Esterházy-ház (Kolozsvár)

Esterházy-ház
helyi védettségű műemlék
Település	Kolozs megye
Építési adatok
Építés éve	18. század
Rekonstrukciók évei	1778, 1811, 1842
Építési stílus	barokk
Hasznosítása
Felhasználási terület	épület
LMI-kód	CJ-II-m-B-07502
Elhelyezkedése
Esterházy-ház Pozíció Kolozsvár térképén
é. sz. 46° 46′ 04″, k. h. 23° 35′ 25″46.76764, 23.590149
A Wikimédia Commons tartalmaz Esterházy-ház témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Az Eszterházy-ház Kolozsvár egyik műemlék épülete az Egyetem utcában.

Története

1748-ban Gyulaffy László kancellár két szomszédos házat vásárolt az utcában egy árvaház létesítéséhez. Ezeknek a helyére 1750–1753 között épült meg az úgynevezett Orphanotrophium, amelyet a városi tanács felmentett az adók alól. Az épületet 1778-ban átépítették, majd 1783–1788 között az intézmény Nagyszebenbe költözött, és a kincstár lefoglalta az épületet. 1791-ben az épületben bérlőként lakott Gyulaffy László unokája, Eszterházy János, majd 1799-ben meg is vásárolta. Eszterházy már korábban megvásárolta a szomszédos telket, és 1800 körül emeletes lakóházat építtetett rá, amelyet egybeépíttetett a volt árvaházzal. 1811-ben az épületet tovább bővítették. 1842–1843-ban Eszterházy János fia, Dénes átalakíttatta az épületet, és az udvar felőli szárnyat meghosszabbíttatta. Halála után a házat legidősebb fia, Eszterházy János Nepomuk örökölte. Utána a házat Cecile nevű lányára szállt, aki Bánffy Ernőhöz (Bánffy Dezső miniszterelnök öccséhez) ment feleségül, de a házat továbbra is Eszterházy-házként ismerték. A nagy műveltségű, színházszerető Eszterházy Cecile emeleti szalonja a város művelődési életének jelentős helyszíne volt. A földszinten különálló lakásokat alakítottak ki, az egyikben Eszterházy Cecile lánya és veje, Teleki Ferenc, a másikat bérbe adták, az udvari hátsó lakrészt pedig az Ellenzék című napilap szerkesztőségének adták ki. Az 1940-es években az Ellenzékkel egyazon épületben volt az Erdélyi Párt székhelye. Az udvarban, egy különálló melléképületben Eszterházy Miguel 1848-as honvéd százados lakott, akit szintén sokan látogattak.

1949-ben a házat államosították, és bérlakásként hasznosították. 2008-ban a család leszármazottja, a Münchenben élő Degenfeld-Schonburg Pál pert indított a román állam ellen az épület visszaszerzése érdekében.

Leírása

A barokk stílusú egy emeletes épület utcára néző homlokzata hét tengelyes. A bejárati kapu zárókövén „G.E.D 1843” felirat található. Az évszám a bővítés-felújítás befejezését jelöli, a monogramm az építtető gróf Eszterházy Dénest. Az udvar felőli homlokzaton I. Rákóczi György címere látható, a pajzs körül a latin nyelvű felirat „GEORGIUS RAKOCZI.D(ei).G(ratia). PRINCEPS TRAN(sylvan)IAE PART(ium).REG(ni).HVN(gariae).DO(minus).ET.SIC(ulorum).COM(es)”. Az 1940-s évekig mellette állt az Esterházy-címer, amelyet azonban az akkori tulajdonos Teleki Ernő paszmosi udvarházának ebédlőjében helyezett el, majd a kolozsvári Történelmi Múzeumba került. Az udvaron két, 1748-ből illetve 1842-ből származó latin nyelvű kőtábla, állít emléket az árvaháznak, illetve az azt alapító Gyulaffy László kancellárnak.

Források

• Asztalos Lajos: Kolozsvár: Helynév- és településtörténeti adattár. Kolozsvár: Kolozsvár Társaság; Kolozsvár: Polis. 2004. 136–137. o. ISBN 973 8341 44 2  
• Ludvig Daniella: A kolozsvári Eszterházy-ház és lakói 1. Korunk, XXX. évf. 5. sz. (2019. május) és 2. rész. Korunk, XXX. évf. 6. sz. (219. június)
• Cluj-kolozsvári kalauz. Összeáll. Orosz Ferenc. Cluj-Kolozsvár: Erdélyi Kárpát-Egyesület. 1933.  
• Vig Emese: Mindent akartak, Erdélyért! – Az Erdélyi Párt története már nem titok. www.maszol.ro (2019. május 27.) (Hozzáférés: 2020. november 5.) arch

További információk

• Elena Gădălean: Casa Esterhazy – istorie şi conducte. transilvaniareporter.ro (2015. április 27.) (Hozzáférés: 2020. november 5.)