Frigidus menti csata

A Frigidus menti csata
Időpont	394. szeptember 6.
Helyszín	Frigidus folyó, ma Vipava folyó, ma Szlovénia
Eredmény	Keletrómai Birodalom győzelme
Szemben álló felek
Keletrómai Birodalom vizigótok Nyugatrómai Birodalom frankok
Parancsnokok
I. Theodosius, Stilicho, Alarik Eugenius†, Arbogasztész†
Veszteségek
ismeretlen Eugeniust meggyilkolták, Arbogasztész öngyilkos lett
Térkép
A Frigidus menti csata Pozíció Szlovénia térképén
é. sz. 45° 52′ 13″, k. h. 13° 56′ 10″45.87041111, 13.93615556
A Wikimédia Commons tartalmaz A Frigidus menti csata témájú médiaállományokat.

A Frigidus menti csata a Frigidus (ma Vipava) folyónál, a mai Szlovénia területén zajlott 394. szeptember 6-án. A szembenálló felek a Keletrómai Birodalom (I. Theodosius vezetésével) és a Nyugatrómai Birodalom (Eugenius vezetésével) voltak. A csata I. Theodosius és csapatai győzelmével ért véget.

Előzmények

Theodosius, a csata győztese, a történelemben utoljára egységes Római Birodalom császára.

A Száva menti csata után II. Valentinianus és I. Theodosius újjászervezték a Római Birodalmat, megújuló hadjáratokat vezettek a betörő germánok ellen. E hadjáratokban tűnt ki Arbogast, aki a Rajna mellett állomásozó légiók fővezére volt, egyébként maga is germán – frank – származású. Arbogast olyannyira elbízta magát saját sikerei miatt, hogy gyakran magával a császárral is gőgösen viselkedett. II. Valentinianus kénytelen volt Arbogast megfosztani minden tisztségétől viselkedése miatt, mire néhány nap múlva 392-ben II. Valentinianust megfojtva találták a saját szobájában, Vindobona (ma Bécs) melletti légióállomáson. I. Theodosiust Arbogast értesítette a császár haláláról, a frank hadvezér úgy informálta a kelet-római császárt, hogy II. Valentinianus öngyilkos lett. Arbogast szeretett volna I. Theodosiusszal személyesen is tárgyalni, de a császár kitért a találkozás elől, azt gyanította – és ezt Galla, II. Valentinianus nővére is megerősítette – hogy az egykori császárt meggyilkolta Arbogasztész. 392. augusztus 22-én Arbogast Flavius Eugenius kezébe adta a Nyugatrómai Birodalom kormányzását, ő a háttérbe húzódott, de továbbra is de facto ő irányította a birodalmat. Eugenius tett néhány engedményt a lakosság pogány részének: Itáliában fölújították a pogány szokásokat, visszaállították a szenátusba Victoria istennő szobrát, fényes ünnepi meneteket tartottak a Vesta-szüzek és a pontifexek, augurok. Milánó püspökét, Szent Ambrust azzal fenyegették meg, hogy a milánói főtemplomot istállóvá fogják alakítani. Theodosius a saját kilenc éves fiát, Honoriust nevezte ki a Birodalom nyugati felének császárává és hogy támadást intézett Eugenius és Arbogast ellen.

Előkészületek

393-ban megkezdték az inváziós tervek kidolgozását, fővezérnek Flavius Stilichót nevezték ki. Lükopolisz egyiptomi városból szerzetesek érkeztek Konstantinápolyba és igyekeztek meggyőzni a császárt a hadjárat mielőbbi megkezdéséről, melynek sikeres végrehajtása esetén megtörnék a nyugati, ariánus kereszténységet is. A hadsereg 394 májusában indult el Konstantinápolyból, a légiók nagyrészt barbárokból, így például 20000 vizigót harcosból álltak. Maga I. Theodosius is a hadseregével tartott, Stilicho fővezér és a vizigót uralkodó Alarik és Bacurius társaságában. Arbogasztész nem az Alpokban állomásozott, hanem Itáliában vonta össze erőit, így Theodosius könnyen átkelt a Júliai-Alpokon és szeptemberre megérkezett a Frigidus folyóhoz, Aquileia térségébe.

A csata

Flavius Eugenius római érmén. A csata után kivégezték.

I.Theodosius szeptember 5-én kezdte meg a támadást a vizigót harcosok rohamával, mely roham megtört a sikeresen védekező Arbogasztész hadai miatt, Bacurius hibériai vezér is elesett a támadásban. A nap végére Eugenius ünnepeltette a katonáit, hogy sikeresen megvédték pozícióikat, miközben Arbogasztész egyes egységei elzárták a Júliai-Alpokban a visszavezető utakat, így I. Theodosius csapatait csapdába zárták. Szeptember 6-án a csüggedt keletrómai seregeket Theodosius újból harcra tüzelte fel, és egy utolsó nagy rohamra indultak a nyugatrómai seregek ellen. Az időjárás I. Theodosiust segítette: a keresztények máig csodaként tekintenek az eseményekre. Az nyugatrómai seregek íjászai hiába lőtték ki nyilaikat, azokat az Alpokból lezúduló heves szélvihar visszasodorta, a nyilak nem érték el a keletrómai támadó vonalat. A heves szélvihar közben Theodosius csapatai sebesülés nélkül elérték a nyugatrómai sereget és a nap végére döntő győzelmet arattak felettük. A csata után Flavius Eugenius fogságba került és lefejezték, Arbogast a kardjába dőlt.

Eredmények

A költséges hadjárat I. Theodosius számára megtérülő vállalkozás volt: a pogányság katasztrofális vereséget szenvedett és a történelemben Európában többé már nem képezett meghatározó tényezőt. A Nyugatrómai Birodalom megszállás alá került, a Római Birodalmat megújították, újból és egyben utoljára a történelemben egységes birodalom jött létre. I. Theodosius a pogány testületeket feloszlatta, szertartásaikat eltiltotta, templomaikat bezáratta. A csatában a nyugatrómai légiók nagy része megsemmisült így szükség volt a birodalom körül gyülekező barbár-germán seregekkel való kapcsolatfelvételre és kiegyezésre. A nyugatrómai seregeket végérvényesen germán harcosok alkották, megkezdődött a germánok betelepülése a birodalomba.

Források

• Németh György, Hegyi W. György: Görög–római történelem, tankonyvtar.hu