Friedrich Jeckeln
| Friedrich Jeckeln | |
 | |
| Született | 1895. február 2.[1][2][3][4] Hornberg[4][5] |
| Elhunyt | 1946. február 3. (51 évesen)[1][3][4] Riga[4] |
| Állampolgársága | német |
| Foglalkozása |
|
| Tisztsége |
|
| Kitüntetései |
|
| Halál oka | akasztás |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Friedrich Jeckeln témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Friedrich August Jeckeln (Hornberg, 1895. február 2. – Riga, 1946. február 3.) SS-Obergruppenführer, a rigai gettóbeli, a kamenyec-podolszkiji és a Babij Jar-i mészárlások irányítója, háborús bűnös.[8][9][10]
Magánélete
[szerkesztés]Jeckeln 1895-ben született. A középiskola elvégzése után gépészmérnöknek tanult, de az első világháború kitörése miatt tanulmányai félbeszakadtak, és végül nem is szerzett diplomát.[11]
1918-ban feleségül vette Charlotte Hirscht. Egy ideig apósa mezőgazdasági vállalkozásában dolgozott, de idővel megromlott a viszonyuk, mert Jeckeln elégedetlen volt a munkahelyi előmenetelével. A felesége családjával kialakult konfliktus miatt házassága (amelyből három gyermekük született) is válással végződött. Jeckeln évekkel később Himmlernek azt mondta, a Hirsch család valószínűleg titkon zsidó származású, azért viselkedtek vele így.[11][12]
Jeckeln később másodszor is megházasodott, és összesen kilenc gyereke született; a legfiatalabb, az 1941-ben született Renate házasságon kívül.[11][13]
Az első világháborúban
[szerkesztés]Friedrich Jeckeln 1913-ban kezdte meg katonai szolgálatát. Kezdetben a tüzérségnél szolgált, és 1915-ben hadnagyi rangot kapott. 1916-ban súlyosan megsebesült. Felépülése után áthelyezték a légierőhöz.[10]
A két háború között
[szerkesztés]A háború vége után a Grenzschutz Ost szabadcsapat tagja volt. 1919-től 1925-ig Danzigban dolgozott, majd munkanélküli volt.[10] 1929. október 1-jén lépett be a náci pártba (tagsági száma 163 348). 1930. március 15-én csatlakozott az SS-hez, mindjárt SS-Sturmbannführeri (őrnagyi) rangban (tagsági száma 4367). Előmenetele ezután gyors volt: 1931 júniusában SS-Standartenführer, szeptemberben SS-Oberführer lett. 1933 februárjában lett tábornok, először SS-Gruppenführerként majd 1936 szeptemberétől SS-Obergruppenführerként.[8][10]
Jeckelnt felelősség terheli több robbantásos merényletért Braunschweig térségében, és 1933. július 4-én az ő parancsára követték el a riesebergi gyilkosságokat amelyek során tíz kommunistát öltek meg a Braunschweig melletti Riesebergben. Mivel ebben az időben Jeckeln felügyelte a braunschweigi rendőrséget, ezek a bűncselekmények a nemzetiszocialista időkben felderítetlenek maradtak, illetve azokért a nácik politikai ellenfeleit tették felelőssé.[10]
1932-től 1945-ig a Reichstag képviselője is volt.[10]
A második világháborúban
[szerkesztés]Jeckeln 1940 májusától Franciaországban szolgált a Waffen-SS kötelékében. Amikor Németország 1941-ben megtámadta a Szovjetuniót, áthelyezték a keleti frontra, ahol 1941 júniusától novemberéig Ukrajnában, majd 1941 novemberétől a háború végéig a Baltikumot és Fehéroroszország északi részét felölelő „Ostland” nevű közigazgatási egységben irányította az SS és a rendőrség munkáját.[14]
Ukrajnai tömeggyilkosságok
[szerkesztés]1941. augusztus 27-28-án az ukrajnai Kamenyec-Podolszkij (ukrán nevén Kamjanec-Pogyilszkij) mellett a Jeckeln parancsnoksága alatt álló 320. rendőrzászlóalj tagjai Jeckeln utasítására mintegy 23 600 zsidót mészároltak le. Az áldozatok nagyobbrészt Magyarországról kitoloncolt „hontalan” zsidók, kisebb részt a helyi zsidó lakosság tagjai voltak.
Egy hónappal később, 1941. szeptember 27-én Jeckeln részt vett azon a kijevi értekezleten, ahol döntés született a helyi zsidóság teljes megsemmisítéséről. Röviddel ezután, szeptember 29-30-án a Kijev határában lévő Babij Jar szurdokban 33 771 zsidót gyilkoltak meg.
