Environmental Law
Environmental Law | |
Ország | Amerikai Egyesült Államok |
Alapítva | 1969 |
Nyelv | angol |
Szakterület | környezeti jog |
OCLC | 1568088 |
ISSN | 0046-2276 |
Az Environmental Law weboldala |
Az Environmental Law a Lewis és Clark Főiskola Jogi Intézetének környezeti joggal és természeti erőforrásokkal foglalkozó folyóirata.[1] Az 1969-ben alapított kiadványt a témakör éllovasának tartják; szerzői között szakemberek, tudósok és a Legfelsőbb Bíróság bírói is megtalálhatóak.[2]
Története
[szerkesztés]Az 1969-ben Harold G. Wren dékán és Bill Williamson oktató által alapított sajtótermék a főiskola első jogi folyóirata.[3] Elindításának apropója a környezetvédelmi problémák ismertté válása és a főiskola gyakran legjobbként értékelt kapcsolódó képzése.[4][5]
Az 1960-as és 1970-es évek során a Kongresszus számos környezetvédelmi törvényt hozott; ezalatt Richard Nixon elnök az intézetnek írt köszönőlevelében elismerését fejezte ki a folyóirat létrehozásáért. Levelében reményét fejezte ki, hogy a folyóirat megválaszolja az 1970-es évek „nagy kérdéseit”. Később a levelet a kiadvány első évfolyamában Edmund Muskie szenátor és William O. Douglas bíró cikkeivel együtt újraközölték.[6]
Kiadás
[szerkesztés]A teljes egészében a hallgatók által szerkesztett, évente négyszer megjelenő folyóiratban a szakmabeliek cikkeit, esszéit és könyvismertetőit a hallgatók megjegyzései és véleményei egészítik ki. A tárgyalt témák a legújabb eseményektől az absztraktabb elméletek kifejtéséig terjednek. A Clean the Air rovatban olvasói leveleket tesznek közzé.
Az évente kiadott Ninth Circuit Review-ban a kerületi fellebbviteli bíróság környezetvédelmi, indiánjogi és polgárjogi döntéseit szemlézik. Az olvasói levelek gyors közzététele lehetőséget biztosít a törvényhozóknak a visszajelzések gyűjtésére. Scott Crespi oktató szerint az Environmental Law az ország harmadik legjelentősebb környezetjogi folyóirata.[7][8]
A lapot szójatintával nyomtatják fehérítetlen, 100%-ban újrahasznosított papírra.[9]
Szerkesztők
[szerkesztés]A szerkesztőket az első tanév végi érdemjegyeik vagy a nyáron rendezett anonim íróverseny keretében választják ki (a felvételt minimum tanulmányi átlaghoz kötik). A felvehető hallgatók száma az állandó tagság méretével arányos.[10]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ V. Alaric Sample – Antony S. Cheng: Forest Conservation Policy: A Reference Handbook. (angolul) Santa Barbara (Kalifornia): ABC-CLIO. 2004. 255. o. ISBN 1576079910 Hozzáférés: 2023. május 4.
- ↑ Sample – Cheng, i. m. 250. o.
- ↑ A 35-Year Perspective (angol nyelven). Lewis és Clark Főiskola. (Hozzáférés: 2023. május 4.)
- ↑ Best Law Schools Specialty Rankings: Environmental Law (angol nyelven). U.S. News and World Report. [2009. április 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2023. május 4.)
- ↑ Environmental Law Schools (angol nyelven). Top Law Schools. (Hozzáférés: 2023. május 4.)
- ↑ Environmental Law, I. évf. 1. sz.
- ↑ Gregory Scott Crespi: Ranking the Environmental Law, Natural Resources Law, and Land Use Planning Journals: A Survey of Expert Opinion. (angolul) William & Mary Environmental Law and Policy Review, XXIII. évf. 1. sz. (1998) 273. o. Hozzáférés: 2023. május 4.
- ↑ Tony Stankus: Journals of the Century. (angolul) Philadelphia (Pennsylvania): Haworth Press. 2002. 229. o. ISBN 0789011344 Hozzáférés: 2023. május 4.
- ↑ Overview (angol nyelven). Lewis és Clark Főiskola. (Hozzáférés: 2023. május 4.)
- ↑ Join Us! (angol nyelven). Lewis és Clark Főiskola. (Hozzáférés: 2023. május 4.)
Fordítás
[szerkesztés]- Ez a szócikk részben vagy egészben az Environmental Law (journal) című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
További információk
[szerkesztés]- Hivatalos honlap (angolul)