Első Francia Császárság
| Francia Császárság | |||
Empire Français (franciául) 1804 – 1814; 1815Imperium Francicum (latin) | |||
| |||
 | |||
| A Francia Császársád közigazgatási térképe | |||
| Mottó: „Liberté, Ordre Publique” Nemzeti himnusz: Chant du départ | |||
| Általános adatok | |||
| Fővárosa | Párizs | ||
| Terület | 2 100 000 km² (1812) | ||
| Népesség | 96 472 000 fő (1812) | ||
| Hivatalos nyelvek | francia, latin (formális) | ||
| Államvallás | római katolikus | ||
| Pénznem | francia frank (FRF) | ||
| Kormányzat | |||
| Államforma | egységes abszolút monarchia | ||
| Uralkodó | francia császár: I. Napóleon (1804–14, 1815) II. Napóleon (1815) | ||
| Dinasztia | Bonaparte | ||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Francia Császárság témájú médiaállományokat. | |||
.svg)
A Francia Császárság (franciául: Empire Français, latinul: Imperium Francicum) egy történelmi francia államalakulat, amely 1804 és 1814 között (valamint száz nap erejéig 1815-ben) állt fenn, Bonaparte Napóleon uralkodása alatt. A birodalom jelentette a francia hegemóniát a 19. századi Európában. Nem tévesztendő össze a francia gyarmatbirodalommal, amely már a 17. század eleje óta létezett. Az államalakulat volt hivatott felváltani a francia forradalom során kikiáltott Első Köztársaságot, amelynek Napóleon már 1799 óta a konzulja volt. I. Napóleon birodalmát később Első Francia Császárság (franciául: Premier Empire français) néven kezdték nevezni, hogy megkülönböztessék unokaöccsének, III. Napóleon császárnak második császárságától (franciául: Second Empire français), amely 1852 és 1870 között állt fenn.
1804. május 28-án a francia Szenátus felajánlotta Napóleonnak a császári címet, amelyet ő elfogadott, majd 1804. december 2-án meg is koronázta magát, ami a Konzulátus és az Első Köztársaság végét jelentette. A Francia Császárság katonai fölényhez jutott Ausztriával és az Orosz Birodalommal szemben a harmadik koalíciós háborúban aratott győzelmei révén, mint amilyen az 1805-ös austerlitzi csata is volt. A francia dominanciát tovább erősítette Poroszország legyőzése a jéna–auerstedti ütközet (1806), vagy a friedlandi csata (1807) során a negyedik koalíciós háborúban.
A közösen napóleoni háborúknak nevezett ütközetsorozatok során Napóleon császár kiterjesztette a francia befolyást Nyugat- és Dél-Európa nagy része, valamint Lengyelország felett. Hatalmas katonai jelenlétet tartott fenn Németországban, az Itáliai Királyságban, Spanyolországban és a Varsói Hercegségben is, Ausztriát és Poroszországot pedig a szövetségesévé tette. A megszállt és ellenőrzött területeken bevezették a Code Napoléon törvénykönyvet, amely nagy hatással volt a kor polgárjogainak és törvényalkotásának alakulására. Napóleon 1814-es hatodik koalíció általi lemondatása, majd 1815-ös végső veresége a birodalom bukását jelentette, amit a Bourbon-restauráció követett XVIII. Lajos király, majd X. Károly király uralkodása alatt.
Előzmények
[szerkesztés]- Lásd még: a brumaire 18–19-i államcsíny cikket
A Birodalom fénykora
[szerkesztés]- Lásd még: a harmadik, a negyedik és ötödik koalíciós háború cikkeket
A Birodalom bukása
[szerkesztés]- Lásd még: az 1812-es oroszországi hadjárat, a hatodik koalíciós háború és száz nap cikkeket
Kapcsolódó szócikkek
[szerkesztés]| A forradalomtól a konzulátusig (1795–1804) |   | |
|---|---|---|
| A Császárság (1804–1814) | Napóleon koronázása (1804) · Első Francia Császárság (1804–1814) · Németországi hadjárat (1805) · Rajnai Szövetség (1806) · Poroszországi és lengyelországi hadjárat (1806–1807) · Félszigeti háború (1808–1814) · Németországi és ausztriai hadjárat (1809) · Orosz–török háború (1806–12) · Ágyúnaszád-háború (1807–14) · Finn háború (1808–1809) · Oroszországi hadjárat (1812) · Németországi hadjárat (1813) · Észak-franciaországi hadjárat (1814) | |
| Hanyatlás és bukás (1814–1815) | ||
| Koalíciós háborúk (1792–1815) | ||
