Epiruszi hadjárat

Epiruszi hadjárat
Konfliktus	Epiruszi hadjárat
Helyszín	Epirusz
Eredmény	Johannita vereség
Szemben álló felek
Johanniták
Parancsnokok
Gjin Bua Shpata Toma Preljubovics Juan Fernández de Heredia Esau de' Buondelmonti Palamedo Giovanni
Térkép
Vonica Pozíció Görögország térképén
é. sz. 38° 55′ 00″, k. h. 20° 53′ 00″38.916666666667, 20.883333333333

Az 1378-as epiruszi hadjárat során a Jeruzsálemi Szent János Ispotályos Lovagrend és szövetségesei megpróbálták megvetni a lábukat a mai Görögország nyugati partvidékén, amely akkor a Szerb Királyság része volt.

Előzmények

1371. szeptember 26-án a törökök megsemmisítő vereséget mértek a szerbekre a második Marica menti csatában. XI. Gergely pápa úgy döntött, hogy beveti az ispotályos rendet az oszmánok ellen. Első lépésként érseki vizsgálatot rendelt el a johanniták valamennyi európai birtokán, hogy felméresse azok állapotát. Az egyházfő úgy gondolta, hogy fel kell állítani egy flottát, amely a Dardanelláknál és az Égei-tengeren száll szembe a törökökkel.

1374-ben, nem törődve a rend ellenkezésével, az ispotályosokra bízta Szmirna megtartását. Két lovagot, Bertrand Flotét és Hesso Schlegelholtzot Konstantinápolyba küldte, hogy a görögökkel egyeztessenek egy keresztes háborúról. 1375-re négyszáz lovag és fegyvernöke gyűlt össze, a legtöbben a Francia Királyságból. Tizenhét magyar lovag is volt közöttük. A finanszírozás érdekében johannita birtokokat adtak el vagy adtak bérbe, és 24 500 aranyforintot kölcsönöztek a firenzei Alberti háztól.

1376. augusztus 10-én Robert de Juilly nagymester kihirdette a hadjáratot, amelynek célja a thébai és az athéni katalán kolóniák védelme volt. A had azonban nem tudott elindulna, mert Genova és Velence között új háború tört ki. A pápa ennek ellenére nem hagyta abba a szervezést, de 1377 nyarán az Adriai-tengert jelölte meg célpontként. A passagium (kisméretű keresztes hadjárat) Epirusz ellen indult.

1377 júniusában a johanniták bérbe vették az Acheai Fejedelemséget I. Johanna nápolyi királynőtől öt évre. Daniel del Carretto lovagot nevezték ki a terület elöljárójának, és átvették a Peloponnészosz latin kormányzatának irányítását. Októberben a rend megállapodott Maddalena de' Buondelmontival, Lefkáda hercegének özvegyével, akitől megszerezték Vonicát, egy kikötővárost Epiruszban. Vonicát jó kiindulási pontnak tekintették az északi görög területek felé.

A hadjárat

1378 elején elhagyta Nápolyt a rend új nagymestere, Juan Fernández de Heredia. Kíséretében volt Esau de' Buondelmonti, Maddalena fivére és több firenzei, aki a várható kereskedelmi haszon reményében pénzzel támogatták a hadjáratot. Áprilisra a johannita flotta, amelyet a rend admirálisa, Palamedo Giovanni irányított, megérkezett Vonicába. A lovagok között volt Velence, Pisa és Capua perjele. Időközben XI. Gergely meghalt, és az új pápát, VI. Orbánt április 8-án választották meg. Az egyházfő nem küldte Vonicába az elődje által megígért erősítést.

A johanniták a szárazföld belseje felé nyomultak, és nyáron ostromgépekkel megkezdték Árta várának támadását. Ez időd adott a helyi uralkodónak, az albán Gjin Bua Shpatának, hogy sereget gyűjtsön a betolakodók ellen. Csatlakozott hozzá a közeli fejedelemség ura, a szerb Toma Preljubovics is. Valószínűleg augusztusban sikeresen rajtaütöttek a johannitákon, többeket meggyilkoltak, másokat foglyul ejtettek. A rabok között volt Heredia nagymester is. A rend első önálló akciója Rodosz johannita elfoglalása óta katonai katasztrófába torkollott.

Következmények

Vonicát evakuálták az ispotályosok, de sikerült megtartani. Lepantót és más közeli erődöket latin zsoldosokkal töltöttek fel. A nagymester 1379 tavaszán szabadult ki, és júliusban megérkezett Rodoszra. Addigra a johanniták teljesen elvesztették a görög területeket. 1381-ben visszadták Achaea ellenőrzését a királynőnek.

Források

• ↑ Hazard: Anthony Hazard. The Hospitallers at Rhodes 1326-1421 [archivált változat]. Digicoll Library. Hozzáférés ideje: 2020. július 23. [archiválás ideje: 2020. szeptember 23.]