Ugrás a tartalomhoz

Feri Sándor

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Feri Sándor
SzületettFuchs Sándor
1895. szeptember 29.
Gyöngyös
Elhunyt1986. június 9. (90 évesen)[1]
Budapest
Állampolgárságamagyar
HázastársaMolnár Rózsa
(h. 1923–1980)
Gyermekeiegy gyermek
Foglalkozásajogász
IskoláiEötvös Loránd Tudományegyetem
SírhelyeFarkasréti temető (612/2-475. fülke)[2][3]
SablonWikidataSegítség

Feri Sándor, 1945-ig Fuchs Sándor (Gyöngyös, 1895. szeptember 29.[4]Budapest, 1986. június 9.) jogász, az állam- és jogtudomány kandidátusa (1959).

Élete

[szerkesztés]

Fuchs Ignác (1866–1932) gyöngyösi ügynök és Keller Mária (1871–1960)[5] gyermekeként született zsidó családban.[6] Szülővárosában, a Gyöngyösi Magyar Királyi Állami Főgimnáziumban érettségizett. 1914 júliusában kezdte meg tanulmányait a Budapesti Tudományegyetem jogi karán, azonban 1915 tavaszán behívták katonai szolgálatra és mint tisztjelölt az orosz frontra került. 1916 nyarán hadifogságba esett. 1917-ben Jekatyerinburgba vitték, ahol érintkezésbe került a bolsevikokkal, majd a petrográdi Szmolnij őrség egyik egységparancsnoka lett. 1920-ban visszatért Magyarországra és a szegedi Ferenc József Tudományegyetemen jogi doktori oklevelet szerzett és ügyvédjelölt lett. A következő években gazdasági újságíróként és bankhivatalnokként dolgozott. 1927-ben ügyvédi vizsgát tett és 1937-ig Palágyi Róbert ügyvédi irodájában működött beosztott ügyvédként.

1937 és 1940 között önálló ügyvédi irodát tartott fenn Budapesten. 1937-ben csatlakozott az illegális Kommunisták Magyarországi Pártjához. A Vörös Segély aktivistája lett. A második világháború idején az ellenállás tagjaként együttműködött Bajcsy-Zsilinszky Endrével, illetve Kovács Margit műhelyében politikai szemináriumot vezetett. A felszabadulás egy befalazott pincében érte.

1944-ben az ő kezdeményezésére menekültek meg a halálra ítélt székesfehérvári nyomdászok. 1944–45-ben a szovjet Belügyi Népbiztosság (NKVD) magyarországi részlege, és egyben a Magyar Kommunista Párt központi jogtanácsosa volt, majd a Magyar Dolgozók Pártjának (MDP) jogügyi osztályát vezette. 1946-től közjegyzői állást is betöltött.

1949 decemberében kinevezték a Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bíróságának tanácselnökévé.[7] Mivel írásban tett jelentést az elkövetett törvénytelenségekről, 1953 elején kizárták az MDP-ből, és állásából is elbocsátották. 1954-ben rehabilitálták, és visszakapta bírói állását. 1956 végén tolmácsként közvetített a Kádár-kormány és a szovjetek között. 1957-ben nyugállományba helyezték, többek között a Király Béla vezérőrnagyot 1956 októberében rehabilitáló bírói tanácsban való részvétele miatt. 1957 és 1960 között az Agrimpex Mezőgazdasági Külkereskedelmi Vállalat jogtanácsosaként dolgozott.

A Farkasréti temetőben nyugszik.

Családja

[szerkesztés]

Felesége Molnár Rózsa (1898–1980) volt, Müller Nándor és Müller Angyalka lánya, akit 1923. szeptember 2-án Budapesten, a Terézvárosban vett nőül.[8]

Lánya Szigeti Józsefné Feri Klára. Unokája Szigeti Anna.

Főbb művei

[szerkesztés]
  • Magyar jog a szocialista fejlődés útján (Budapest, 1950)
  • A jog és erkölcs egyes kérdései (Budapest, 1962)

Díjai, elismerései

[szerkesztés]
  • Magyar Partizán Emlékérem (1956)
  • Munka Érdemrend arany fokozata (1965)[9] – a több évtizedes munkásmozgalmi tevékenysége elismeréséül
  • Szocialista Hazáért Érdemrend (1967)

Jegyzetek

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]
  • Jog Jogportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap