Frízek
| Frízek | |||||||||
.png) | |||||||||
 | |||||||||
| Teljes lélekszám | |||||||||
| kb. 1,5 millió (2007) | |||||||||
| Lélekszám régiónként | |||||||||
| |||||||||
| Nyelvek | |||||||||
| fríz, német, dán, holland | |||||||||
| Vallások | |||||||||
| Protestantizmus | |||||||||
| Rokon népcsoportok | |||||||||
| hollandok, flamandok, búrok, angolok | |||||||||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Frízek témájú médiaállományokat. | |||||||||
A frízek eredetileg a Fríz-szigeteken élt germán nép, amely a németalföldi és a nyugati német területeket elfoglalva kiszorította onnan a keltákat. Később a Britanniába tartó angolok és a jütök vonultak át a frízek területén. Herstali Pipin udvarnagyságának idején, 689-ben a frankok győzelmet arattak felettük, Nyugat-Frízföldet a Frank Birodalomhoz csatolták, és keresztény hitre térítésükhöz Utrechtben püspökséget alapítottak.
Jelenleg a frízek többsége a holland Friesland és Groningen tartományokban lakik, illetve Németországban Nordfriesland területén (Schleswig-Holstein tartomány) él.[1] Lakhelyüket korábban Frízföld vagy Frízia néven ismerték. A frízek egyik jellegzetessége, hogy igen magasak, szőkék, erős csontozattal.[2]
Származásuk
[szerkesztés]Őstörténetük
[szerkesztés]A frízek ősei már i. e. 2900 körül a jelenlegi lakhelyüket foglalták el a régészeti leletek tanúsága szerint. A vaskorig (i. e. 800 körül) nem hatottak rájuk más népek, ekkor lehet csak felfedezni az Európa déli, délkeleti részén kifejlődött La Tène-kultúra hatását.[3] Kr. e. 750 körül a frízek elkezdték betelepíteni a partmenti, alacsonyan fekvő síkságokat, mivel korábbi szálláshelyükön, a magasabban fekvő területeken a termőföld leromlott, túlnépesedés és éhínség fenyegetett.[4] Egyesek közülük feltehetően Skandináviába települtek át, bár ezt a genetikai kutatások eddig nem erősítették meg: a frízek és más germán népek közötti jelentős hasonlóságot eddig egyik skandináv néppel sem sikerült kimutatni.[5]
A római korban
[szerkesztés]
A római kor történetírói a frízeket a germán törzsek közé sorolták.[6]
A római terjeszkedés ellen Kr. u. 28-ban a frízek szerződést kötöttek Rómával, de 16 évvel később, amikor az adóterhek túlságosan magasak lettek, végeztek a kiküldött adószedőkkel és vereséget mértek a büntetésükre kiküldött római seregre. A rómaiak ismerték és tisztelték frízeket, számos írójuk említette őket. Tacitus a germán területekről 69-ben írt munkájában említi a 'Frisii' törzset, amely egyike azon germán törzsneveknek, melyek ma is létező népcsoportot jelölnek. Tacitus két fríz csoportot említett: maioribus minoribusque frisii (kb. "nagyobb és kisebb frízek"),[7] és idősebb Plinius is két csoportot említ ("Frisii" és "Frisiavones") a Naturalis Historia-ban. A római uralom alatt álló Britanniában talált feliratok alapján[8] közülük sokan szolgáltak a római légiókban, ahol frisiavones néven ismerték őket.
I. sz. 70 körül délnyugat felé kezdtek terjeszkedni, mivel a Canninefates törzs által korábban elfoglalt területek a batáviai lázadás következtében elnéptelenedtek. A Flandria és Kent[9][10] felé irányuló kivándorlást feltehetően a római hatóságokkal egyetértésben, a part menti területeket fenygető áradások miatt kezdték. 290 körül a frízeket a brit partokat támadó kalózok között említik, de később a szászok sokkal nagyobb támadásokat hajtottak végre. A frízek hatását a Brit-szigeteken jól jelzi, hogy egy időben az Északi-tenger egy részét Mare Frisia néven ismerték, illetve ma a fríz nyelv az angol nyelv legközelebbi élő rokona.[11]
A rómaiak után
[szerkesztés]A batáviai felkelés után a frízeket nem említik a történetírók. Az 5. századtól kezdve közülük sokan csatlakoztak az angolszász törzsek vándorlásához, akik a fríz területeken keresztül vonultak a Brit-szigetek felé. Mások közülük az előbbi törzsek által szabadon hagyott területeken kezdtek terjeszkedni dél felé - a 6. század végére elfoglalták a partvidéket a Weser folyó torkolatáig, majd a 7. században folytatták a terjeszkedést egészen Bruggeig és Flandria nyugati részéig. A frízek által elfoglalt területeket ekkor Magna Frisia néven ismerték.
A Római Birodalom bukása után létrejött fríz államot saját királyuk uralta, első említése 618-ból származik. A frízek megtérítésére irányuló kísérletek kezdetben kudarcot vallottak: a saját vallásukhoz hevesen ragaszkodó frízek a hittérítő szerzeteseket (mint pl. Szent Bonifácot) megölték vagy kiutasították. Radbod királyuk 714-ben Martell Károly seregeivel szemben is sikeresen védte meg állama függetlenségét. 20 évvel később azonban Martell Károly elfoglalta és leigázta a Fríz Királyságot és a kereszténység felvételére kényszerítette a frízeket. Utrechtben püspökséget alapított, amelynek feladata a frízek megtérítése és igazgatása volt. Bár a 800-as évekre a frízek ismét kivívták függetlenségüket, a kereszténység mégis elterjedt közöttük. A bencések közé tartozó Szent Willibrordot (kb. 658 – 739), aki Utrecht püspöke volt, tartják a frízek megtérítőjének.
