Frédéric-César de La Harpe
| Frédéric-César de La Harpe | |
 | |
| Született | 1754. április 6.[1][2][3][4][5] Rolle |
| Elhunyt | 1838. március 30. (83 évesen)[1][2][3][4][5] Lausanne |
| Állampolgársága | svájci[6] |
| Foglalkozása |
|
| Iskolái | Tübingeni Egyetem |
| Kitüntetései | Szent András-rend |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Frédéric-César de La Harpe témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Frédéric-César de La Harpe (Rolle, 1754. április 6. – Lausanne, 1838. március 30.) a svájci köztársaság elnöke és I. Sándor orosz cár nevelője.
Élete
[szerkesztés]Genfben és Tübingenben jogot tanult, majd egy előkelő orosz főúr társaságában beutazta Itáliát és vele 1782-ben Szentpétervárra ment, ahol Alekszandr Pavlovics nagyherceg nevelője lett. Miután ellenségeinek sikerült őt innen elűzniök, 1795-ben Genfbe ment, ahol hevesen izgatott Bern kormánya ellen, mely korlátlanul uralkodott Waadt fölött.
Innen Párizsba utazott, és a francia direktóriumot, az 1564-es lausanne-i egyezményre való hivatkozással, beavatkozásra bírta Waadt érdekében Svájccal szemben, melyet a direktórium 1798-ban Helvét Köztársasággá alakított át. Ennek a svájci köztársasági direktóriumnak La Harpe is tagja lett, de amikor hatalmát erőszakosan kezdte gyakorolni, hogy a minden oldalról fenyegetett köztársaság egységét megoltalmazza, a törvényhozó testület 1800. január 7-én a direktóriumot feloszlatta, La Harpe-ot megbuktatta, aki erre Párizsba menekült. Miután (1801-1802) I. Sándor orosz cár meghívására Oroszországba ment, visszavonulva élt Párizs mellett, és 1814-ben a szövetségesek bevonulása után az András-keresztet és a tábornoki rangot kapta Sándor cártól, akit rábírt, hogy ne adja beleegyezését azon törekvésekhez, melyek szerint Bern fennhatóságot óhajtott gyakorolni Aargau, Waadt stb. fölött. Ebben az értelemben vett részt La Harpe a bécsi kongresszuson is, mint Waadt és Tessin követe, aztán pedig 1816-ban Lausanne-ba költözött és ott holtáig nagy tiszteletben tartották jótéteményeiért.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
- ↑ a b Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b Brockhaus (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b GeneaStar
- ↑ LIBRIS. Svéd Nemzeti Könyvtár, 2013. január 22. (Hozzáférés: 2018. augusztus 24.)
Források
[szerkesztés]- A Pallas nagy lexikona. Szerk. Bokor József. Budapest: Arcanum – FolioNET. 1998. ISBN 963 85923 2 X