Lettországi tömeggyilkosságok
[szerkesztés]
1941 novemberében Jeckelnt Rigába helyezték. Itt a német megszálló hatóságok addigra felállították a gettót, ahol mintegy 24 000 lett zsidót zsúfoltak össze. Himmler azt a parancsot adta Jeckelnnek, hogy likvidálja ezeket az embereket. Jeckeln a tömegmészárlás helyszínéül a gettótól mintegy 10 kilométerre fekvő Rumbula vasútállomás közelében található fenyveserdőt nézte ki. Itt a laza talaj megkönnyítette a tömegsírok kiásását, és a tengerszint feletti magasság elég nagy volt ahhoz, hogy a talajvíz ne okozzon problémát. A tömeggyilkosság két napon, november 30-án és december 8-án zajlott le. Mindkét ízben a Jeckeln által Ukrajnában kidolgozott módszert alkalmazták: a gettó lakosságát ezerfős menetoszlopokban, gyalog hajtották a már kiásott három tömegsírhoz. Az áldozatokat arra kényszerítették, hogy vetkőzzenek le, majd feküdjenek a tömegsírba, ahol tarkólövéssel végeztek velük. Ezzel a – Jeckeln kifejezésével szardíniacsomagolásnak (Sardinenpackung) nevezett – módszerrel a holttestek szorosan kitöltötték a sírgödröt, ami megkönnyítette a nagy számú hulla elföldelését. A kivégzéshez szovjet géppisztolyokat használtak, mert ezeknek nagyobb volt a tárkapacitása és egyes lövéseket is le lehetett adni velük. A rumbulai mészárlás két napján mintegy 25 000 embert gyilkoltak meg Jeckeln jelenlétében az emberei: a gettó 24 000 lakosát és ezer Berlinből deportált zsidót. A tömegmészárlásnak három túlélője ismert.[15]
Decemberben Jeckeln Kelet-Poroszországban találkozott Himmlerrel, aki elmondta, hogy a Birodalomból és Nyugat-Európából nagy számú, zsidókat szállító vasúti konvojt irányítanak Lettországba, és Jeckeln véleményét kérte arról, hogy hogyan gyilkolják meg az odaszállított embereket. Felmerült az, hogy a foglyokat még a vonatokon öljék meg, vagy közvetlenül Lettországba érkezésük után lőjék agyon őket. Himmler azt is felvetette, hogy a likvidálandó zsidókat egyszerűen kergessék a mocsárba. Végül Jeckeln ajánlására az a döntés született, hogy az újonnan létesített salaspilsi megsemmisítő táborban fogják megölni ezeket az embereket. Jeckelnnek a hadbíróság előtt tett vallomása szerint 1941 decembere és 1942 júniusa között havi 8-12, egyenként ezerfős konvoj érkezett Salaspilsbe. Becslése szerint ez 55-87 ezer közötti számú németországi, franciaországi, belgiumi, csehszlovákiai és hollandiai zsidót jelentett. Valamennyiük Salaspilsben lelte a halálát.[9]
Partizánellenes hadműveletek
[szerkesztés]Az „Ostland” régió rendőrségi vezetőjeként Jeckelnnek feladata volt a partizánok elleni küzdelem, illetve a partizánoknak nyújtott polgári támogatás letörése. Ebben az SS alakulatain kívül segítségére voltak a megszálló német hatóságok által lett és ukrán önkéntesekből szervezett rendőri-katonai egységek is.[16]
1942. augusztus 21-én kezdődött az egy hónapos „Mocsárláz” fedőnevű partizánellenes akció,[17] amelynek parancsnoka Jeckeln volt. A hadművelet során néhány száz partizán mellett mintegy 1200 „partizángyanús” civilt is megöltek, és mintegy 8300 zsidót is felkoncoltak. A zsidó áldozatok nagy része a baranavicsi gettó likvidálása során lelte halálát.
