Ettore Majorana
| Ettore Majorana | |
 | |
| Született | Ettore Majorana 1906. augusztus 5. Catania, Szicília, Olaszország |
| Elhunyt | 1938 óta eltűnt, 1959-ben valószínűleg még élt[1] ismeretlen |
| Állampolgársága | olasz |
| Nemzetisége | olasz  |
| Szülei | Dorina Majorana-Corso Fabio Majorana |
| Foglalkozása |
|
| Iskolái |
|
 A Wikimédia Commons tartalmaz Ettore Majorana témájú médiaállományokat. | |
Ettore Majorana (született 1906. augusztus 5-én és eltűnt 1938-ban) olasz elméleti fizikus volt, aki a neutrínótömegekkel foglalkozott. 1938. március 25-én rejtélyes körülmények között eltűnt, miután hajójegyet váltott, hogy Nápolyból Palermóba utazzon.
Róla nevezték el a Majorana-egyenletet,[2] a Majorana-fermionokat[3] és az első Majorana-részecskéket hasznosító kvantumchipet, a Majorana 1-et.[4] Emlékére 2006-ban Majorana-díjat alapítottak.
Élete és munkássága
[szerkesztés]1938-ban Enrico Fermit idézték, aki azt mondta Majoranáról: „A másod- vagy harmadrangúak mindent megtesznek, de soha nem jutnak messzire. Aztán vannak az első rangúak, akik fontos felfedezéseket tesznek, amelyek alapvetőek a tudományos fejlődés szempontjából. Aztán ott vannak a zsenik, mint Galilei és Newton. Majorana ezek közé tartozott.”[5]
Majorana lelkes és hívő katolikus volt.[6][7]
Matematikában tehetséges
[szerkesztés]Majorana a szicíliai Cataniában született. Nagybátyja, Quirino Majorana szintén fizikus volt.[8] A matematikában tehetséges Majorana 1923-ban kezdte meg egyetemi tanulmányait mérnöki szakon, de 1928-ban Emilio Segrè[9] sürgetésére átváltott a fizikára.[10] Nagyon fiatal volt, amikor csatlakozott Enrico Fermi római csapatához a „Panisperna utcai fiúk” egyikeként, akik a laboratóriumuk utcai címéről kapták a nevüket.[11]
Az első publikált tudományos dolgozatok
[szerkesztés]
Majorana első dolgozatai az atomi spektroszkópia problémáival foglalkoztak.[12] Első, 1928-ban megjelent tanulmánya még egyetemi hallgató korában született, és társszerzője volt ifjabb Giovanni Gentile, a római Fizikai Intézet junior professzora.[13] Ez a munka Fermi atomszerkezetre vonatkozó statisztikai modelljének (ma Thomas-Fermi-modell néven ismert, Llewellyn Thomas egyidejű leírása miatt[14]) korai kvantitatív alkalmazása volt az atomspektroszkópiára.
Ebben a tanulmányban Majorana és Gentile első-elvi számításokat végeztek e modell keretében, amelyek jó magyarázatot adtak a gadolínium és az uránium kísérletileg megfigyelt magelektron-energiáira, valamint az optikai spektrumokban megfigyelt céziumvonalak finomszerkezeti felhasadására. 1931-ben Majorana publikálta az első tanulmányt az atomspektrumokban megjelenő autoionizáció jelenségéről, amelyet ő „spontán ionizációnak” nevezett; egy ugyanebben az évben Allen Shenstone[15] (Princeton Egyetem) által publikált független tanulmány „autoionizációnak” nevezte, amelyet először Pierre Auger használt.[16] Ez az elnevezés, kötőjel nélkül, azóta a jelenség hagyományos elnevezése lett.[17]
Majorana 1929-ben a római La Sapienza Egyetemen szerzett laurea fokozatot fizikából.[18] 1932-ben publikált egy tanulmányt az atomspektroszkópia területén, amely az összehangolt atomok viselkedéséről szólt időben változó mágneses mezőben. Ezt a problémát, amelyet szintén tanulmányozott I. I. Rabi és mások is tanulmányozták, az atomfizika egy fontos alágazatának, a rádiófrekvenciás spektroszkópiának a kialakulásához vezetett. Ugyanebben az évben publikálta a tetszőleges belső impulzusú részecskék relativisztikus elméletéről szóló tanulmányát, amelyben kidolgozta és alkalmazta a Lorentz-csoport végtelen dimenziós ábrázolásait, és elméleti alapot adott az elemi részecskék tömegspektrumának.[19] Mint Majorana legtöbb olasz nyelven írt tanulmánya, ez is több évtizedig viszonylagos ismeretlenségben sínylődött.[20]
Irène Joliot-Curie és Frédéric Joliot-Curie 1932-ben végzett kísérletei kimutatták egy ismeretlen részecske létezését, amelyről azt feltételezték, hogy gammasugár. Majorana volt az első, aki helyesen értelmezte a kísérletet, mivel egy új részecskét követelt meg, amelynek semleges töltése és tömege nagyjából megegyezik a protonéval; ez a részecske a neutron. Fermi azt tanácsolta neki, hogy írjon cikket a témáról, de Majorana nem tette. James Chadwick még abban az évben kísérletileg bebizonyította a neutron létezését, és ezért a felfedezésért Nobel-díjat kapott.[21]
Majorana híres volt arról, hogy nem kérte a felfedezéseiért járó elismerést, mivel munkáját jelentéktelennek tartotta. Életében mindössze kilenc tanulmányt írt.
