Fehér lazac
 | ||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 Rajz a halról
| ||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||
Nem fenyegetett      
| ||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||
| Stenodus leucichthys (Güldenstädt, 1772) | ||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Fehér lazac témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Fehér lazac témájú kategóriát. |
A fehér lazac (Stenodus leucichthys) a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályának a lazacalakúak (Salmoniformes) rendjébe, ezen belül a lazacfélék (Salmonidae) családjába tartozó faj.
Nemének az egyetlen faja.
Előfordulása
[szerkesztés]A fehér lazac élőhelye a Kaszpi-tenger és északról beömlő folyói. Egy halászatilag nagyon fontos alfaja, S. l. nelma a Fehér-tengertől és Szibériától egészen Észak-Amerikáig (ide értve a Mackenzie-öböl környékét is) a parti vizekben, tavakban és folyókban él.
Alfajai
[szerkesztés]A fehér lazac korábban két földrajzilag jól elkülönülő alfajt alkotott.[1] Vannak olyan leírások, melyek külön fajként kezelik őket.[2]
- Stenodus leucichthys leucichthys (Güldenstädt, 1772), alfaj, melynek élőhelye a Kaszpi-tenger vízrendszeréhez tartozó Volga és Ural volt. Ez az alfaj azonban mára már kihalt.[3]
- Stenodus leucichthys nelma (Pallas, 1773), alfaj, mely Északkelet-Európa, Észak-Ázsia és Észak-Amerika lakója.
Megjelenése
[szerkesztés]A hal teste marénaszerű, oldalról csak kevéssé lapított, feje hosszú, orra hegyes. Az oldalvonal mentén 90-120 pikkely van. A hátúszó és a mélyen villás farokúszó között kis zsírúszó található. Szájnyílása széles, a szem középvonaláig ér, végállású, az alsó állkapocs azonban valamelyest előbbre nyúlik. Állkapcsai, az ekecsont és a nyelv fogazottak. Az első kopoltyúíven 19-26 kopoltyútüske van. A fejtető és a hát sötét, kékes csillogással, hasa és oldalai ezüstszínűek. Hátúszója feketés. Testhossza 50-80 centiméter, legfeljebb 130 centiméter. Testtömege legfeljebb 35 kilogramm.
Életmódja
[szerkesztés]A fiatalok planktont, a kifejlett példányok főként halakat fogyasztanak.
Szaporodása
[szerkesztés]Anadrom vándorhal, ívás idején a tengerből a folyóknak a felső folyásáig vonul. Megkülönböztetünk őszi és tavaszi vándorlást. Október és november között ívik. A nőstények a nagyságuktól függően 130 000-420 000 ikrát ragasztanak a kavicsos aljzatra. A tavasszal kikelő lárvák nyomban lefelé vonulnak a folyóban; mint fiatal halak júniustól érkeznek a tengerbe.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Belyaeva, E. S.: 'Stenodus leucichthys leucichthys'. caspianenvironment.org. [2013. július 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. február 17.)
- ↑ Kottelat, M.. Handbook of European Freshwater Fishes. ISDN 978-2-8399-0298-4 (2007)
- ↑ A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2012. december 7.)
Források
[szerkesztés]- Édesvízi halak. Budapest: Magyar Könyvklub. 1996. = Természetkalauz, ISBN 963 547 140 8
További információk
[szerkesztés]- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2012. december 7.)
- A faj adatlapja a FishBase oldalán. FishBase. (Hozzáférés: 2012. december 7.)
- A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System
- Stenodus leucichthys (angol nyelven). NCBI. (Hozzáférés: 2011. december 7.)