A partizánellenes harc része volt az 1943 február áprilisi „Téli varázslat” fedőnevű hadművelet is,[18] melynek során a Jeckeln parancsnoksága alatt álló német, lett és ukrán egységek észak-fehéroroszországi és nyugat-oroszországi falvakban végeztek partizánellenes tisztogatásokat. Az érintett településeken a felnőtt férfilakosságot és a hosszú menetelésre képtelen személyeket helyben agyonlőtték, a többieket pedig gyalogmenetben elosztótáborokba hajtották, ahonnan az áldozatokat németországi kényszermunkára vagy a salaspilsi megsemmisítőtáborba irányították. Az érintett falvakat felgyújtották és porig égették. Arra is volt példa, hogy a lakosokat elevenen megégették. A hadműveletet a háború után az emberiesség elleni bűntettnek nyilvánították.[16][19]
Sikerek a Vörös Hadsereg ellen
[szerkesztés]Miután 1944. július 1-jén a Waffen-SS-ben is tábornoki (General der Waffen-SS) rangot kapott, augusztusban Jeckelnnek szerepe volt a németek utolsó baltikumi katonai sikerében. Az általa vezetett német és lett egységekből álló csapatok a Peipus-tótól délre, a mai Oroszország, Észtország és Lettország találkozásánál megállították a Vörös Hadsereg offenzíváját. Jeckelnt ezért augusztus 27-én a Vaskereszt Lovagkereszt fokozatával tüntették ki.[10][20]
A háború végső fázisában
[szerkesztés]
A náci összeomlást megelőző hónapokban, miután a szovjetek visszafoglalták az „Ostland” régiót, Jeckelnt Alsó-Sziléziába helyezték és az V. SS-hegyihadtest[21] vezetésével bízták meg 1945 február elején. Egységével 1945 február–márciusában Odera-Frankfurt térségében harcolt a Berlin felé nyomuló Vörös Hadsereg ellen, de eközben fokozatosan visszaszorult. Márciusban még megkapta a Vaskereszt Tölgyfalombokkal Ékesített Lovagkereszt fokozatát. A hadtestet a szovjetek végül áprilisban a brandenburgi Halbe község közelében körülzárták és Jeckeln itt került hadifogságba 1945. április 28-án, Berlintől mintegy harminc kilométerre délkeletre.
Felelősségre vonás
[szerkesztés]
A hadifogságba esett Jeckelnt a szovjetek Rigába szállították és hadbíróság elé állították. Jeckeln a tárgyaláson beismerte a felelősségét és részletes tájékoztatást adott a parancsára elkövetett atrocitásokról. A rigai operaházban rendezett tárgyalás végén a hadbíróság bűnösnek találta és 1946. február 3-án kötél általi halálra ítélte. Az ítéletet még aznap, nagy nyilvánosság előtt végrehajtották.[9][10][13]
Kitüntetései
[szerkesztés]- 1914: Vaskereszt Másodosztálya
- 1942. május 12.: Vaskereszt Első Osztálya
- 1943. december 19.: Német Aranykereszt
- 1944. augusztus 27.: Vaskereszt Lovagkeresztje
- 1945. március 8.: Tölgyfalombokkal Ékesített Lovagkereszt (802-es sorszámmal)[8]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ BnF-források (francia nyelven)
- ↑ a b TracesOfWar
- ↑ a b c d FactGrid. (Hozzáférés: 2024. november 15.)
- ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2024. november 15.)
- ↑ a b c d e f g h i j TracesOfWar. (Hozzáférés: 2024. november 15.)
- ↑ a b TracesOfWar. (Hozzáférés: 2024. december 7.)
- ↑ a b c JECKELN, Friedrich. SS Obergruppenführer und General der Polizei: H-L. Axis Biographical Research. [2014. szeptember 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. szeptember 18.)
- ↑ a b c The Interrogation of Friedrich Jeckeln. [2011. július 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. május 9.)
- ↑ a b c d e f g h Jeckeln, Friedrich Lexikon der Wehrmacht
- ↑ a b c Wendy Lower: Nazi Empire-Building and the Holocaust in Ukraine. The University of North Carolina Press
- ↑ Peter Longerich: Heinrich Himmler: A Life (angol nyelven). Oxford University Press
- ↑ a b A Child for Hitler (angol/német nyelven), 1994
- ↑ Jeckeln beosztásainak eredeti német elnevezése: 1941. június 23. – 1941. november 1.: Höhere SS- und Polizeiführer Rußland-Süd (Kijev elfoglalásától ottani központtal); 1941. november 1. – 1945. március: Höhere SS- und Polizeiführer Ostland und Rußland-Nord (rigai központtal).
- ↑ Andrew Ezergailis: The Holocaust in Latvia 1941-1944. The Historical Institute of Latvia, 1996. (Hozzáférés: 2014. május 15.)
- ↑ a b Alexander Gyukov: “Destroy as much as possible…” Latvian collaborationist formations on the territory of Belarus, 1942 – 1944. John Beckman Foundation/Historical Memory Foundation, 2010. [2015. december 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. szeptember 25.)
- ↑ Német nevén Unternehmen Sumpffieber
- ↑ Eredeti német nevén Operation Winterzauber
- ↑ Об участии латышского легиона СС в военных преступлениях в 1941−1945 гг. и попытках пересмотра в Латвии приговора Нюрнбергского трибунала (справочная информация). // Официальный сайт МИД РФ. [2012. február 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. szeptember 25.)
- ↑ Nigel Thomas, Carlos Caballero. Germany's Eastern Front Allies. Osprey Publishing (2002)[halott link]
- ↑ Eredeti német nevén: V. SS-Gebirgskorps
- ↑ SS General Friedrich Jeckeln stands in the dock during his trial for atrocities committed in the Baltic states. United States Holocaust Museum
