Francisco Tárrega
| Francisco Tárrega | |
 | |
| Életrajzi adatok | |
| Születési név | Francesc d'Assís Tàrrega i Eixea |
| Született | 1852. november 21. Vila-real, Castellón |
| Elhunyt | 1909. december 15. (57 évesen) Barcelona |
| Iskolái | Madrid Royal Conservatory |
| Pályafutás | |
| Műfajok | romantikus zene |
| Aktív évek | 1874–1909 |
| Hangszer | gitár |
| Tevékenység | gitárművész, zeneszerző |
| Hangminta | |
 Hangminta?* | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Francisco Tárrega témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Francisco Tárrega Eixea (valenciaiul Francesc d'Assís Tàrrega i Eixea) (Vila-real, Castellón, 1852. november 21. – Barcelona, 1909. december 15.) spanyolországi zeneszerző és gitárművész, a mai klasszikus gitárjáték technikájának megalapozója.
Pályafutása
[szerkesztés]Apja pedellus volt, anyja kisegítőként dolgozott egy közeli apácazárdában. Egy csecsemőkori baleset miatt látása megsérült, ezért családja Castellónba költözött, hogy a fiú ott zenét tanuljon, és ezzel biztosítva legyen majd megélhetése akkor is, ha esetleg teljesen megvakul. Korán kitűnt muzikalitásával, 1862-ben Julián Arcas, kora híres gitárosa az ifjú tehetséget elhívta Barcelonába, gitárra tanította őt, de az alig tízéves fiú közben azt is megtanulta, hogyan lehet megélni utcai és kocsmai zenélésből. Mikor apja erről tudomást szerzett, kétségbeesetten utánament és hazahozta.
1874-től 1878-ig a madridi konzervatóriumban egy gazdag kereskedő, Antonio Canesa anyagi támogatásával Emilio Arrieta keze alatt zeneszerzést és zongorát tanult. Már az 1870-es évek végétől rendszeresen gitárkoncerteket adott és gitárt tanított. Virtuóz gitáros volt, a gitár Sarasatéjának is nevezték. Számos sikeres koncertkörutat tett Nyugat-Európában, a kor híres művészeinek társaságában mozgott. Valenciában ismerkedett meg Conxa Martínez-zel, egy gazdag özvegyasszonnyal, aki gondozásába vette, és egy házat bocsátott Tárrega és családja rendelkezésére Barcelonában. Itt alkotta legismertebb műveinek többségét.
Barcelonában halt meg 1909-ben, hamvai ma a castellóni temetőben nyugszanak.
Munkássága
[szerkesztés]Abban az időben, mikor Tárrega a gitár felé fordult, a hangszer évszázadok óta tartó népszerűsége már lehanyatlott. A kor kultuszhangszerei a zongora és a hegedű voltak, a gitár hozzájuk képest sápadtnak, erőtlennek, az érett romantika szenvedélyes életérzésének kifejezésére alkalmatlannak tűnt. Tárregának be kellett bizonyítania, hogy ez a hangszer is meg tud felelni a kor zenei kihívásainak.
Ehhez először is egy megfelelő akusztikai adottságokkal rendelkező hangszerre volt szüksége. Antonio de Torres sevillai hangszerész az 1850-es évek közepétől már készített olyan gitárokat, amelyek a célra alkalmasak voltak. Mecénása, Antonio Canesa segítségével Tárrega szert tett egy ilyen hangszerre, melyhez évtizedeken át hű is maradt. Nagy részben Tárrega és tanítványai révén vált ez a hangszerváltozat a koncertgitár 20. századi szabványává.
Tökéletesítette a gitárjáték technikáját, sokféle pengetési móddal kísérletezett, hogy felszínre hozza a hangszerben rejlő kifejezőerőt. Eredeti gitárművei mellett Bach, Beethoven, Chopin, Schumann, Mendelssohn átiratokkal bővítette a hangszer repertoárját. Albéniz és Granados kortársaként és barátjaként gitárátiratokat készített az ő műveikből is. Sikeres európai koncertkörutakon népszerűsítette hangszerét, ezzel előkészítve a gitár 20. századi reneszánszát.
Művei
[szerkesztés]Több, mint hetven saját kompozíciója mellett kb. 120 átiratot is készített.
|
|
A „Nokia dallam”
[szerkesztés]
- A részlet megszólaltatása zongorán
Tárrega a szerzője egy közismert dallamnak, a Nokia csengőhangjának, a Nokia dallamnak (Nokia tune). A híres csengőhang Tárrega „Gran Vals” című művében található meg, melyet 1902-ben írt szóló gitárra[1] (a régebbi Nokia készülékekben ez a csengőhang "Grande Valse" címen van). 1993-ban a Nokia megvásárolta a mű szerzői jogait.[2] A dallam, mely a Nokia hangvédjegye,[3] az első felismerhető csengőhang volt a mobiltelefonokon.[4]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Tony Skinner, Raymond Burley. Classical Guitar Playing: Grade Seven (LCM). Registry Publications Ltd, 10. o. (2002). ISBN 189846667X
- ↑ Juutilainen, Esa-Markku and Kukkula, Tapio. Lukion Musa 1. WSOY, 41. o. (2007). ISBN 9789510307564
- ↑ Idézet a Nokia 6233 angol nyelvű leírásából: "Nokia Tune is a sound mark of Nokia Corporation."
- ↑ Ryzik, Melena Z.: The Nokia Fugue in G Major. The New York Times, 2005. július 10. (Hozzáférés: 2008. április 13.)
Források
[szerkesztés]
