Engelmayer Ákos
Engelmayer Ákos | |
Született | 1938. június 13. (86 éves)[1] Szeged |
Állampolgársága | magyar |
Foglalkozása | |
Tisztsége |
|
Kitüntetései |
|
Sablon • Wikidata • Segítség |
Engelmayer Ákos (Szeged, 1938. június 13.[2] –) magyar polonista, etnográfus, újságíró, diplomata, hazánk rendszerváltás utáni első varsói nagykövete. 1962 óta – magyar állampolgárként – Lengyelországban él.
Pályafutása
[szerkesztés]Erdély visszacsatolása után Désen éltek, apja a Magyar Nemzeti Bank helyi képviseletét vezette. A háború vége már Ausztriában érte őket, onnan települtek vissza Magyarországra.[3] 1956 nyarán, 17 évesen egy lengyelországi túrán hallott először a poznańi munkásfelkelésről, így már elkötelezetten vett részt az 1956-os forradalom tüntetéseiben.[4] A Toldy Ferenc Gimnáziumban érettségizett 1957-ben, egyetemre nem vették fel, az Állami Nyomdában végzett kéziszedő-szakmunkásként.
1960-ban kerékpárral fedezte fel, 1961-ben pedig autóstoppal járta be Lengyelországot. Dolgozott feketén, megtanulta a nyelvet, 1964-ben pedig ott nősült meg. Hosszas tortúrát követően felvették a Varsói Egyetemre, ahol 1968-ban diplomázott néprajz szakon. 1963-ban Idegenvezetőként, tolmácsként dolgozott, majd fordított, írt különböző lapokba, napi sajtószemlét készített Magyarország varsói nagykövetsége részére. Egyetemista kora óta kereste és tartotta a kapcsolatot lengyel ellenzékiekkel, 1976 óta tagja volt a lengyel Munkásvédelmi Bizottságnak (Komitet Samoobrony Społecznej), 1980-ban alapító tagja lett a Szolidaritás Független Szakszervezetnek.[3]
Aktív ellenzéki volt a Lengyelországi hadiállapot bevezetésekor. Állásából elbocsátották, rövid időre őrizetbe vették. Később a varsói Magyar Kulturális Intézetben tudott elhelyezkedni. Belépett a Magyar Demokrata Fórumba. 1990-ben Antall József Jeszenszky Gézán keresztül kérte fel a varsói nagykövetség vezetésére, megbízólevelét 1990. október 10-én[5] adta át személyes ismerősének, az akkori lengyel köztársasági elnöknek, Lech Wałęsának.[3] 1992-től akkreditálták Fehéroroszországban, megbízólevelét az év december 6-án adta át.[6]
1995 elején – megbízatásának lejárta előtt néhány hónappal – kellett távoznia posztjáról (1994-ben a Magyar Demokrata Fórum elveszítette a választásokat). Utóda az a Hárs Gábor lett, aki a szükségállapot idején sajtóattasé volt a varsói nagykövetségen.[7]
Ezt követően a varsói Collegium Civitasban, a Pułtuski Bölcsészettudományi Főiskola nevű magánegyetemen, illetve a Varsói Egyetemen oktatott.[8]
Lengyelországban, a Varsótól mintegy 20 kilométerre található Podkowa Leśna településen él.[9] Felesége Golinska Krystyna építész. Két gyermeke van.
Művei, publikációi
[szerkesztés]- A magyar '56 cenzúrázatlanul – Lengyel kiadványok a 70-es, 80-as években – Életünk : irodalmi antológia / szerk. Palkó István
- Az 56-os magyar forradalom visszhangja, emléke és szerepe a hetvenes, nyolcvanas évek cenzúra nem látta (illegális) lengyel sajtójában és könyvkiadványaiban – Lengyel nyár, magyar ősz : lengyel – magyar szolidaritás 1956-1990 között / szerk. Kiss Gy. Csaba és Konrad Sutarski
- Fésületlen gondolatok arról, hogy a vilniusi gyors csak fékezett, vagy valóban megállt Varsóban – Magyar Szemle
- Mini rozmówki wȩgierskie / Ákos Engelmeyer, Alina Wojcik / Warszawa : Wiedza Powszechna, 1984
- Na pograniczu między bratankami / IV Małopolskie Dni Dziedzictwa Kulturowego : materiały z konferencji Pogranicze polsko-słowacko-węgierskie : Zamek w Dębnie 14-15 września 2002
- Polska i Węgry w kulturze i cywilizacji europejskiej / Kraków : MCK, 1997
- Siessünk segíteni a magyarokat a harcban : lengyelek az 1848-49. évi magyar forradalomban – Jósa András Múzeum, 2018
Róla
[szerkesztés]- Csisztay Gizella: Akinek két hazája van – Beszélgetés Engelmayer Ákos volt varsói nagykövettel – Hitel 2001/5
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ http://www.napkut.hu/naput_2007/2007_10/081.htm
- ↑ Hermann Péter (főszerk.): MTI Ki kicsoda 2009. Budapest: MTI. 2008. 287. o.
- ↑ a b c Engelmayer Ákos. Napút (2007) (Hozzáférés: 2019. szeptember 9.) arch
- ↑ Csinta Samu: Pilsudski bácsi bajusza. Erdélyi Napló (2014. október 25.) (Hozzáférés: 2019. október 9.)
- ↑ Torda Endréné (szerk.): Magyar Külpolitikai Évkönyv 1990. Budapest: Külügyminisztérium. 1990. 86. o.
- ↑ Torda Endréné (szerk.): Magyar Külpolitikai Évkönyv 1992. Budapest: Külügyminisztérium. 1992. 116. o.
- ↑ Kőszeg Ferenc: Engelmayer. Beszélő (1995) (Hozzáférés: 2019. szeptember 9.)
- ↑ Csisztay Gizella: Akinek két hazája van...: Beszélgetés Engelmayer Ákos volt varsói nagykövettel. Hitel, 5. sz. (2001. május) 80. o. (fizetős hozzáférés)
- ↑ Dokumentumfilm a lengyel-magyar kapcsolatok nagy alakjáról, Engelmayer Ákosról. Film.hu (2016. március 17.) (Hozzáférés: 2019. szeptember 9.)