Fontanelle temető
| Nápoly történelmi központja | |
| Világörökség | |
 | |
| A Fontanelle temető bejárata | |
| Adatok | |
| Ország | Olaszország |
| Típus | Kulturális helyszín |
| Kritériumok | II, IV |
| Felvétel éve | 1995 |
| Elhelyezkedése | |
 Fontanelle temető
Pozíció Nápoly térképén
| |
 é. sz. 40° 50′, k. h. 14° 15′40.833333°N 14.250000°EKoordináták: é. sz. 40° 50′, k. h. 14° 15′40.833333°N 14.250000°E | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Fontanelle temető témájú médiaállományokat. | |
A Fontanelle temető egy csontkamra Nápolyban, a város Materdei negyedében. A városi folklór egyik figyelemreméltó fejezete. Még a spanyol uralom előtt a nápolyiak számára problémát jelentettek a temetkezési helyek. Már abban az időben áthelyezték a temetőket a falakon kívülre, sok nápolyi lakos azonban ragaszkodott ahhoz, hogy helyi templomukban temessék el őket. Ennek következtében a templomokban már elhelyezett maradványokat fokozatosan áthelyezték a Fontanelle temetőbe. Ugyancsak ide temették az 1656-os év pestisjárványának ezernyi áldozatát.
Andrea DeJorio feljegyzéseiből tudni, hogy 17. században az árvizek kimosták a sekélyen elásott maradványokat, melyek hátborzongató látványt keltettek a város utcáin szétszóródva. Az ismeretlen maradványokat visszahelyezték a temetőbe, amely ekkor vált a rászorulók végső nyughelyévé. Hivatalosan a francia uralom alatt nyilvánították temetővé. Az utolsó nagy tömegtemetés az 1837-es kolerajárvány idején volt.
1872-ben Gaetano Barbati apát kiásatta és katalogizálta, majd felszíni kriptákban helyezte el a maradványokat. Ennek következtében a városban kialakult az ismeretlen halottak iránti kultusz. Hívei azokat tisztelték, akiknek még temetésre sem jutott pénzük. A hívek gyakran látogatták a kriptákat, tisztogatták, sőt nevekkel is illették a koponyákat, virágot vittek. A Maria Santissima del Carmine templom a temető bejáratánál épült a 19. század végén neoklasszicista stílusban. A templom napjainkban is működik, de itt található a temető jegypénztára is.
A kultusz hivatalosan 1969-ig tartott, amikor Ursi nápolyi bíboros kijelentette, hogy a halottkultusz fetisizmussá degradálódott, és bezáratta a temetőt. Nemrég felújították és ismét látogatható.
Galéria
[szerkesztés]-
-
Augusto De Luca fotóművész -
Források
[szerkesztés]- Dombi József: Nápoly, Panoráma Kiadó, 1978, ISBN 963-243-120-0
- New Guide to Naples and Surrounding Area, ISBN 88-8180-084-5
- http://www.inaples.it
- http://www.danpiz.net/napoli/monumenti/Monumenti.htm
Külső hivatkozások
[szerkesztés]
