Fenyvesi Judit (szociális testvér)
Fenyvesi Judit | |
Született | Fenyvesi Judit Katalin 1923. június 8. Nagyszalonta, Románia |
Elhunyt | 2005. szeptember 26. (82 évesen) Buffalo, New York, Amerikai Egyesült Államok |
Állampolgársága | román, magyar, amerikai (USA) |
Nemzetisége | magyar |
Foglalkozása | szerzetes, tanár |
Iskolái | Kolozsvár Buffalo |
Sírhelye | Lackawanna (NY, USA) Holy Cross Cemetery |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Fenyvesi Mária Judit[1] (Nagyszalonta, 1923. június 8. – Buffalo, 2005. szeptember 26.) szerzetesnő, főiskolai tanár, a Szociális Testvérek Társaságának tagja, 1985–1991 között legfőbb elöljárója.
Gyermek- és ifjúkora
[szerkesztés]Fenyvesi Mária Judit 1923-ban az akkorra már román fennhatóság alá került Nagyszalontán született, vallásukat nem gyakorló zsidó szülők második gyermekeként. Édesapja Fenyvesi Ferenc gyógyszerész, édesanyja Waldmann Erzsébet francia- és zenetanár volt, nővére Marianna, húga Márta. Az anya és a három leány 1938-ban keresztény hitre tért át. Az édesapa 1942-ben szívbetegségben elhunyt.
Középfokú tanulmányait Nagyváradon kezdte a Notre Dame de Sion Nővérek bennlakásos leánylíceumában, majd Észak-Erdély visszacsatolását követően a nagyváradi magyar királyi állami Szilágyi Erzsébet Leánygimnáziumban fejezte be 1941-ben.[2] A jeles érettségit követően orvosi egyetemen szeretett volna továbbtanulni, de oda származása miatt nem vették fel. Ezért a Sion nővérek tanácsára jelentkezett a Szociális Testvérek Társasága által vezetett, főiskolai szintű képzést nyújtó kolozsvári Katolikus Női Társadalomtudományi Szakiskolába, ahol szociális szakelőadói végzettséget szerzett.
1944-ben, a náci zsidóüldözések idején Ikrich Auguszta szociális testvér rejtette el a Társaság noviciátusában. Amikor nagyanyját, anyját és testvéreit a nyilasok Szalontáról elhurcolták, a Társasság mindent megtett a megmentésükért, de nem jártak eredménnyel: ők a holokauszt áldozatai lettek, csak Judit menekült meg.
Tevékenysége Romániában
[szerkesztés]A háború után kérelmezte hivatalos felvételét a Szociális Testvérek Társaságába. 1947-ben – Magyarországra átszökve – Budapesten, a Társaság anyaházában tette le fogadalmát, majd újra illegális úton visszatért Romániába, ahol először Kolozsváron, majd a bukaresti Szent József-székesegyház plébániáján egyházközségi nővérként végzett hitoktatási és ifjúsági vezetői feladatokat. Itt bekapcsolódott a katolikus ellenállási mozgalomba, mely a kommunista hatalomátvétel idején Romániában egy ideig még működött. Mivel bizalmas jelentéseket adott át külföldi személyeknek a romániai egyházüldözésről (közvetített a püspökségek és a nunciatúra között), 1951-ben több társával együtt letartóztatták, és közel másfél évi vizsgálati fogságot követően, 1952-ben, az úgynevezett „vatikáni kémperben” a bukaresti katonai törvényszéken bűnrészesség hazaárulás bűntettében vádjával 10 év szigorított börtönre ítélték. Büntetését Bukarestben, Zsilaván, a Duna-csatornánál, Târgușorban, Misleán és Csíkszeredában töltötte. 1961-ben szabadult.
Ezt követően Szamosújváron sikerült lakást és munkát szereznie, ahol szigorú megfigyelés alatt élt. 1963-ban egy zsidó szervezet segítségével sikerült kivándorlási engedélyt kapnia.