Fríz népvándorlás
[szerkesztés]A rómaiak alatt megindult elvándorlás feltehetően a középkorban, az angolok, szászok és más népek mozgalmaival egyidőben folytatódott, akikkel együtt alapították meg Angliát (Angla-londot). A frízek jelentőségére utalnak a nyelvi kutatások: az ófríz legközelebbi rokona volt az óangol nyelvnek;[12] régészeti leletek: Kentben fríz eredetű ruhatűket tártak fel;[13] és genetikai kutatások: Kelet-Anglia, illetve Anglia északi részének lakói közeli rokonságban állnak a frízekkel.[14]
Emellett azt is feltételezik, hogy a frízek betelepültek Skandinávia és Lengyelország területére, a balti térségbe, illetve fríz hajósok letelepedtek Írországban, az Ibériai-félsziget északi partvidékén, illetve egyesek a normannokkal tartottak, amikor azok meghódították Szicília szigetét.
Magna Frisia
[szerkesztés]A fríz állam első uralkodói feltehetően legendás személyiségek voltak, míg az utolsó három személy korabeli feljegyzésekben is szerepel. A frank források hercegi rangon említik őket, más források szerint királyok voltak.
- Folcwald
- Finn
- Sibbelt
- Ritzard
- Aldegisel (megh. 680)
- Radbod, más néven Redbad (680–719)
- Poppo (719–734)
A következő évszázadokban a frízek ismét idegen uralom alá kerültek, egy részük az észak és kelet felé terjeszkedő frankok, másrészük az észak és nyugat felé terjeszkedő szászok birodalmának alattvalói lettek.
Napjainkban
[szerkesztés]
Híres frízek
[szerkesztés]- Mata Hari - táncosnő, kémnő
- Jack Lousma - űrhajós
- Peter Fonda, Jane Fonda - színész
- Carl Ludwig Jessen festő
- Sam Peckinpah, rendező
Lásd még
[szerkesztés]Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Interfriesischer Rat / Ynterfryske Rie - Start. [2010. június 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. szeptember 16.)
- ↑ Coon, Carleton S.. XII, section 4, The Races of Europe. New York: Knopf (1962) „The hair is blond to medium brown, especially the latter (Saller-Fischer chart A-O), in over 60 per cent, except for the North Frisian parish of Bökingharde, where it is darker; red hair runs as high as 7 per cent on Spiekeroog. The eyes are pure blue or light-mixed in 70 per cent to 80 per cent of instances. The Frisians are among the blondest people in the world.”
- ↑ Verhart, p. 67
- ↑ Verhart, pp. 81-82
- ↑ Passarino, Giuseppe, Gianpiero L Cavalleri, Alice A Lin, Luigi Luca Cavalli-Sforza, Anne-Lise Børresen-Dale, Peter A Underhill. „Different genetic components in the Norwegian population revealed by the analysis of mtDNA and Y chromosome polymorphisms”. European Journal of Human Genetics 10, 521–529. o.
- ↑ Butler, J.J.. Nederland in de bronstijd (holland nyelven). Van Dishoeck (1969)
- ↑ Feltehetően az általuk művel termőföld alapján: az agyagos vidéken gazdálkodó frízek terméshozama jobb volt, jobban tudtak táplálkozni, mint a homokos talajt művelő frízek.
- ↑ Cohors Primae Frisiavonum. www.Roman-Britain.co.uk 103-249 közé datált felirat: "Cohors Primae Frisiavonum" - "A Frízek Első Cohortja"
- ↑ Frisian "Tritzum" pottery from Roman times has been found in Zele-Kamershoek, Belgium
- ↑ Looijenga, Jantina Helena. Runes around the North Sea and on the Continent A.D. 150-700 [archivált változat]. Groningen: SSG (1997). Hozzáférés ideje: 2010. szeptember 16. [archiválás ideje: 2010. április 24.]
- ↑ Weale, Michael E., Deborah A. Weiss, Rolf F. Jager, Neil Bradman, Neil Bradman. „Y Chromosome Evidence for Anglo-Saxon Mass Migration”. Molecular Biology and Evolution 19 (7), 1008-1021. o.
- ↑ Kortlandt, Frederik: The origin of the Old English dialects revisited. University of Leiden, 1999
- ↑ Collingwood, R.G.. Roman Britain and the English settlements. Biblo & Tannen Booksellers & Publishers, 349. o. (1998). ISBN 978-0819611604
- ↑ Weale, Mike: Anglo-Saxon Mass Migration (Audio-visual presentation). The Centre for Genetic Anthropology
Források
[szerkesztés]- Bánosi György – Veresegyházi Béla: Eltűnt népek, eltűnt birodalmak kislexikona. Budapest: Anno. 1999. 51. o. ISBN 963-9199-29-X
- Ókori lexikon I–II. Szerk. Pecz Vilmos. Budapest: Franklin Társulat. 1902–1904.
|
Ez a történelmi tárgyú lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle! |