Flik 41J
Flik 41J | |
Dátum | 1916 - 1918 |
Ország | Osztrák–Magyar Monarchia |
Típus | Légi egység |
Parancsnokok | |
Híres parancsnokok | Godwin Brumowski százados |
Kultúra és történelem | |
Háborús részvétel | első világháború |
A Fliegerkompanie 41 (rövidítve Flik 41, magyarul: 41. repülőszázad) az első világháborús osztrák-magyar légierő egyik kiemelkedően eredményes és híres repülőszázada volt. A századot az olasz hadba lépés következtében hozták létre, hogy megerősítsék az olasz-front fölötti légi fölényt.
Története
[szerkesztés]A századot a megalapítása és kiképzése után 1917 február 21-én az ausztriai Straßhofból az olasz frontra küldték, ahol Sesanában volt a bázisa. A parancsnoka a kezdetektől fogva a legendás vadászpilóta Godwin Brumowski volt, aki egymaga 24 légi győzelmet aratott a században.[1] Az egység tagjai olasz, francia és brit repülőgépekkel vívták légi párbajaikat, amelynek során öt ászpilóta is számos légi győzelmet szerzett. Az osztrák-magyar légierőben ez a század alkalmazta először a zártkötelékes vadásztámadást az ellenséges repülőgépekkel szemben. 1917. július 25-én az egész légierőt átszervezték; ennek során az addig is csupa vadászgépből álló egység formálisan is vadászrepülő-századi (neve ekkortól Jagdflieger-Kompanie 41, Flik 41J) kategóriába került. Az év végén az egység az 1. Isonzó-hadsereg alárendeltségében részt vett a 12. isonzói csatában, majd 1918 nyarán a Piave-offenzívában. Eközben a front helyzetének megfelelően Portobuffolébe, Aiello del Friuliba, Campoformidóba vagy Torresellába költöztek.
A háború után a teljes osztrák légierővel együtt felszámolták.
Századparancsnokok
[szerkesztés]- Godwin Brumowski százados (1918 októberéig)
- Emanuel Streicher főhadnagy
Ászpilóták
[szerkesztés]Név | A században elért légi győzelem |
---|---|
Godwin Brumowski | |
Frank Linke-Crawford | |
Kurt Gruber | |
Friedrich Navratil | |
Kaszala Károly | |
Századjelzés
[szerkesztés]Eleinte a század Hansa-Brandenburg D.I-es gépeire minden pilóta felfestette a maga azonos méretű egyéni jelzését. Később, amikor a repülőket Albatros D.III-ra cserélték, a jelzések mérete különböző lehetett. Az 1. Isonzó-hadseregben az előírás szerint a keréktárcsát fekete-sárgára színezték. 1918 elején újabb szabályozás lépett életbe és piros törzsgyűrűt festettek a gépekre, de Brumowski kezdeményezésére egyes repülők teljes egészükben pirosak lettek. Az utolsó érvényes rendelkezés szerint a teljes keréktárcsán és a törzs egyes részein kellett jelen lennie a piros színnek.
Repülőgépek
[szerkesztés]A század pilótái a következő típusokat repülték:
Források
[szerkesztés]- ↑ Dr. Csonkaréti Károly: A császári és királyi légierő, i. m. 68. o.
- szerk.: Gondos László: Repülőászok 1914-1918. Budapest: Zrínyi Kiadó, 254-255. o. (2015). ISBN 978 963 327 634 1