Emigrációban
[szerkesztés]Először Bécsbe került, majd innen 1964-ben az Egyesült Államokban működő magyar szociális testvérek meghívására Buffalóba települt át. Itt kezdett újra tanulmányokat folytatni, mégpedig először az egészségügyi és társadalomtudományi képzést nyújtó D'Youville College-on, majd a School of Social Work State University of New York at Buffalo-ban, ahol 1968-ban szociális munkára képesítő mesterfokozatú diplomát szerzett.[3]
1968-tól szociális munkát végzett a Katolikus Caritasnál, 1970-től 1986-ig pedig tanított a Rosary Hill College (jelenlegi nevén: Daemen College) szociális munkásokat képző intézetben, ahol 1975-ben megalapította az intézmény Szociális Munkaprogramját, akkreditációt szerzett rá, majd annak első programigazgatója lett. Ennek emlékéül később diáksegélyező alapot neveztek el róla .[4] 1985-ben megválasztották a Szociális Testvérek Társasága központi elöljárójának. Ezt a tisztséget 1991-ig töltötte be.
Amerikai évei alatt tagja volt a Network nevű katolikus lobbicsoportnak, a New York-i Béke Központnak (New York Peace Center) és a Női Szerzeteselöljárók Vezetői Konferenciájának (Leadership Conference of Women Religious /LCWR/).[5]
Írásai
[szerkesztés]- Mary Judith Fenyvesi: Nuns in a low income housing project: aggiornamento at St. Brigid's. Dissertation. M.S.S. State University of New York at Buffalo, 1968.[6]
- Mary Judith Fenyvesi; Kenneth Gerald O'Malley: Women religious under European Communism. vol. 4. 2007 [7]
- Judith Fenyvesi: A journey of light in the darkness. Williamsville, NY : Manzella Trade Communications, 2002 ISBN 9780926566040
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Keresztneve gyakran "Judith" formában fordul elő.
- ↑ A gimnázium évkönyve az 1940/1941-es tanévről
- ↑ Diplomamunkájának adatait lást az "Írásai" között.
- ↑ Sister Judith Fenyvesi Social Work Humanitarian Fund
- ↑ Gyászjelentés a d'youville college magazine 2006/téli számában. (39-40. old.)
- ↑ [1]
- ↑ [2]
Források
[szerkesztés]- A Magyar Katolikus Lexikon vonatkozó szócikke.
- Hetényi Varga Károly: Fenyvesi Judit Mária szociális testvér. In: Igen, 2000. jún. (12. évfolyam 6. szám) p. 15.
- Slachta Margit lelki öröksége. III. kötet. Salkaházi Sára Alapítvány, Budapest, 2013 Archiválva 2022. február 24-i dátummal a Wayback Machine-ben
- Lengyel Nóra: Rab és szabad, zsidó és keresztény, szolgáló és vezető – Fenyvesi Mária Judit hitvalló élete. Képmás magazin, 2019. febr. 9.
- Sister Judith Fenyvesi Social Work Humanitarian Fund[halott link]
- Sister Judith Fenyvesi, Holocaust survivor, activist June 8, 1923 - Sept. 26, 2005. The Buffalo News, Sep 28, 2005
- Fran Rossi Szpylczyn: A Woman of Courage and Light
További információk
[szerkesztés]- Joan Albarella: Light and Dark The Life of Sister Judith Fenyvesi, SSS. Create Space Independent Publishing Platform, 2016. ISBN 9781533226013
- Lengyel Nóra: Megküzdési stratégiák és narratív identitás Fenyvesi Judit szociális testvér önéletírásában. In: Certamen VII. Kolozsvár, 2020. , pp. 171-184. ISSN 2393-4328
- Jessica A. Sheetz-Nguyen: Transcending boundaries. Hungarian Roman Catholic Religious Women and the “Persecuted Ones”. In: Omer Bartov and Phyllis Mack: In God's name. Genocide and Religion in the Twentieth Century. Berghahn Books New York – Oxford, 2001, 2010. pp. 222–242
- Méreyné Juhász Margit: Tizenhét kisfiú elindult… Tehetségkutatás az erdélyi havasokban. In: Ellenzék, 1944. febr. 19., 7. old. Archiválva 2022. február 24-i dátummal a Wayback Machine-ben
- A tanuk vallomása leleplezi a vatikáni kémbandát. In: Igazság, 1951. szept. 16. pp. 3-4. Archiválva 2022. február 25-i dátummal a Wayback Machine-ben