Farkas Róbert (fafaragó)
| Farkas Róbert | |
 | |
| Született | 1953. szeptember 22. (71 éves) Kézdimartonos |
| Foglalkozása | fafaragó |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Farkas Róbert (Kézdimartonos, 1953. szeptember 22.) a népi fafaragás mestere. Édesapja Farkas János, kerekesmester volt, édesanyja Farkasné Forró Mária, egyszerű háziasszony.
Gyermekkora
[szerkesztés]Már kisgyerekként kapcsolatba került a fa megmunkálásának fortélyaival, édesapja mellett sokat segítkezett a műhelyben. Első munkái: cseberfül – és keresztfa díszítés. Az alábbi munkákat 1964-ben, egy műtét miatti kényszer házifogságban készítette
Ifjú éveiben gyakran együtt munkálkodott anyai nagybátyjával, a kézdimartonosi Forró Antal festőművésszel, akinek a művészetek iránti szeretete és elkötelezettsége nagy hatást gyakorolt a fiatal Farkas Róbertre. Így sikerült olyannyira megszeretnie a képzőművészetet, hogy gyakran iskolai vakációkban is meglátogatta Kolozsváron nagybátyját. Otthon, a sok házimunka mellett, gyermekként is mindig szakított időt a fa megmunkálására, az alkotásra.
Tanulmányai
[szerkesztés]- Elemi osztály: Kézdimartonos
- V. osztály: Bereck
- VI–VIII. osztály: Kézdimartonos, román szak (megszüntették a magyar szakot)
- 1968 – Felvételi a kolozsvári képzőművészeti középiskolába
- IX–X. Osztály – sepsiszentgyörgyi építészeti szakközép iskola
- 1972–1973 – katonaság
- 1973–2002 – kézdivásárhelyi csavargyár alkalmazottja
- 1980–1982 – sepsiszentgyörgyi építészeti mesteriskola
- 1984–1986 – sepsiszentgyörgyi népművészeti iskola – Fafaragó szak
- 1982–1990 – mint amatőr fafaragó tevékenykedett
- 1989–1990 – bukaresti munkaszolgálat
- 1990-től – ipari engedéllyel rendelkező fafaragó
- 2006 júniusában munkásságáért elismerésben részesíti Dr. Szili Katalin, a Magyar Köztársaság Országgyűlésének elnöke
- 2008-ban megkapja a Népi fafaragás mestere címet, a Romániai Magyar Népművészeti Szövetségtől
- 2010-ben tevékenységének elismerése jeléül Népművészetért Díjat kap a Romániai Magyar Népművészeti Szövetségtől
Felnőtt évei
[szerkesztés]Munkásságát, 1982-ben, amatőr fafaragóként kezdte, első műhelye a kézdivásárhelyi Csavargyár hőközpontjában volt. Innen a gyár mögött lévő építőtelepre költözött, majd 1989-ben a tömbház lakásának pincéjében alakított ki magának saját műhelyt. 1990-től 2000-ig a volt tsz tejcsarnokában alakított új műhelyt, 2000–2012 között egy Oroszfaluban kialakított műhelyben dolgozott. 2012-ben, családjával együtt hazaköltözött szülőfalujába, ahol végleges műhelyt rendezett be magának, a szénás csűrt átalakítva.
Munkássága
[szerkesztés]Farkas Róbert a népi fafaragás elkötelezett híve, munkáiban a háromszéki motívumok dominálnak, sajátos vonalvezetési stílusban, amelyre a vastag, robusztus elemek jellemzők. Tehetségét leginkább a székelykapuk készítésében érvényesíti. A legelső székely gyalogkaput 1990-ben készítette Marti Sándor számára, Kézdiszentlélekre. Azóta közel 100 székelykapu viseli munkásságának nyomát, a Balti-tengertől egészen Rodostóig. A népművész elmondása szerint az általa készített legimpozánsabb kapu Sepsiszék díszkapuja, amely a Szegedi Vértónál található. A legnagyobb díszkapu[1] Alsólemhényben található.
-
Sepsiszék, díszkapu -
Alsólemhény
Legnagyobb munkái között szerepel két református templom belső- és külső[2] díszítése is, ezek Magyarország területén, Bolyon és Hidason[3] találhatóak. Ezenkívül több száz címer, kopjafa, harangláb, dombormű, sakkfigura, esztergált munka és különböző kültéri és beltéri díszítés viseli kezének munkáját.
Farkas Róbert alapító tagja a Romániai Magyar Népművészeti Szövetségnek, amely több oktató tábort is szervezett. Hogy tehetségét és alkotásbeli tapasztalatait megmutathassa az ifjabb korosztály számára, a népművész részt vett ezekben a táborokban, az alábbi helyszíneken: Békéscsaba, Kocs, Szegvár, Alsóörs, Hargitafürdő, Kézdivásárhely, Nyíradony, Csernáton stb.
2006 októberében megjelent az Erdélyi Famívesség c. tanulmány a Pécsi Tudományegyetem Felnőttképzési és Emberi Erőforrás Fejlesztési Kar periodikájában,[4] a Tudás Menedzsmentben, amelyben helyet kapott Farkas Róbert fa megműveléséről szóló tanulmánya is.
Farkas Róbert jelenleg szülőfalujában, Kézdimartonoson[5][6][7][8] él és a mai napig aktívan tevékenykedik, gazdagítva a népi művészetek hagyományát.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ „Székelykapu-avatás és ajándék óriáshordó (Lemhényi falunapok) — Iochom István - 2009. szeptember 8., kedd -” (Hozzáférés: 2018. június 19.) (magyar nyelvű)
- ↑ Faragott emlékeink (hu-HU nyelven). Bukovinai Székelyek Országos Szövetsége. [2018. június 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. június 19.)
- ↑ Hidasi Református Templom II. | Reformáció (magyar nyelven). reformacio.mnl.gov.hu. [2018. június 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. június 19.)
- ↑ A Pécsi Tudományegyetem Felnőttképzési és Emberi Erőforrás Fejlesztési Karának periodikája. Tartalom - PDF. docplayer.hu. [2018. június 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. június 19.)
- ↑ „Egy felső-háromszéki faragómester - 2008. március 29., szombat -” (Hozzáférés: 2018. június 19.) (magyar nyelvű)
- ↑ gaboraron: Aki a népművészetnek él (hu-HU nyelven). bereck.ro. [2018. június 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. június 19.)
- ↑ „Száz székely kapu készítője - 2015. szeptember 30., szerda -” (Hozzáférés: 2018. június 19.) (magyar nyelvű)
- ↑ „A fafaragás szerelmese - 2010. november 9., kedd -” (Hozzáférés: 2018. június 19.) (magyar nyelvű)
Források
[szerkesztés]- Sylvester Lajos: Egy felső-háromszéki faragómester portáján. www.muvelodes.ro arch
.svg){kind=small}