jelképezi. [4]Ő üldözte ki Ádámot és Évát a Paradicsomból.[forrás?]
Gábriel a művészeti ábrázolásokon
[szerkesztés]A 4. században a katakombákban ifjú vagy szakálltalan férfi képében ábrázolták szárnyak és nimbusz nélkül. Az 5. századtól kezdték szárnyas, nimbuszos alakként ábrázolni. A 14. században főként Itáliában az ifjú leányos vonásokat kapott, s ez általánossá vált a reneszánsz és barokk képeken. A 18. századtól újra erőteljes ifjú. A festményeken főangyalként rendszerint Mihály arkangyallal együtt ábrázolják. Szerepel a Paradicsomból való kiűzetés, Dániel és Zakariás látomása, Jézus születése, a Háromkirályok képein, de leggyakrabban az angyali üdvözletben.
Attribútumai: hírnöki bot, harsona, trombita, kereszt, jogar, glóbusz, liliom, olajág, pálmaág, könyvtekercs, füstölő, kard.
Gábriel a festészetben
[szerkesztés]-
"Amikor az embert elűzte, az Éden kertjétől keletre odaállította a kerubokat és a fenyegető tüzes kardot, hogy őrizzék az élet fájához vezető utat"
-
Gábriel arkangyal ikonja (12. század, Novgorod)
-
Angyali üdvözlet (Mariotto Albertinelli, 15. század)
-
Angyali üdvözlet (Murillo, 1655)
-
Angyali üdvözlet (Pietro Perugino, 1489)
-
Angyali üdvözlet (Sandro Botticelli, 1490)
-
Angyali üdvözlet (Simone Martini)
-
Angyali üdvözlet (John Williams Waterhouse)
-
Gábriel arkangyal képe Magyarláposon, az ortodox templom bejárata mellett
Gábriel-szobrok
[szerkesztés]-
Gábriel arkangyal szobra a Millenniumi emlékmű főalakja
-
Gábriel arkangyal szobra, Bermatingen
-
Gábriel arkangyal szobra, Waldburg
-
Gábriel szobra a Reimsi katedrális homlokzatán
-
Gábriel szobra a velencei Dózsepalota homlokzatán
Gábriel a filmművészetben
[szerkesztés]- Angyalok háborúja (1995) – Christopher Walken alakítja Gábrielt
- Constantine, a démonvadász (2005) – Tilda Swinton játssza
- A születés (2006) – Gábriel szerepében Alexander Siddig
- Gábriel – A pokol angyala (2007) – Andy Whitfield
- Gabriel— Odaát (2005-2019)- Richard Speight Jr
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Szent Mihály, Szent Gábor és Szent Rafael főangyal
- ↑ Magyar katolikus lexikon > M > Magyar Szent Korona
- ↑ Keszilla: A kabbala megértésének kulcsa
- ↑ MeisterDrucke: A Kiűzetés a Paradicsomból, Ádám és Éva történetéből (magyar nyelven). MeisterDrucke. (Hozzáférés: 2024. december 8.)
Források
[szerkesztés]- Magyar katolikus lexikon
- Herbert Haag: Bibliai lexikon. Budapest, 1989. ISBN 963-360-465-6
- Gábor arkangyal