Ugrás a tartalomhoz

Foszfolipidszkrambláz 4

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Foszfolipidszkrambláz 4
Azonosítók
JelPLSCR4, TRA1
Entrez57088
OMIM607612
RefSeqNM_001128304
UniProtQ9NRQ2
PDB3Q5U
Egyéb adatok
Lokusz3. krom. q24

A foszfolipidszkrambláz 4, más néven Ca2+-dependens foszfolipidszkrambláz 4 a PLSCR4 gén által kódolt fehérje.[1][2]

Kimutatták szerepét a HIV–1-fertőzésben, a sarlósejtes vérszegénység és a hipertrófiás kardiomiopátia markereként, és feltehetően befolyásolhatja a piroptózist és a humán tüdőér-endotélium károsodását. Expressziónövekedése csökkenti az interleukin–1β (IL–1β) és az IL–18 szintjét.[3]

Funkció

[szerkesztés]

A PLSCR4 a foszfolipideket, például foszfatidilszerint szállít két irányban a foszfolipid kettősrétegen át Ca2+-dependensen, az adenozin-trifoszfáttól függetlenül, a sejtmembrán normál aszimmetriáját csökkentve.[4] Ezenkívül fontos még a fibrinvérrög-keletkezés elindításában, a masztocitaaktivációban és a károsodott sejtek észlelésében és eltávolításában a retikuloendotél rendszer által.[4]

Klinikai jelentőség

[szerkesztés]

Hipertrófiás kardiomiopátia

[szerkesztés]

A PLSCR4 lncRNS-e a szívhipertrófiát a miR-214 szabályzásával irányítja.[5] Ez az lncRNS hipertrófiás szívekben és angiotenzin II-vel kezelt kardiomiocitákban nagyobb mennyiségben expresszálódik. E túlexpresszió a transzverz aortaconstrictio okozta szívhipertrófiát és kardiomiocita-hipertrófiát is okoz. Továbbá ez alapján a PLSCR4 endogén „miR-214-szivacs”, túlexpressziója csökkenti a miR-214-expressziót, csökkentve a hipertrófiát. Ezzel szemben a PLSCR4-expresszió csökkentése növeli a miR-214-expressziót, kardiomiocita-hipertrófiát indukálva. Ezenkívül a luciferázassay alapján a miR-214 közvetlen PLSCR4-célpont volt, túlexpressziója a PLSCR4 hipertrófiagátló hatását csökkenti. Tehát a PLSCR4 in vitro és in vivo is csökkenti a szívhipertrófiát a miR-214–MFN2-tengely szabályzásával, így feltehetően a hipertrófiás kardiomiopátia elleni terápiákban is használható lehet.[5]

Sarlósejtes vérszegénység

[szerkesztés]

A PLSCR4 a vazookkluzív krízisek lehetséges markere sarlósejtes vérszegénység esetén, amit koncentrációnövekedése jelez.[4] A PLSCR4 részt vesz az eritrocitamembrán-deformációban, hemolízisre, -adhézióra és trombózisra való hajlamot okozva.[4]

Bár a sarlósejtes vérszegénység egygénes betegség, klinikailag igen heterogén. Ennek oka többek közt a hemoglobin F mennyiségének és az α-talasszémia öröklöttségének személyközi eltérései, melyek a HbS-polimerizáción keresztül befolyásolják a hematológiai jellemzőket és a betegség súlyosságát.[4]

HIV-1

[szerkesztés]

A CD4-gyel, a HIV–1 célsejtekbe, például a T-limfocitákba és a makrofágokba való bejutásához szükséges legfontosabb receptorral történő fehérje-fehérje kölcsönhatását az SLPI-vel történő kölcsönhatás megzavarja, lehetővé téve a HIV-1 ez irányú kezelését.[6]

Akut légútidistressz-szindróma

[szerkesztés]

A PLSCR4 a piroptózist és a tüdőér-endotélium károsodását is befolyásolhatja a foszfatidilszerin a membrán külső oldalára helyezésével, mellyel gátolja a piroptózispórusok keletkezését.[3] Így akut légútidistressz-szindróma esetén a PLSCR4-expresszió növekedésekor a gyulladásos válasz és az endotél permeabilitás csökken, csökkenés esetén viszont nő.[3]

Bár gátolja a piroptózist, nem befolyásolja annak fehérjéit.[3] Az RPS11 a PLSCR4 feltételezett transzkripciós faktora, mivel csendesítésekor csökken a PLSCR4 expressziója is, növelve a piroptózist a GSDMD által.[3]

Tumorok

[szerkesztés]

A PLSCR4 tüdő-adenokarcinóma esetén kevésbé expresszálódik, mint egészséges szövetben.[7] A miR-17-5p és a PLSCR4 szignifikáns negatív koexpresszióval rendelkeznek.[7] A PLSCR4 a tüdő-adenokarcinóma prognózisával szorosan összefüggő 7 gén egyike.[7]

Mutációk

[szerkesztés]

A D290A-mutáns PLSCR4 közel 50%-kal csökkenti Ca2+ jelenlétében a szkramblázaktivitást.[4]

Kölcsönhatások

[szerkesztés]