Munkája Heisenberggel és Bohrral
[szerkesztés]„Fermi sürgetésére Majorana 1933 elején elhagyta Olaszországot a Nemzeti Kutatási Tanács ösztöndíjával. A németországi Lipcsében találkozott Werner Heisenberggel. Később Heisenbergnek írt leveleiben Majorana elárulta, hogy nemcsak tudományos kollégára, hanem meleg személyes barátra is talált benne.”[10]
A nácik akkor kerültek hatalomra Németországban, amikor Majorana odaérkezett. Az atommag elméletén dolgozott (1933-ban jelent meg németül), amely a csereerők kezelésében Heisenberg atommagelméletének továbbfejlesztését jelentette. Majorana ugyanebben az évben Koppenhágába is elutazott, ahol Niels Bohrral, egy másik Nobel-díjas kutatóval, Heisenberg barátjával és mentorával dolgozott együtt.
Betegség és elszigeteltség
[szerkesztés]„1933 őszén Majorana rossz egészségi állapotban tért vissza Rómába, miután Németországban heveny gyomorhurutot kapott, és nyilvánvalóan idegkimerültségtől szenvedett. Szigorú diétára kényszerült, visszahúzódóvá vált, és szigorúan viselkedett a családjával. Édesanyjának, akivel korábban szívélyes kapcsolatot ápolt, Németországból azt írta, hogy nem kíséri el a szokásos nyári tengerparti nyaralásra. Ritkábban jelent meg az intézetben, és hamarosan alig hagyta el otthonát; az ígéretes fiatal fizikus remetévé vált. Közel négy évre elzárkózott a barátaitól, és nem publikált többé.”[10]
Végső munka
[szerkesztés]Ezekben az években, amikor kevés cikket publikált, Majorana számos kisebb művet írt a geofizikáról, az elektrotechnikáról, a matematikáról és a relativitáselméletről. Ezeket a kiadatlan írásokat, amelyeket a pisai Domus Galileiana őrzött meg,[22] Erasmo Recami[23] és Salvatore Esposito szerkesztette.
Majorana 1937-ben publikálta utoljára az elektronok és pozitronok szimmetrikus elméletének kidolgozását. Megjósolta, hogy a fermionoknak nevezett részecskék osztályában olyan részecskéknek kell létezniük, amelyek saját antirészecskéik. A Majorana-egyenlet[2] megoldása eredményezi ezeket a részecskéket, amelyeket ma Majorana-fermionoknak[3] neveznek. Felmerült a feltételezés, hogy a világegyetemben lévő „hiányzó tömeg” legalább egy része, amelyet nem lehet kimutatni, csak a gravitációs hatásából következtetve, Majorana-részecskékből állhat.
1938-ban, 32 évesen, a nápolyi egyetem elméleti fizika professzora lett a versenyszabályoktól függetlenül, anélkül, hogy vizsgát kellett volna tennie, mert „az elméleti fizika területén elért egyedülálló szaktudásának nagy hírneve miatt”.[24][25]
A neutrínótömegekkel kapcsolatos munka
[szerkesztés]Majorana korszakalkotó elméleti munkát végzett a neutrínótömegekkel kapcsolatban, amely 2017-ben is aktív kutatási téma.[26]
Eltűnés
[szerkesztés]A hírek szerint Majorana minden pénzét levette a bankszámlájáról, mielőtt Nápolyból Palermóba utazott volna.[24] Talán azért utazott Palermóba, hogy meglátogassa barátját, Emilio Segrè-t,[9] az ottani egyetem professzorát, de Segrè akkoriban Kaliforniában tartózkodott.
