Első világháborús belga menekültek emlékműve
Első világháborús belga menekültek emlékműve | |
Belgian Gratidude Memorial | |
Közigazgatási adatok | |
Ország | Egyesült Királyság |
Település | London |
Építési adatok | |
Szobrász | Victor Rousseau |
Készítés ideje | 1920 |
Felhasznált anyagok | portlandi mészkő bronz |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 51° 30′ 31″, ny. h. 0° 07′ 14″51.508611°N 0.120556°WKoordináták: é. sz. 51° 30′ 31″, ny. h. 0° 07′ 14″51.508611°N 0.120556°W | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Első világháborús belga menekültek emlékműve témájú médiaállományokat. |
Az első világháborús belga menekültek emlékműve (Belgian Gratidude Memorial) egy londoni emlékmű, amely Belgium háláját fejezi ki Nagy-Britannia első világháborús segítségéért, különös tekintettel a belga menekültek befogadására.
Az emlékmű
[szerkesztés]A Belgiumtól a hála jeléül kapott emlékmű egy íves kőfalból és egy talapzaton álló szoborcsoportból áll. 1920-ban állították fel a Victoria rakparton, szemben Kleopátra tűjével. Az emlékművet Sir Reginald Blomfield angol építész tervezte. A falon az Igazság és a Becsület alakja, valamint a belga tartományok címerei láthatók.[1]
A szobrokat Victor Rousseau belga művész, a brüsszeli szépművészeti akadémia professzora, egykori menekült készítette. A bronz szoborcsoport három alakból, egy nőből és két, virágfüzéreket tartó gyerekből áll. Magától Rousseau-tól tudható, hogy a nő Belgiumot jelképezi. A férfi nélküli szoborcsoport arra is emlékeztet, hogy milyen hatással volt a háború a civilekre, a családokra.[1] A talapzatra a következő feliratot véstékː A brit nemzetnek Belgium hálás népétől, 1914-1918.[2]
Az emlékmű 1920. október 10-ei leleplezésén részt vett Klementina belga hercegnő, a királyi család több tagja, Léon Delacroix belga miniszterelnök és George Nathaniel Curzon brit külügyminiszter. Az ünnepséget filmhíradón megörökítette a Pathé társaság.[3]
Rongálás
[szerkesztés]1920. júliusban, amikor az emlékmű még készült, egy vagy több ismeretlen behatolt az építési terültre, és feltehetően egy kalapáccsal megrongálta az Igazság és a Becsület gipszmodelljét, és néhányat a címerpajzsokból. Ezután éjjeliőr vigyázott az emlékműre az átadásig.[2]
Történelmi háttér
[szerkesztés]1914 augusztusában Németország lerohanta Belgiumot, hogy észak felől átkarolja a francia csapatokat. Az invázió miatt több ezer belga hagyta el otthonát, és hajózott Nagy-Britanniába, ahol menedéket talált.[1]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b c Englih Heritage
- ↑ a b C20 Society
- ↑ London Remembers
Források
[szerkesztés]- ↑ Englih Heritage: Belgian Gratitude Memorial. English Heritage. Hozzáférés ideje: 2021. december 30.
- ↑ Englih Heritage: Monuments - Belgium’ Gratitude. English Heritage. Hozzáférés ideje: 2021. december 30.
- ↑ C20 Society: London: Anglo-Belgian Memorial. Twentieth Century Society. Hozzáférés ideje: 2021. december 30.