Faraday–Lenz-törvény

Elektromágneses indukció elektromágneses kölcsönhatás, amely során egy vezetőben villamos feszültség keletkezik. Egy rögzített vezető hurokban vagy tekercsben feszültség indukálódik, ha a vezető hurok környezetében változik a mágneses erőtér. Egy zárt hurok esetében az így indukálódott feszültség hatására olyan irányú áram folyik, mely akadályozni igyekszik az őt létrehozó indukáló folyamatot. A kettőt együtt a Faraday–Lenz-törvény határozza meg.

Az indukált feszültség

Az elektromágneses indukció elektromágneses kölcsönhatás, amely során egy vezetőben villamos feszültség keletkezik. Egy rögzített vezető hurokban vagy tekercsben feszültség indukálódik, ha a vezető hurok környezetében változik a mágneses erőtér. Ahhoz, hogy egy áramkörben tartósan áram folyjon, ott elektromotoros erőnek kell jelen lenni. Ebből következően az áramkörben elsődlegesen egy indukált elektromotoros erő jön létre. Emiatt célszerűbb az indukált elektromotoros erőre vonatkozó összefüggést keresni.

A Faraday-féle indukciós törvény

$U=-N{\frac {d\Phi }{dt}}$

Ahol U = az indukált feszültség

N = a hurok (tekercs) menetszáma

dΦ/dt = a mágneses tér fluxusának változási sebessége

Lenz-törvénye

Ha a vezető hurokban vagy tekercsben feszültség indukálódott, és ha a hurok kapcsai zártak (valamilyen nagyságú ellenálláson keresztül), akkor a hurokban áram folyik. A törvény azt mondja ki, hogy az indukált áram iránya mindig olyan, hogy a zárt vezetőben az általa létrehozott áram körül keletkező mágneses terével akadályozni igyekszik az őt létrehozó indukáló folyamatot.

Kapcsolódó szócikkek

• Michael Faraday
• Heinrich Lenz

Külső hivatkozás

• Letölthető interaktív Flash szimuláció a Faraday-féle indukciós törvény szemléltetésére: a PhET-től, magyarul.

Források

• [1]
• Simonyi Károly: Villamosságtan II., Akadémiai Kiadó, Budapest, 1957
• Magyar Larousse, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1992