Ferdinando Imposimato
| Ferdinando Imposimato | |
 | |
| Született | 1936. április 9.[1] Maddaloni |
| Elhunyt | 2018. január 2. (81 évesen)[2] Róma |
| Állampolgársága | |
| Foglalkozása | |
| Tisztsége |
|
| Iskolái | Nápolyi II. Frigyes Egyetem |
| Kitüntetései | Az Olasz Köztársasági Érdemrend főtisztje |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Ferdinando Imposimato témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Ferdinando Imposimato (Maddaloni, 1936. április 9. – Róma, 2018. január 2.) olasz bíró, politikus és ügyvéd. Olaszország Legfelsőbb Bíróságának tiszteletbeli elnöke.[3]
Vizsgálóbíróként a szervezett bűnözés és a terrorizmus hírhedt bűnügyeiben tevékenykedett, majd az emberi jogok védelmével foglalkozott. Az olasz parlament alsó- és felsőházában képviselő volt, köztársasági elnöknek is jelölték.
Életrajza
[szerkesztés]1936-ban a Caserta megyei Maddaloniban született. Jogi diplomát a Nápolyi II. Frigyes Egyetemen szerzett 1959-ben. Ezután rendőrségi felügyelőhelyettesként dolgozott Brescia, majd Forlì városokban. Egy évig Rómában a pénzügyminisztérium tisztviselője volt, majd 1964-ben bíró lett.
A cosa nostra, a camorra és az olaszországi terrorizmus elleni küzdött: vizsgálóbíróként olyan fontos esetekben, mint Aldo Moro 1978-as elrablása, a merénylet II. János Pál pápa ellen (elkövetője Mehmet Ali Ağca) és a Michele Sindona elleni 1981-es merénylet, vagy Vittorio Bachelet, a Legfelsőbb Bíróság Tanácsának alelnöke, illetve Riccardo Palma és Girolamo Tartaglione bírók meggyilkolása. Ő volt a vezető bíró a Banda della Magliana tárgyalásán, s ezért fivérét, Francót a camorra 1983-ban bosszúból meggyilkolta. 1986-ban búcsút mondott büntetőjogi karrierjének és az emberi jogok védelmét vállalta Dél-Amerikában. Az ENSZ-től az ifjúság évében megkapta az „Igazság Szimbóluma” elismerést is.
1987-ben megválasztották az olasz Szenátus tagjává a Független Baloldal és az Olasz Kommunista Párt támogatásával. 1992-ben újraválasztották képviselőnek az olasz alsóházba. Tagja volt a parlamenti Maffia-Ellenes Bizottságnak három egymást követő törvényhozási cikluson át.
Úgy vélte, hogy a CIA néhány vezetője tudott a később a 2001. szeptember 11-ei terrortámadásokat elkövető terroristák jelenlétéről az Egyesült Államokban, de nem fújt riadót, mivel „az FBI az egyetlen illetékes ügynökség a terrorizmus ellen amerikai földön”.[4] Azt javasolta, hogy az egyetlen lehetőség, hogy igazságot szolgáltassanak, ha az ügyész a Nemzetközi Büntetőbíróságon tesz feljelentést.[5][6]
2015 januárjában az 5 Csillag Mozgalom köztársasági elnöknek jelölte. Egy online felmérés szerint a mozgalom követői a szavazatok 32%-át szerezték meg.[7]
Rómában halt meg 2018. január 2-án, élete 82. évében.[8]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Babelio (francia nyelven)
- ↑ Magistrate Imposimato dies
- ↑ morto_senatore_ferdinando_imposimato_lotto_contro_camorra_e_terrorismo-3459705.html
- ↑ (olaszul) Imposimato denuncia gli Usa all'Aja: "Sapevano dell'11 settembre" Archiválva 2018. január 10-i dátummal a Wayback Machine-ben
- ↑ Letter by Imposimato, Journal of 9/11 Studies, September 2012
- ↑ The 9/11 Toronto Report, paperback, Int. Center for 9/11 Studies, 408. o. (2013. november 3.). ISBN 1478369205
- ↑ (olaszul) Quirinarie M5S: Imposimato a jelölt, Prodi és Di Matteo őt követik
- ↑ Magistrate Imposimato dies (3). ANSA.it, 2018. január 2. (Hozzáférés: 2018. január 2.)
További információk
[szerkesztés]- CBS: KGB-ügynökök a pápa elleni merényletben Archiválva 2016. március 4-i dátummal a Wayback Machine-ben Accuracy in Media
- [http://www.berluscastop.it/__artic/econ_en3.htm Romano Prodi csúsztatása (The Economist)
Fordítás
[szerkesztés]- Ez a szócikk részben vagy egészben a Ferdinando Imposimato című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Ferdinando Imposimato című olasz Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