Palermóban Majorana 1938. március 25-én jegyet váltott egy hajóútra, hogy visszatérjen Nápolyba. Ismeretlen körülmények között eltűnt. Holttestét többszöri nyomozás ellenére sem találták meg, és sorsa máig bizonytalan.
Eltűnése napján Majorana a következő üzenetet küldte Palermóból Antonio Carrellinek,[27] a nápolyi Fizikai Intézet igazgatójának:
Kedves Carrelli,
Meghoztam egy döntést, ami elkerülhetetlenné vált. Egy csepp önzés sincs benne, de tisztában vagyok vele, hogy hirtelen eltűnésem milyen gondot okoz majd neked és a diákoknak. Ezért is bocsánatodat kérem, de különösen azért, hogy elárultam a bizalmat, az őszinte barátságot és a szimpátiát, amit az elmúlt hónapokban kaptam tőled.
Kérem, hogy emlékezzenek meg rólam mindazok, akiket az Önök intézetében megismertem és megbecsültem, különösen Sciuti: legalább ma este 11 óráig, de lehet, hogy később is, mindannyiukról szép emléket fogok őrizni.
— E. Majorana
Ezt gyorsan követte Majorana távirata, amelyben lemondta korábbi utazási terveit. Nyilvánvalóan ezután vett egy jegyet, hogy Palermóból hajóval utazzon vissza Nápolyba. Soha többé nem látták.[24]
Vizsgálatok és hipotézisek
[szerkesztés]Leonardo Sciascia olasz író összefoglalta az eltűnéssel kapcsolatos vizsgálatok és hipotézisek néhány eredményét;[28] Sciascia néhány következtetését azonban Majorana néhány korábbi munkatársa, köztük E. Amaldi és E. Segrè[9] cáfolta. Recami[23] kritikusan vizsgálja a Majorana eltűnésével kapcsolatos különböző hipotéziseket, köztük a Sciascia által felvetetteket, és szuggesztív bizonyítékokat mutat be arra a felvetésre, hogy Majorana Argentínába utazott.[29][30][31]
Giorgio Agamben olasz filozófus 2016-ban jelentetett meg egy könyvet, amely Majorana eltűnésének ügyét vizsgálja.[32]
Javasolt magyarázatok
[szerkesztés]Eltűnésének számos javasolt magyarázata a következő:
- Az Argentínába történő kivándorlás hipotézise
- Erasmo Recami és Carlo Artemi javasolta.
- A Venezuelába való kivándorlás hipotézise
- A Rai 3 „Chi l'ha Visto?” (Ki látta?) című beszélgetőműsora közzétett egy nyilatkozatot, amely szerint Majorana 1955 és 1959 között élt, és a venezuelai Valenciában élt a „Bini” vezetéknév alatt.[34]
- Kolostorba vonulás hipotézise
- Sciascia által javasolt (állítólag a Serra San Bruno-i karthauzi rend). Sciascia kizárta az öngyilkosságot arra hivatkozva, hogy Majorana hívő katolikus volt. Majorana családja és papja, Francesco Riccieri monsignor szintén kizárta az öngyilkosságot, és a lelki visszavonulás lehetőségét részesítették előnyben. Sciascia úgy véli, hogy Majorana azért akart eltűnni, mert előre látta, hogy a nukleáris erők nukleáris robbanóanyagokhoz fognak vezetni, és ő ebben nem akart részt venni.[7][6]
- Emberrablás vagy gyilkosság feltételezése
- Bella, Bartocci és mások által, hogy elkerülje az atomfegyver építésében való részvételét.
