Fényes kék változócsillag

Az η Carinae körüli Homunculus-köd, a 19. századi anyagkidobás eredménye

A fényes kék változócsillag (angolul Luminous blue variable, rövidítve LBV), vagy S Doradus típusú változócsillag igen nagy tömegű és nagyon fényes változócsillag. Tömege megközelíti a csillagok tömegének elméleti maximumát (150 naptömeg), ennél nagyobb tömeg esetén a csillagot a saját sugárzásából eredő sugárnyomás szétszakítaná (mert erősebb lenne a csillagot összetartó gravitációnál). Az η Carinae, az egyik legismertebb ilyen csillag, az 1840-1890 közötti kifényesedése alkalmával a Nap tömegének 12-szeresét dobta le magáról.^[1] Feltételezések szerint miután a többlet-tömegüktől, mely a külső rétegekben van, megszabadultak, nehezebb elemekből kialakult magjuk kerül a felszínre, amit a Földről Wolf-Rayet csillagként látunk. Az ilyen csillagok abszolút fényessége igen nagy, a Nap fényének több milliószorosa, élettartamuk viszont nagyon alacsony, mindössze néhány millió év alatt felélik tüzelőanyagukat, és II típusú szupernóvává, egyes feltételezések szerint hipernóvává válnak.