Ugrás a tartalomhoz

Friedrich Andreae

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Friedrich Andreae
Született1879. október 12.[1]
Magdeburg[2]
Elhunyt1939. január 17. (59 évesen)[1]
Wrocław[3]
Állampolgárságanémet
Foglalkozásatörténész
Sablon • Wikidata • Segítség

Friedrich Andreae, teljes neve: Emil Friedrich Adolf Andreae (Magdeburg, 1879. október 12. - Breslau, ma Wrocław, Lengyelország, 1939. január 17.[4]) német történész

Élete

[szerkesztés]

Apja Hans Andreae hajótulajdonos, anyja Martha Müller volt. 1890 húsvétjától a magdeburgi Domgymnasium tanulója lett testvéreivel, Wilhelm Andreae-val és Kurt Hildebrandttal együtt. Ezután történelmet, közgazdaságtant, irodalom- és művészettörténetet és filozófiát tanult a Müncheni Egyetemen. 1901-ben a berlini Humboldt Egyetemre került, ahol főleg Kelet-Európa történetével foglalkozott. Berlinben a tanárai Kurt Breysig, Max Lenz, Michael Tangl és Theodor Schiemann voltak, ez utóbbinál doktorált 1905-ben, témája a lengyelországi porosz és orosz politika volt.[5] Tanulmányai alatt tagja volt egy, Kurt Breysig történész köré gyűlt diákcsopornak, amely a Berlin melletti Niederschönhausenben székelt. Ebben az időben élt együtt a költő Friedrich Wolters-szel, akivel közösen 1908-ban egy verseskötetet publikált, valamint Rudolf von Heckellel egy házban. A diákkörbe tartozott Berthold Vallentin, Kurt Hildebrandt, valamint Friedrich testvére, Wilhelm is. 1907 júniusában a közösség Lichterfeldébe költözött, ahol Friedrich Wolters, Berthold Vallentin és az Andreae fivérek együtt éltek egy villában. Itt csatlakozott a körhöz Paul Thiersch építész, aki egyre inkább elfordult Kurt Breysigtől. 1908-ban Breysig, Andreae, Wolters és Vallentin közösen publikált egy emlékkiadványt Gustav von Schmoller számára, a munkában Andreae készítette el a 18. századi Kínáról szóló fejezetet (China und das 18. Jahrhundert).[6] A kör egyre inkább Stefan George költő felé fordult, aki már 1905-ben látogatást tett náluk. Andreae és a többi hohenschönhauseni barát a György-kör tagjai lettek (George-Kreis).

Andreae-t nagyra értékelték a körben, de nem volt saját fontos funkciója, és nem volt különösebben szoros kapcsolata a "mesterrel". Egy alkalommal ő nézte át Stefan George Blätter für die Kunst című munkájának nyomdai kefelevonatát. Barátai is nagyra becsülték, Friedrich Gundolf például „a kedves, finom, nemes és okos Andreae”-nak nevezte.[7] A később a csoporthoz csatlakozó Ludwig Thormaehlen, akit Andreae Hildebrandthoz hasonlóan az iskolából ismert Andreae-t "leírhatatlan kedvességű, hihetetlen, önzetlen buzgalommal rendelkező" személyként írta le.[8] 1912-ben Andreae a Breslaui Egyetemre ment magánoktatónak, ahol 1921-ben a történelem docense lett. A nemzetiszocialista hatalomátvétel után a Nürnbergi törvények miatt tanári posztjából felmentették, csak az egyetemi levéltérban dolgozhatott.[9] Innen végzett kutatásokat a Breslaui Egyetem történetével kapcsolatban, 1936-ban pedig névtelenül adott ki egy forrásgyűjteményt a Breslaui Egyetem történetéről.[10] Foglalkozott a II. Katalin orosz cárnő alatti Kelet-Európa és Oroszország történelmével is.[11] Később Szilézia történetével, elsősorban sziléziai életrajzokkal foglalkozott. Különösen nagy hatású volt négykötetes Schlesische Lebensbilder sorozat, amelyet a Sziléziai Történeti Bizottság megbízásából Andreae szerkesztett néhány munkatársával közösen.

Felesége, Maria Reichl zsidó származású volt. 1939-ben, Andreae halála után lányával, Lida Maria Renate-vel együtt Angliába emigrált.

Munkái

[szerkesztés]

Szerzőként

Szerkesztőként

  • Kurt Breysig, Berthold Vallentin és Friedrich Wolters társaságában: Grundrisse und Bausteine zur Staats- und zur Geschichtslehre. Zusammengetragen zu den Ehren Gustav Schmollers und zum Gedächtnis des 24. Juni 1908, seines siebenzigsten Geburtstages, Berlin 1908.
  • Denkwürdigkeiten des Freiherrn Hermann von Gaffron-Kunern. Festgabe des Verein für Geschichte und Alterthum Schlesiens|Vereins für Geschichte Schlesiens zur Jahrhundertfeier der Befreiungskriege. Breslau 1913. Online változat
  • Max Hippe, Otfried Schwarzer, Heinrich Wendt társaságában: Schlesische Lebensbilder. Korn, Breslau 1922–1931,
    • Band 1. Schlesier des 19. Jahrhunderts, 1922 online változat
    • Band 2. Schlesier des 18. und 19. Jahrhunderts, 1926 online változat
    • Band 3. Schlesier des 17. bis 19. Jahrhunderts, 1928 online változat
    • Band 4. Schlesier des 16. bis 19. Jahrhunderts, 1931

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ a b Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. május 6.)
  2. ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 20.)
  3. ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 30.)
  4. ↑ Ernst Eichler, Slawistik in Deutschland, Domowina, Bautzen 1993; Jahr auch in: Kürschners Deutscher Literaturkalender. Nekrolog 1936–1970, 1973, S. 496.
  5. ↑ Vgl. den kurzen Lebenslauf, den Andreae anlässlich seiner Promotion schrieb: Friedrich Andreae, Lebenslauf, in: Friedrich Andreae, Preussische und russische Politik in Polen, S. 40.
  6. ↑ Friedrich Andreae, China und das 18. Jahrhundert, in: Andreae, Breysig, Vallentin, Wolters, Grundrisse und Bausteine zur Staats- und zur Geschichtslehre, S. 121–200.
  7. ↑ Friedrich Gundolf, Briefe. Neue Folge, herausgegeben von Wolfgang Frommel und Claus Victor Bock, Amsterdam 1965, S. 45.
  8. ↑ Ludwig Thormaehlen, Erinnerungen an Stefan George, Hamburg 1962, S. 12. Zu Andreaes Rolle im Kreis vgl. Stefan George. Dokumente seiner Wirkung, herausgegeben von Lothar Helbing und Claus Victor Bock mit Karlhans Kluncker, Castrum Peregrini Presse, Amsterdam 1974, S. 13.
  9. ↑ Ludwig Petry, Breslau als schlesische, preußische und deutsche Universität, in: Jahrbuch der Schlesischen Friedrich Wilhelms-Universität zu Breslau, Bd. 28, 1987, S. 342–356, hier S. 354.
  10. ↑ Zuordnung bei: Arno Herzig, Die Vereinigung von Leopoldina und Viadrina 1811. Für Eckart Krause, in: Norbert Conrads (Hrsg.), Die tolerierte Universität: 300 Jahre Universität Breslau 1702 bis 2002, Franz Steiner Verlag, Stuttgart 2004, S. 244–254, hier S. 244, Anm. 3.
  11. ↑ Vgl. etwa die Rezension von Neville Forbes, in: The English Historical Review, Band 29, Nr. 115 (Juli 1914), S. 584f.

Források

[szerkesztés]

Fordítás

[szerkesztés]
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Friedrich Andreae című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Friedrich_Andreae&oldid=25031432”