Eugregarinorida
 | ||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||
| ||||||||||||||||
| Alrendek | ||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Eugregarinorida témájú rendszertani információt. |
Az Eugregarinorida az Apicomplexa parazitái közé tartozó Gregarinasina legnagyobb és legsokszínűbb rendje. Tengerben, édesvízben és szárazföldön is megtalálható. Trofozoitái nagyok, morfológiájuk és viselkedésük jelentősen eltér a sporozoitáktól. A legtöbb Gregarinasina-faj ide tartozik.
E protozoonok számos gerinctelen, például rovarok és soksertéjűek gyakori parazitái.
Taxonómia[szerkesztés]
Az Eugregarinorida 3 ismert alrendet tartalmaz, ezek az Aseptatorina, a Blastogregarinorina és a Septatorina. A bélben élő tagok a Septatina és az Aseptatina alrendekbe tartoznak aszerint, hogy a trofozoitát kettéosztja-e transzverzális septum. A tengeri fajok a legkevésbé tanulmányozott tagok.
27 családba tartoznak 244 génusszal, ebből 14 több mint 25 fajt tartalmaz.[1]
Mintegy 900 ismert fajnak van septuma, 400-nak nincs.
Javasolt módosítás[szerkesztés]
E csoport taxonómiájának javasolták módosítását.[2] Ebben az Aseptatorina és Septatorina elkülönítése helyett új főcsaládokat javasoltak 18S rRNS-tanulmányozás alapján. Ezek az Actinocephaloidea, a Stylocephaloidea s. str. (non Clopton, 2009),[3] az Ancoroidea, a Cephaloidophoroidea, a Gregarinoidea és a Lecudinoidea.
E javasolt főcsaládokat még nem fogadták el általánosan.
Morfológia[szerkesztés]
A trofozoitákban nincs apikális komplex, helyette az Aseptatorina esetén mukron, a Septatorina esetén epimerit van. A felszínen 90–300 epicitás ránc van, siklásra képes merev sejteket eredményezve. Azonban egy módosítást javasoltak, melyben csak az epimerit és az epicitás hajlatok vannak, szemben az Archigregarinorida mukronjával és valós longitudinális ráncaival.[2]
A bélben élő Eugregarinorida-tagokat a jobbára szárazföldi Septatorinára és a jobbára tengeri Aseptatorinára osztják aszerint, hogy a trofozoitában van-e transzverzális septum.
Előbbiben a sejt nincs felosztva, utóbbiban legalább 2 részre van felosztva, ezek a hátulsó deutomerit és az epimeritet alkotó elülső protomerit. Egyes fajokban a deutomerit tovább osztható.
Életciklus[szerkesztés]
A parazita új gazdának való átadása általában oociszták bevitelével történik vízben és szárazföldön is. A petézéssel történő átvitel is ismert.
A teljes életciklus 1 gazdában történik (monoxén fejlődés), kivéve a Porosporicaet, mely életciklusa során puhatestűt és rákot fertőz. Az oociszták megfelelő gazda általi bevitele után a sporozoiták kiszabadulnak. Ezek általában haploidak és 8 van belőlük oocitánként, de fajtól függően lehet belőlük 4–16. A sporozoita a bélfalhoz csatlakozik vagy azt átszúrja. Utóbbi esetben a sporozoita benne maradhat a bélfalban vagy beléphet a testüregbe. A sporozoiták nőnek és trofozoitákká fejlődnek, ezek egymással asszociáló gamontákká fejlődnek. A gamonták mérete eltérhet: ez esetekben a kisebb a szatellit, a nagyobb a primit. Általában életciklusuk során ekkor a legnagyobbak.
A párosodott gamonták membránt hoznak létre maguk közt, cisztát alkotva (szizigium). Az így keletkező gametociszta általában gömbölyű. Ebben a gamonták ivarsejteket hoznak létre, ezek mérete lehet hasonló (izogaméták) vagy eltérő (anizogaméták). Ezek párban egyesülnek, zigótát alkotva, ez az életciklus egyetlen diploid állapota. Ez oocisztát hoz létre, ebben sporozoiták fejlődnek. Az oociszták elhagyják a gametocisztát annak felszakadása vagy sporoduktumok révén.
Éhező gazdákban a Gregarina confusa megnyúlik és elvékonyodik.[4]
Jelentőség[szerkesztés]
Az Aedes albopictust fertőzi az Ascogregarina taiwanensis, melynek életciklusa a szúnyog fejlődésével szinkronban van.[5]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Rueckert S, Chantangsi C, Leander BS (2010). „Molecular systematics of marine gregarines (Apicomplexa) from North-eastern Pacific polychaetes and nemerteans, with descriptions of three novel species: Lecudina phyllochaetopteri sp. nov., Difficilina tubulani sp. nov. and Difficilina paranemertis sp. nov”. Int. J. Syst. Evol. Microbiol. 60 (Pt 11), 2681–90. o. DOI:10.1099/ijs.0.016436-0. PMID 20008106.
- ↑ a b Simdyanov TG, Guillou L, Diakin AY, Mikhailov KV, Schrével J, Aleoshin VV (2017). „A new view on the morphology and phylogeny of eugregarines suggested by the evidence from the gregarine Ancora sagittata (Leuckart, 1860) Labbé, 1899 (Apicomplexa: Eugregarinida)”. PeerJ 5, e3354. o. DOI:10.7717/peerj.3354. PMID 28584702.
- ↑ Clopton, RE (2009). „Phylogenetic relationships, evolution, and systematic revision of the septate gregarines (Apicomplexa: Eugregarinorida: Septatorina)”. Comparative Parasitology 76 (2), 167–190. o. DOI:10.1654/4388.1.
- ↑ Schreurs J, Janovy J (2008. június). „Gregarines on a diet: the effects of host starvation on Gregarina confusa Janovy et al., 2007 (Apicomplexa: Eugregarinida) in Tribolium destructor Uyttenboogaart, 1933 (Coleoptera: Tenebrionidae) larvae”. J Parasitol 94 (3), 567–570. o. DOI:10.1645/GE-1325.1. PMID 18605781. (Hozzáférés: 2024. június 15.)
- ↑ Girard M, Martin E, Vallon L, Tran Van V, Da Silva Carvalho C, Sack J, Bontemps Z, Balteneck J, Colin F, Duval P, Malassigné S, Hennessee I, Vizcaino L, Romer Y, Dada N, Ly Huynh Kim K, Huynh Thi Thuy T, Bellet C, Lambert G, Nantenaina Raharimalala F, Jupatanakul N, Goubert C, Boulesteix M, Mavingui P, Desouhant E, Luis P, Cazabet R, Hay AE, Valiente Moro C, Minard G (2024. április 30.). „Human-aided dispersal and population bottlenecks facilitate parasitism escape in the most invasive mosquito species”. PNAS Nexus 3 (5), pgae175. o. DOI:10.1093/pnasnexus/pgae175. PMID 38715727.
Fordítás[szerkesztés]
Ez a szócikk részben vagy egészben az Eugregarinorida című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Források[szerkesztés]
- Field SG, Michiels NK (2006. április). „Acephaline gregarine parasites (Monocystis sp.) are not transmitted sexually among their lumbricid earthworm hosts”. J Parasitol 92 (2), 292–297. o. DOI:10.645/GE-643R.1. PMID 16729685.