Ugrás a tartalomhoz

Elischer Lajos

Linkek hozzáadása
Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Elischer Lajos
Született1842. május 7.[1]
Gölnicbánya[1]
Elhunyt1892. május 13. (50 évesen)[2]
Budapest[2]
Állampolgárságamagyar
Foglalkozása
  • festőművész
  • litográfus
  • illusztrátor
IskoláiMagyar Királyi Mintarajztanoda és Rajztanárképezde (–1876)
A Wikimédia Commons tartalmaz Elischer Lajos témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Elischer Lajos (Gölnicbánya, 1842. május 7.[3] – Budapest, 1892. május 13.)[4][5] festőművész, grafikus és rajztanár.

Családja

[szerkesztés]

Elischer Sámuel bányaőr (custos fodinarum) és Nedeczky Anna fiaként született Gölnicbányán, még születése napján megkeresztelték és a gölnicbányai evangélikus egyházközség anyakönyvébe 47. folyószám alatt bejegyezték, keresztszülei Schwarz Jakab és Elischer Dorottya voltak.

Felesége Zavotnik (Zavodnik) Mária volt, öt gyermekük született:

  • Aranka Zsófia, Bp, 1873. május 1. – 1936. április 18. Házasságkötése Soltész Károllyal Budapest, 1899. november 26.[6]
  • Lajos Imre, bírósági végrehajtó, Bp., 1875. november 5. – Bp., 1924. március 7.[7] Házasságkötése Rieger Gizellával Budapest, 1900. szeptember 5.[8]
  • Emil Aladár, törvényszéki írnok, Bp., 1877. július 17. – Bp., 1901. augusztus 25.[9] Házasságkötése Kéri Erzsébettel Budapest, 1900. július 21.[10]
  • Etel (1877 körül született).[5]
  • Gizella, Korbély Géza lelkész neje[5]

Életútja

[szerkesztés]

Iskoláit feltételezhetően szülővárosában, vagy a környező vidéken végezte, csak 1860 körül telepedett le a fővárosban. Az Országos Magyar Rajztanoda és Rajztanárképezde hallgatói névjegyzékében az 1875–1876. években szerepel,[11] s a Képzőművészeti Egyetem egy szénnel és kék krétával, 1876-ban készült alakrajz, akttanulmányát őrzi, melyen Székely Bertalan szignója található, tehát az ő tanítványa is volt.[12]

Budapesten élt már az 1860-as évektől, s az 1862-ben indult Az Ország Tükre című lap 1865-től,[13] majd a folytatásaként megjelent Magyarország és a Nagyvilág című lap is, egészen 1884. évi megszűnéséig, 1870-től pedig a Vasárnapi Ujság és az Ország-Világ képes lapok is nagy számban közölték rajzait, kőnyomatait, metszeteit. Ezen kívül több könyvet illusztrált, Wohl Stefánia regekönyvének szövegképei (1874), Pósa Lajos mesekönyveinek színezett rajzai az ő alkotásai. 1876-tól, miután képesítést szerzett az Országos Magyar Rajztanoda és Rajztanárképezdében, rajzoktatással is foglalkozott. így a szabadkézi rajz tanára volt az 1871 októberében megnyitott Ferencvárosi (IX. ker.) Ipartanodában. A források 1876-tól egészen 1886-ig jelzik itteni működését. (1876-tól rajz szak,[14] majd 1877/1878-ban a II. osztályban szabadkézi rajz,[15] 1885/86-ban az I. és II. osztályban szabadkézi rajz.)[16] Illusztrációi mellett híresek voltak litografált arcképei is, a kőrajzolást 30 évig gyakorolta, s Vereby Soma számára készített sok portrét. Az 1875. évi pesti árvízről riportképsorozatot készített. Olajfestményeket is alkotott, főként tájképeket festett. Így a karácsonyi tárlatokon több kisebb festménye vonta magára a figyelmet a jó rajzzal és kellemes színezéssel. A Képzőművészeti Társulat 1885. évi kiállításán a 800 Ft-ra értékelt Viharos táj olajfestményével, az 1889. évi téli kiállításon a 120 Ft-ra értékelt, Thurzó-füredi tájrészlet[17] olajfestménnyel szerepelt.[18]