- Koldussá válás választásának hipotézise
- Bascone és Venturini (az úgynevezett „omu cani” vagy „kutyás ember” hipotézis)[35]
2011-ben újra megnyitott és lezárt ügy
[szerkesztés]2011 márciusában az olasz média arról számolt be, hogy a római ügyészség bejelentette, hogy vizsgálatot indít egy tanú vallomásával kapcsolatban, amely szerint a második világháború utáni években Buenos Airesben találkozott Majoranával.[36][37] 2011. június 7-én az olasz média arról számolt be, hogy a Carabinieri RIS elemezte egy 1955-ben Argentínában készült férfi fényképét, és tíz ponton talált hasonlóságot Majorana arcával.[38]
2015. február 4-én a római ügyészség közleményt adott ki, amelyben kijelentette, hogy Majorana 1955 és 1959 között a venezuelai Valenciában élt.[1] Új bizonyítékok alapján ez utóbbi megállapítások képezték az alapját annak, hogy a hivatal hivatalosan lezártnak nyilvánította az eltűnési ügyet, mivel nem találtak az eltűnésével kapcsolatos bűnügyi bizonyítékokat, megállapították, hogy valószínűleg személyes döntés volt, és feltételezték, hogy a férfi Venezuelába emigrált.[1][39]
Megemlékezés a centenáriumról
[szerkesztés]A 2006-os év Majorana századik születésnapját jelentette.
„Ettore Majorana öröksége és a XXI. század fizikája” címmel nemzetközi konferenciát tartottak 2006. október 5-6-án Cataniában, Majorana születésének századik évfordulója alkalmából.[40] A konferencia anyaga magas rangú nemzetközi tudósok cikkeivel, A. Bianconi, D. Brink, N. Cabibbo, R. Casalbuoni, G. Dragoni, S. Esposito, E. Fiorini, M. Inguscio, R. W. Jackiw, L. Maiani, R. Mantegna, E. Migneco, R. Petronzio, B. B. Preziosi, R. Pucci, E. Recami és Antonino Zichichi tanulmányait az Andrea Rapisarda (elnök), Paolo Castorina, Francesco Catara, Salvatore Lo Nigro, Emilio Migneco, Francesco Porto és Emanuele Rimini által szerkesztett POS Proceedings of Science of SISSA jelentette meg.
Az Olasz Fizikai Társaság 2006-ban emlékkönyvet adott ki kilenc összegyűjtött tanulmányából, kommentárokkal és angol fordításokkal.[41]
Szintén a centenárium alkalmából az Electronic Journal of Theoretical Physics (EJTP) húsz cikkből álló különszámot jelentetett meg, amely Majorana örökségének modernkori fejlődésével foglalkozik. Az EJTP a centenárium alkalmából díjat is alapított az emlékére. A Majorana-érmet vagy Majorana-díjat évente ítélik oda olyan kutatóknak, akik az elméleti fizikában — annak legtágabb értelmében — különös kreativitást, kritikai érzéket és matematikai szigort mutattak. A 2006. évi Majorana-díjat Erasmo Recami[23] (Bergamói Egyetem és INFN) és George Sudarshan (Texasi Egyetem), a 2007. évi Majorana-díjat Lee Smolin (Perimeter Institute for Theoretical Physics, Kanada), Eliano Pessa (Centro Interdipartimentale di Scienze Cognitive, Pavia Egyetem és Pszichológiai Tanszék, Pavia Piazza Botta Egyetem, Olaszország) és Marcello Cini (Fizika Tanszék, La Sapienza Egyetem, Róma, Olaszország) kapta.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b c La Procura: Ettore Majorana vivo in Venezuela fra il 1955 e il 1959. roma.corriere.it . Corriere della Sera, 2015. február 4. (Hozzáférés: 2015. február 4.)
- ↑ a b A fizikában a Majorana-egyenlet egy relativisztikus hullámegyenlet. Nevét Ettore Majorana olasz fizikusról kapta, aki 1937-ben javasolta a saját antirészecskéjüket alkotó fermionok leírására.
- ↑ a b A részecskefizikában a Majorana-fermion, vagy Majorana-részecske olyan fermion, amely saját antirészecskéje.
- ↑ A Majorana 1 a Microsoft által kifejlesztett hardvereszköz, amelynek lehetséges alkalmazásai a kvantum-számítástechnikában vannak. Ez egy indium-arzenid-alumínium hibrid eszköz, amely a Majorana-nullaállapotok befogadására utaló jeleket mutat. A Majorana-fermionok zérus energiájú hibához köthetők, és ekkor az egyesített objektumokat Majorana-kötött állapotoknak vagy Majorana-nullaállapotoknak nevezzük.
- ↑ Ettore Majorana: genius and mystery. CERN Courier , 2006. július 24. (Hozzáférés: 2021. július 19.)