A PLSCR4 kölcsönhat az SLPI-vel és a CD4-gyel.[6]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ Entrez Gene: phospholipid scramblase 4
  2. ↑ Wiedmer T, Zhou Q, Kwoh DY, Sims PJ (2000. július 1.). „Identification of three new members of the phospholipid scramblase gene family”. Biochim. Biophys. Acta 1467 (1), 244–53. o. DOI:10.1016/S0005-2736(00)00236-4. PMID 10930526. 
  3. ↑ a b c d e Liu X, Wang D, Zhang X, Lv M, Liu G, Gu C, Yang F, Wang Y (2021. január). „Effect and mechanism of phospholipid scramblase 4 (PLSCR4) on lipopolysaccharide (LPS)-induced injury to human pulmonary microvascular endothelial cells”. Ann Transl Med 9 (2), 159. o. DOI:10.21037/atm-20-7983. PMID 33569461. PMC 7867870. 
  4. ↑ a b c d e f Abdulwahab H, Aljishi M, Sultan A, Al-Kafaji G, Sridharan K, Bakhiet M, Taha S (2021. november 12.). „Whole blood transcriptomic analysis reveals PLSCR4 as a potential marker for vaso-occlusive crises in sickle cell disease”. Sci Rep 11 (1), 22199. o. DOI:10.1038/s41598-021-01702-8. PMID 34772994. PMC 8590045. 
  5. ↑ a b Lv L, Li T, Li X, Xu C, Liu Q, Jiang H, Li Y, Liu Y, Yan H, Huang Q, Zhou Y, Zhang M, Shan H, Liang H (2018. március 2.). „The lncRNA Plscr4 Controls Cardiac Hypertrophy by Regulating miR-214”. Mol Ther Nucleic Acids 10, 387–397. o. DOI:10.1016/j.omtn.2017.12.018. PMID 29499950. PMC 5862136. 
  6. ↑ a b Py B, Basmaciogullari S, Bouchet J, Zarka M, Moura IC, Benhamou M, Monteiro RC, Hocini H, Madrid R, Benichou S (2009. március 31.). „The phospholipid scramblases 1 and 4 are cellular receptors for the secretory leukocyte protease inhibitor and interact with CD4 at the plasma membrane”. PLoS One 4 (3), e5006. o. DOI:10.1371/journal.pone.0005006. PMID 19333378. PMC 2659420.  Javítás: Py B, Basmaciogullari S, Bouchet J, Zarka M, Moura IC, Benhamou M, Monteiro RC, Hocini H, Madrid R, Benichou S (2009. április 29.). „Correction: The Phospholipid Scramblases 1 and 4 Are Cellular Receptors for the Secretory Leukocyte Protease Inhibitor and Interact with CD4 at the Plasma Membrane”. PLoS One 4 (4). DOI:10.1371/annotation/657cd713-aaac-4ebb-80ad-3ec8dfb12b42. PMC 2678061. 
  7. ↑ a b c Li J, Li Z, Zhao S, Song Y, Si L, Wang X (2020. május). „Identification key genes, key miRNAs and key transcription factors of lung adenocarcinoma”. J Thorac Dis 12 (5), 1917–1933. o. DOI:10.21037/jtd-19-4168. PMID 32642095. PMC 7330310. 

Fordítás

[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a PLSCR4 című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk

[szerkesztés]
  • Rual JF, Venkatesan K, Hao T et al. (2005). „Towards a proteome-scale map of the human protein-protein interaction network”. Nature 437 (7062), 1173–1178. o. DOI:10.1038/nature04209. PMID 16189514. 
  • Rose JE, Behm FM, Drgon T et al. (2010). „Personalized smoking cessation: interactions between nicotine dose, dependence and quit-success genotype score”. Mol. Med. 16 (7–8), 247–253. o. DOI:10.2119/molmed.2009.00159. PMID 20379614. PMC 2896464. 
  • Suzuki Y, Yamashita R, Shirota M et al. (2004). „Sequence comparison of human and mouse genes reveals a homologous block structure in the promoter regions”. Genome Res. 14 (9), 1711–1718. o. DOI:10.1101/gr.2435604. PMID 15342556. PMC 515316. 
  • Gerhard DS, Wagner L, Feingold EA et al. (2004). „The status, quality, and expansion of the NIH full-length cDNA project: the Mammalian Gene Collection (MGC)”. Genome Res. 14 (10B), 2121–7. o. DOI:10.1101/gr.2596504. PMID 15489334. PMC 528928. 
  • Shibata H, Suzuki H, Kakiuchi T et al. (2008). „Identification of Alix-type and Non-Alix-type ALG-2-binding sites in human phospholipid scramblase 3: differential binding to an alternatively spliced isoform and amino acid-substituted mutants.”. J. Biol. Chem. 283 (15), 9623–32. o. DOI:10.1074/jbc.M800717200. PMID 18256029. 
  • Kimura K, Wakamatsu A, Suzuki Y et al. (2006). „Diversification of transcriptional modulation: large-scale identification and characterization of putative alternative promoters of human genes.”. Genome Res. 16 (1), 55–65. o. DOI:10.1101/gr.4039406. PMID 16344560. PMC 1356129. 
  • Strausberg RL, Feingold EA, Grouse LH et al. (2002). „Generation and initial analysis of more than 15,000 full-length human and mouse cDNA sequences”. Proc. Natl. Acad. Sci. U.S.A. 99 (26), 16899–903. o. DOI:10.1073/pnas.242603899. PMID 12477932. PMC 139241. 
  • Sahu SK, Aradhyam GK, Gummadi SN (2009). „Calcium binding studies of peptides of human phospholipid scramblases 1 to 4 suggest that scramblases are new class of calcium binding proteins in the cell.”. Biochim. Biophys. Acta 1790 (10), 1274–81. o. DOI:10.1016/j.bbagen.2009.06.008. PMID 19540310. 
 Az itt található információk kizárólag tájékoztató jellegűek, nem minősülnek orvosi szakvéleménynek, nem pótolják az orvosi kivizsgálást és kezelést.
A cikk tartalmát a Wikipédia önkéntes szerkesztői alakítják ki, és bármikor módosulhat.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Foszfolipidszkrambláz_4&oldid=27037129”