Forradalmi ifjúsági napok
A forradalmi ifjúsági napok vagy Forradalmi Ifjúsági Napok (rövidítve: FIN), más néven „forradalmi tavasz” vagy „három tavasz” 1967–1987 között[1] a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség (KISZ) által szervezett tavaszi ünnepségsorozat volt. A Kádár-rendszer propagandagépezete a FIN keretében igyekezett összekapcsolni az 1848-as forradalomra emlékező március 15-ét az 1919. március 21-i Tanácsköztársaságról és az 1945. április 4.-i a fasiszta megszállás alóli felszabadulásról történő megemlékezéssel.[2] A forradalmi ifjúsági napokat a KISZ-en kívül a pártszervek (KB Agitációs és Propaganda Osztály, illetve a megyei, budapesti párt is) rendszeresen megtárgyalták Az 1956-os forradalom leverése után március 15. félelmetessé vált a hatalom szemében. Kádár kormányzata 1956 decemberében rendeletileg visszaadta március 15-e nemzeti ünnep rangját, de 1957-ben ismét, öt nappal az ünnep előtt, mégis munkanappá nyilvánították, csak az iskolákban volt tanítási szünet.[3] A levert szabadságharc újraindítását nem véletlenül erre a dátumra tervezték („Márciusban Újra Kezdjük”, MUK). Az MSZMP vezetése ambivalensen viszonyult a kokárdás ünnephez (netán paranoiásan rettegtek tőle[4]), annak potenciálisan rendszerkritikus, ellenzéki töltete miatt. A hatvanas évek elejétől iskolai ünnepségeket ugyan már országszerte tartottak, ám a felnőttek számára továbbra is munkanap volt a forradalom évfordulója.
Az ifjúság újult érdeklődést mutatott március 15. iránt.[3] Az 1848, 1919 és 1945 eseményeihez kötődő ünnepségek eltérő népszerűsége, a hivatalostól eltérő interpretációk fejtörést okoztak a hatóságoknak; ahogy az is, hogy míg március 15. iskolai szünnap volt, addig 21-én tanítás folyt az iskolákban.[5] Az MSZMP KB Agitációs és Propaganda osztálya 1966 januárjában javaslatot készített az 1967-es tavaszi ünnepségekről, a Forradalmi Ifjúság Hete megrendezésére.[5] 1966 augusztusában a KISZ Titkársága a márciusi évfordulókat április 4-ével összekötve, Forradalmi Ifjúsági Napok néven kívánta megszervezni a tavaszi ünnepségsorozatot.[5] Ebben az öszvérmegoldásban március 15-ét mint csúcspont március 21-e, a Tanácsköztársaság emléknapja követte, majd április 4-e zárta, „szerves egységbe állítva 1848 és 1919 örökségét a jelennel”.[5]
A KISZ védnöksége alatt 1967 és 1987 között rendezték meg a forradalmi ifjúsági napokat.
1987. december 15-én az MSZMP Politikai Bizottságának határozata ismét piros betűs ünneppé nyilvánította március 15-ét; az új, demokratikusan választott Országgyűlés 1991-ben pedig hivatalos nemzeti ünneppé nyilvánította.[6]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Kérdések és válaszok a Kádár-korról, Napvilág kiadó, 2013, ISBN 9789633381557
- ↑ Magyar Nemzeti és Történelmi Jelképek: Nemzeti ünnepek. [2017. január 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. március 27.)
- ↑ a b Magyar Hírlap: Március 15-e és a baloldal. [2010. június 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. március 27.)
- ↑ Történelemportál Tiltott márciusok – március 15. a kommunista diktatúra idején
- ↑ a b c d Transindex: Nosztalgiafegyver – A vörös páncélvonat és a Forradalmi Ifjúsági Napok
- ↑ Múlt-kor történelmi portál: Egy ünnep másfél évszázada
További információk
[szerkesztés]- Magyar Nemzeti és Történelmi Jelképek: Nemzeti ünnepek Archiválva 2017. január 15-i dátummal a Wayback Machine-ben
- Történelemportál Tiltott márciusok – március 15. a kommunista diktatúra idején
- Magyar Hírlap: Március 15-e és a baloldal
- Transindex: Nosztalgiafegyver – A vörös páncélvonat és a Forradalmi Ifjúsági Napok
- Forradalmi Ifjúsági Napok, Gárdos Péter dokumentumfilmje (1974)
- Képek az 1970-es, 1980-as évek márciusaiból
- Videó, Forradalmi Ifjúsági Napok eseményei, Balassagyarmat, 1974