- ↑ a b Zichichi, Antonino: Ettore Majorana: genius and mystery. CERN Courier , 2006. július 24. (Hozzáférés: 2025. február 19.) „Majorana was an enthusiastic and devout Catholic and, moreover, he withdrew his savings from the bank a week before his disappearance.”
- ↑ a b Leonard, Mary: The Majorana mystery. Frontiers Magazine , 2015 (Hozzáférés: 2025. február 19.) „Sciascia rules this out on the grounds that Majorana was a devout Catholic. Majorana’s family and his priest Monsignor Francesco Riccieri also rule out suicide, favouring the option of spiritual retreat.”
- ↑ Quirino Francesco Valentino Majorana (1871. október 28. – 1957. július 31.) olasz kísérleti fizikus.
- ↑ a b c Emilio Gino Segrè (1905. február 1. – 1989. április 22.) olasz és honosított amerikai fizikus, Nobel-díjas, aki felfedezte a technécium és az asztácium elemeket, valamint az antiprotont, egy szubatomi antirészecskét, amelyért 1959-ben Nobel-díjat kapott Owen Chamberlainnel megosztva.
- ↑ a b c Great Mysteries of the Past. Reader's Digest Association (1991). ISBN 0-89577-377-5
- ↑ Sciascia, Leonardo (1987), The Moro Affair ; And, the Mystery of Majorana, Carcanet, p. 137, ISBN 978-0-85635-700-8
- ↑ A fizikában az atomspektroszkópia az atomok által elnyelt és kibocsátott elektromágneses sugárzás vizsgálata.
- ↑ Giovanni Gentile (1906. augusztus 6. – 1942. március 30.) olasz fizikus.
- ↑ Llewellyn Hilleth Thomas (1903. október 21. – 1992. április 20.) brit fizikus és alkalmazott matematikus.
- ↑ Allen Goodrich Shenstone (1893. július 27. – 1980. február 16.) kanadai fizikus.
- ↑ Pierre Victor Auger (1899. május 14. – 1993. december 24.) francia fizikus.
- ↑ Az autoionizáció olyan folyamat, amelynek során egy gerjesztett állapotban lévő atom vagy molekula spontán módon kibocsátja egyik külső héjelektronját, és így Z töltésű állapotból Z + 1 töltésű állapotba kerül, például elektromosan semleges állapotból ionizált állapotba.
- ↑ Olaszországban a laurea a fő posztszekunder tudományos fokozat.
- ↑ A fizikában és a matematikában a Lorentz-csoport a Minkowski-téridő, az összes (nem gravitációs) fizikai jelenség klasszikus és kvantumos környezetének összes Lorentz-transzformációjának csoportja. Hendrik Lorentz holland fizikusról nevezték el.
- ↑ It is discussed in detail by in, D.M. (1966). „Comments on a Paper by Majorana Concerning Elementary Particles”. Am. J. Phys. 34 (4), 314–318. o. DOI:10.1119/1.1972947.
- ↑ Ettore Majorana: genius and mystery. CERN Courier . CERN, 2006. július 24.
- ↑ A Domus Galilaeana kulturális és tudományos intézet és könyvtár.
- ↑ a b c Erasmo Recami (1939. november 21. – 2021. július 14.) olasz fizikus.
- ↑ a b c Holstein, B.: The mysterious disappearance of Ettore Majorana. USC Neutrino Symposium, 2008. május 16. (Hozzáférés: 2009. április 5.)
- ↑ Holstein, Barry R (2009. június 1.). „The mysterious disappearance of Ettore Majorana”. Journal of Physics: Conference Series 173 (1), 012019. o. DOI:10.1088/1742-6596/173/1/012019. ISSN 1742-6596.
- ↑ Barranco, J.; Delepine, D.; Napsuciale, M.; Yebra, A. (2017). "Distinguishing Dirac and Majorana neutrinos with astrophysical fluxes". arXiv:1704.01549 [hep-ph].
- ↑ Antonio Carrelli (1900. július 1. – 1980. november 25.) olasz fizikus.
- ↑ Sciascia, Leonardo. La Scomparsa di Majorana. Einaudi, 1975; Carcanet, 1987 (1987). ISBN 978-0-85635-700-8
- ↑ Recami, Erasmo. Il caso Majorana: Lettere, testimonianze, documenti. Roma, IT: Di Renzo Editore (2000)
- ↑ Recami, Erasmo (1975). „I nuovi documenti sulla scomparsa del fisico Ettore Majorana” (olasz nyelven). Scientia 110, 577–588. o.
