Sárgafejű bikapók

Sárgafejű bikapók
	Hím bikapók
	Természetvédelmi státusz
	Nem szerepel a Vörös listán
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok;
Törzs:	Ízeltlábúak;
Osztály:	Pókszabásúak;
Rend:	Pókok;
Család:	Bikapókfélék;
Nem:	Eresus;
Tudományos név
	Eresus moravicus; Řezáč, 2008
Hivatkozások
	Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Sárgafejű bikapók témájú kategóriát.

A sárgafejű bikapók (Eresus moravicus) a bikapókfélék családjába tartozó, Európában élő pókfaj.

Megjelenése

A sárgafejű bikapók ivari dimorfizmusa igen feltűnő. A hím 8-11 mm-es, fejtora fekete, hátsó részén vörös szőrökkel. Potroha élénkpiros, négy darab, négyzetesen elhelyezkedő fekete ponttal; ezek körül gyakran fehér gyűrű látszik. Az első lábpár fekete, erős fehér gyűrűkkel; a második, harmadik és negyedik lábpár fekete-piros, kisebb-nagyobb mértékben gyűrűzött. A második pár láb combíze teljesen vörös, térdíze fekete, néha a combíz felől vörös szőrökkel. A fejtor hátsó részén a vörös szőrök benyúlnak a középvonalig, egy jól látható széles, vörös sávot alkotva.

A nőstény nagyobb, 10-16 (20) mm hosszú, teljesen sötétszürke vagy fekete. A csáprágók alapízén, a fejtoron és a potroh elején narancssárga szőrökkel dúsan be van hintve. Szemből nézve narancssárga, sűrű szőrökből álló “maszk” található rajta. Fejtorának hossza 5,9–9,9 mm, nagyobb a skarlát bikapók nőstényénél.

Ismert színváltozata a homoki sárgafejű bikapók (Eresus moravicus deceptorius), ennek pontos taxonómiai helyzete még nem tisztázott. Ennél a hím második lábpáránál a combíz teljesen vörös, a térdíz szintén vörös, fehér szőrökkel. A fejtor hátsó felén a vörös szőrök egy vékony sávot alkotnak, a fejtor hátsó része nagyrészt fekete. A nőstény maszkja világossárga.

Hasonló fajok

A skarlát bikapókkal és a deres bikapókkal lehet összetéveszteni.

Elterjedése

Európában honos, Ausztriától a Kárpát-medencén és Csehországon keresztül Ukrajnáig, illetve a Balkánon és Dél-Olaszországban is él.

Napsütötte, száraz mészkő- és dolomitsziklagyepek, sztyepplejtők, laza, homokos talajon kialakult ritkás gyepek, ritkás cserjésekkel tarkított száraz erdőszegélyek lakója. A különböző élőhelyű populációkban mindkét nem egyedeiben eltérések tapasztalhatók.

Életmódja

A sárgafejű bikapók földbe ásott lyukban, aknában él. A néhány centiméter mély aknát pókselyemmel bélelik ki, bejáratát beszövik, a bejárattól pedig fonalakat húznak szét a környező kisebb tereptárgyakhoz. A fonalakba beleakadt áldozatra rárontanak, a lábak ízek közötti, kitinnel nem védett részbe belemarnak és megbénítják. Nagy, erősen páncélozott bogarakat (pl. ganajtúrókat, virágbogarakat, gyászbogarakat) is képesek így elejteni. A zsákmányt az aknában fogyasztják el, majd vázának maradékát kitakarítják.

A nőstény egész életét az aknában tölti, csak nagyon ritkán hagyja el azt. A hímek is az aknában élnek, míg ivaréretté nem válnak, ekkor a felszínen kóborolva keresik a nőstények tárnáit. Ha a hímet megzavarják, jellegzetes módon igyekszik elzavarni támadóját: első két lábpárját az előtesthez szorítják, csáprágóikat széttárják, színes potrohukat felemelve rángatóznak. A nőstény széttárt lábakkal és csáprágóval igyekszik elriasztani támadóját és szükség esetén megmarja. Csáprágóik képesek átütni az ember bőrét, de helyi fájdalomtól eltekintve nem jelent veszélyt.

A hím május-júniusban keresi a nőstényt (május előtt soha, ebben eltér a kora tavaszi deres bikapóktól és a szeptember-októberben aktív skarlát bikapóktól is), ilyenkor lehet meglátni a felszínen. Ha rátalál, beköltözik a nőstény aknájába, egy ideig együtt vadásznak. A párzás után a nőstény rövid ideig még táplálkozik, majd véglegesen lezárja a bejáratot és az akna felső harmadánál lerakja a petecsomót, amelyet aktívan őriz. Közvetlenül a peték kikelése előtt a nőstény szervezete enzimeket kezd termelni, amelyek belülről megemésztik és néhány nap alatt elpusztul. A kikelő ivadékok anyjuk elfolyósodott szöveteivel táplálkoznak. Második vedlésük után elhagyjuk az aknát és a környéken saját tárnát ásnak.