Ercsei Dániel (lelkész)
Ercsei Dániel | |
Született | 1744 körül Érkeserű |
Elhunyt | 1809. február 5. (64-65 évesen)[1] Mezőtúr |
Állampolgársága | magyar |
Nemzetisége | magyar |
Gyermekei | Ercsei Dániel |
Foglalkozása | református lelkész |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Téglási Ercsei Dániel (Érkeserű, 1744 körül – Mezőtúr, 1809. február 5.) református lelkész.
Élete
[szerkesztés]Ercsey Zsigmond érkeserűi pap fia, akinek apja kolozsvári tanuló volt és születése helyéről, Nagyercséről, ahova apja, Szőke János, Téglásról jött Erdélybe, vette föl az Ercsey nevet.
Ercsey Dániel teológiai tanulmányait a debreceni református kollegiumban és a Bázeli egyetemen végezte, ugyanott szentelték föl. 1777-ben a mezőtúri egyház hívta meg papnak; ezen hivatalát 32 évig viselte. Hivatalbeli dolgain kívül a teológiai tudományoknak szentelte idejét. Meghívták Debrecenbe a keleti nyelvek és irodalmak tanszékére, melyet apósa, Varjas János töltött be haláláig, de a meghívást nem fogadta el. A mezőtúri iskola sorsát mindig a szívén viselte, 300 kötetnyi görög és római klasszikusokból álló könyvtárt szerzett neki. A nagykunsági egyházvidék megválasztotta jegyzőjének és később esperesének. Halotti beszédet mondott fölötte Váradi Sámuel kisújszállási lelkész; dicsérő beszédet pedig Nagy István mezőtúri tanító. Két gyermeke maradt: Klára, Budai Ézsaiás debreceni tanár neje, és Ercsey Dániel, szintén ott tanár és a Magyar Tudományos Akadémia tagja. Elhunyt Mezőtúron, 1809-ben, 65. évében.
Munkái
[szerkesztés]A szent passio, vagy az Úr Jésus Kristus szenvedésének és halálának historiája, mely a négy évangyélistáknak irásaikból öszve-szedegettetvén, szükséges jegyzésekkel megvilágosíttatott, kegyes elmélkedésekkel, könyörgésekkel ős énekekkel megbővíttetett… Komárom, 1793.
Kéziratban: Prideaux Históriájának és Móses 5 könyvének az eredetiből való fordítása.
Források
[szerkesztés]- ↑ http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC03609/03809.htm, Ercsei Dániel, 2017. október 9.
- Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái II. (Caban–Exner). Budapest: Hornyánszky. 1893.