- ↑ Recami, Erasmo (1975). „New evidence on the disappearance of the physicist Ettore Majorana” (angol nyelven). Scientia 110, 589 ff. o.
- ↑ Agamben, Giorgio. Che cos'è reale? La scomparsa di Majorana. Neri Pozza (2016)
- ↑ Roncoron, Stefano. il promemoria "Tunisi": un nuovo tassello del caso Majorana (olasz nyelven). il Nuovo Saggiatore, 58–68. o. (2012. március 15.)
- ↑ 'Il mistero Majorana risolto grazie a "Chi l'ha visto", 2015. (Hozzáférés: 2020. december 20.)
- ↑ 'La vera storia di Ettore Majorana' al Teatro Flavio, 2010. [2016. március 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. október 17.)
- ↑ Il mistero Majorana si riapre dopo 73 anni - Cronaca. ANSA.it. (Hozzáférés: 2013. április 29.)
- ↑ Adnkronos Cronaca. Adnkronos.com, 2011. április 1. (Hozzáférés: 2013. április 29.)
- ↑ È il volto di Majorana, 10 punti uguali. Corriere della Sera. (Hozzáférés: 2013. április 29.)
- ↑ Ettore Majorana mystery might be solved, 2014. augusztus 27.
- ↑ Ettore Majorana's legacy and the Physics of the XXI century. Proceedings of Science . (Hozzáférés: 2017. július 11.)
- ↑ Majorana, Ettore. Scientific Papers on occasion of the centenary of the birth. Bologna: SIF (2006. február 21.). ISBN 978-88-7438-031-2
Irodalom
[szerkesztés]- Amaldi, E. (1968). „L'opera scientifica di Ettore Majorana” (olasz nyelven). Physis X, 173–187. o. — a summary of Majorana's scientific output (in Italian)
- Majorana, Ettore. Scientific Papers on the occasion of the centenary of the birth. Bologna: SIF (2006. február 21.). ISBN 978-88-7438-031-2 — Majorana's collected papers, with English translations and commentary
- Appunti inediti di Fisica teorica. Zanichelli (2006)
- Artemi, Carlo. Il plano Majorana: Una fuga perfetta. De Rocco Press (2007)
- Amaldi, E. (1968). „Ricordo di Ettore Majorana”. Giornale di Fisica 9.
- Recami, E.. Il caso Majorana. Di Renzo Editore (2001)
- Bascone, I.. Tommaso l'omu cani amara e miserabile ipotesi sulla scomparsa di Ettore Majorana fisico siciliano al tempo del fascismo. Editore Ananke (1999)
- szerk.: Licata, I.: Majorana Legacy in Contemporary Physics. Di Renzo Editore (2006)
- Castellani, L.. Dossier Majorana, Fratelli Fabbri, 2nd (2006)
- Sciascia, L.. La scomparsa di Majorana. Adelphi Editore (1975)
- Bella, S.. Rivelazioni sulla scomparsa di uno scienziato: Ettore Majorana. Italia letteraria (1975)
- Esposito, S. (2008). „Ettore Majorana and his heritage seventy years later”. Annalen der Physik 17 (5), 302–318. o. DOI:10.1002/andp.200810296.
- Majorana, Ettore. Ettore Majorana: Unpublished research notes on theoretical physics, Fundamental Theories of Physics. Springer (2009). ISBN 978-1-4020-9113-1, e-ISBN 978-1-4020-9114-8
- Great Mysteries of the Past. Reader's Digest Association, 69–72. o. (1991). ISBN 0-89577-377-5
- Bartocci, U.. La scomparsa di Majorana: un affare di stato?. Editore Andromeda (1999)
- Sarasua, L.. The Ring of Professor Meitner: The Struggle of a Woman Scientist
- Magueijo, J.. A Brilliant Darkness. Basic Books (2009). ISBN 978-0-465-00903-9
- Pizzi, M.. Il mare di Majorana, Teatro Helios Prize (angol nyelven). Amazon KDP (2014)
- Esposito, Salvatore. Ettore Majorana - Unveiled Genius and Endless Mysteries, Springer Biographies. Springer International Publishing (2017). ISBN 978-3-319-54318-5
További információk
[szerkesztés]- Honlapja
- Antonino Zichichi: Ettore Majorana: Genius and mystery
Fordítás
[szerkesztés]- Ez a szócikk részben vagy egészben az Ettore Majorana című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
