Furoszemid
Furoszemid | |||
IUPAC-név | |||
5-(aminoszulfonil)-4-klór-2- [(2-furanilmetil)amino]benzoesav | |||
Kémiai azonosítók | |||
CAS-szám | 54-31-9 | ||
PubChem | 162482 | ||
DrugBank | APRD00608 | ||
ATC kód | C03CA01 | ||
| |||
Kémiai és fizikai tulajdonságok | |||
Kémiai képlet | C12H11ClN2O5S | ||
Moláris tömeg | 330,745 g/mol | ||
Farmakokinetikai adatok | |||
Biohasznosíthatóság | 43-69% | ||
Metabolizmus | máj és vese glükuronidáció | ||
Biológiai felezési idő |
max. 100 perc | ||
Kiválasztás | vese 66%, epe 33% | ||
Terápiás előírások | |||
Jogi státusz | receptköteles | ||
Terhességi kategória | C (US) | ||
C (AU) | |||
Alkalmazás | orális, intravénás, intramuszkuláris |
A furosemid (INN: furosemide) nagy hatású vízhajtó (kacs- vagy csúcshatású diuretikum), aminek hatása rövid ideig tart és a hatás gyorsan kialakul. A VIII. Magyar Gyógyszerkönyvben Furosemidum néven hivatalos.
Hatásmechanizmus
[szerkesztés]A disztális kanyarulatos csatornákban (distalis tubulusok) fejti ki hatását a nátrium- és kloridionok reabszorpciójának gátlásával a Henle-kacs felszálló szárán a kortikális és medulláris széles szakaszon. A Henle-kacs felszálló ágában a Na+/2Cl−/K+ iontranszport gátlásán keresztül blokkolja ezeknek az ionoknak a visszaszívását. Ebben az esetben a szakaszos nátrium-kiválasztás a glomeruluszokon keresztül filtrált nátriumnak akár a 35%-át is elérheti. A fokozott nátrium-kiválasztás következtében az ozmotikusan kötött víz másodlagosan fokozott vizeletkiválasztást és a disztális tubuláris K+-szekréció emelkedését okozza. A Ca2+- és Mg2+-ionok kiválasztása ugyancsak fokozódik. A disztális kanyarulatos csatornákra kifejtett hatása független a karboanhidráz-gátlók és az aldoszteron hatásától. A fenti elektrolitok elvesztése mellett csökkenhet a húgysavkiválasztás, és a savbázis-háztartás zavarai az egyensúlyt a metabolikus alkalosis irányába tolhatják el. Alacsony glomeruláris filtráció esetén is rendkívül hatékony, ezért alkalmas krónikus veseelégtelenségben a vizeletkiválasztás fokozására. A furoszemid dózisfüggően serkenti a renin-angiotenzin-aldoszteron rendszert. Vérnyomáscsökkentő hatása elsődlegesen a vértérfogat csökkentésének tulajdonítható. Normál vesefunkció esetén, és ha nincs kifejezett ödéma, a szívelégtelenségben a vénás, a jobb szívfél kapacitásereinek (vena cava superior és inferior) tágítása útján akutan csökkenti a kardiális előterhelést, és ezáltal a szív munkája a diuretikus hatás kialakulása előtt csökken.
Forrás
[szerkesztés]- Gyógyszerészi kémia. Szerkesztette: Fülöp Ferenc, Noszál Béla, Szász György, Takácsné Novák Krisztina. Budapest: Semmelweis Kiadó. 2010. 495–496. o. ISBN 978 963 9879 56 0