Az 1877-ben kirobbant orosz–török háború idején jelent meg Kellner Ernő kőnyomdájában „A török hon dicső megvédői” címmel az Elischer által rajzolt műlap. „Négy medallion arczkép: Mehetned Ali,(wd) Osman, Sulejman és Muktár(wd) pasák arczképei ezek, harczi jelvények közt, csillagok sugárkoszorúja fölött, igen jó rajzban és nyomásban. Méltó, hogy kaszinók és körök is megrendeljék a fal korszerű ékesítésére. Ára egy forint. A jövedelem fele a török sebesülteké lesz.”– írta a Hölgyek Lapja 1877. október 4-én.[19]

1878-ban készült el Emléklap. A budapesti Népszínház tagjai című, nagy méretű, kőnyomatos rajza, mely 38 korszakbeli jeles színész arcképét mutatta be.[20]

Újabb csoportos, kőnyomatú arcképtablót 1880-ban készített, amikor a Hölgyek Lapja felkérte, hogy lapjának munkatársairól rajzoljon csoportképet. A 83x57 cm-es litográfia 32 arcképet tartalmaz, melyeket később önállóan is kiadtak, illetve felhasználtak nyomtatásban,[21] mint ahogy 1889-ben is rajzainak nyomatait árulta az Esztergom és Vidéke lap három albumban (Művésznők albuma – 6 db arckép; Művészek albuma – 6 db arckép; Uralkodók albuma és a Világ címerrajza – 8 db arckép és 10 címerrajz).[22]

1880. május 5–7-ig jótékonysági bazárt rendeztek „Tavasz” címmel a Károlyi-palotában és kertjében a Bölcsőde Egyesület, a Gyermekmenhely és a Szegény Gyermekkórház javára. Pulszky Polyxena szerkesztésében egy azonos című füzetet is kiadtak, melyben „Elischer Lajos Stephanie herczegnő arczképét rajzolta le azon arczképről, melyet trónörökösünk arája maga küldött P. Polixéna kisasszonynak, az arczkép alatt lesz a herczegnő sajátkezű aláírása.”[23]

1887-ben ő is ajánlott fel művet a Segítség! Emlék-Album számára, melyet „Eperjes–Nagykároly–Torockó tűzkárosultjainak fölsegélésére”[24] szerkesztettek és adtak ki többször is. Ahogy a Vasárnapi Ujság hírt adott róla: „A »Segítség« emlék-album összes ívei kikerültek már sajtó alól; a díszes mű nagy ívrét alakban jelent meg összesen 44 oldalra terjedő tartalommal, melyet a színes kemény boríték 4 oldala 48 lapra egészít ki; a 3 frtos példányokhoz ezenkívül 4 oldalra terjedő zenemű-melléklet van csatolva. Az irodalmi közreműködők száma összesen 145-re megy, a kik közül 45-ön adtak verses és 100-an prózai dolgozatot. A rajzok száma több mint 80-ra terjed, 75 művész munkája”.[25]

1878-ban Budapest VI. kerületében (Terézváros) a Rittergasse (Lovag utca) 13. szám alatt lakott, foglalkozásaként rajzoló (Zeichner) szerepel a címtárban.[26] Az 1880–1881-es Budapesti Cím- és Lakjegyzék szerint szintén a VI. kerület Lovag utcában lakik, de (feltehetően a telekosztódások miatt) ekkor már házszáma a 18-as, foglalkozása: „festész, maler”.[27] 1882-ben azonban, és 1885–1886-ban a VI. kerületi Nagymező utca 54.,[28] 1888-ban pedig a VII. kerületi (Erzsébetváros) Külső Dob utca 55. van megadva a „festész” lakhelyeként.[29]

Művei megtalálhatóak a Magyar Nemzeti Galériában, illetve egy tájképe szerepel a Szépművészeti Múzeum gyűjteményében. Ugyancsak találhatók eredeti kőnyomatai az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) Központi Könyvtára gyűjteményében Pálmay Ilkáról,[30] cziráki és dienesfalvai gróf Cziráky Jánosról[31] és „A budapesti egyetemi könyvtár új épületéről”.[32] Több litografált arcképet őriz az MTA Könyvtárának Kézirattára.[33] Az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet Képzőművészeti Gyűjteménye 13 darab, 1870-ben, illetve 1886-ban készült kőnyomatát, metszetét, sokszorosított rajzát őrzi.[34]

Ötvenedik születésnapja után hat nappal halt meg tüdővész és vízkór következtében, özvegyet (Zavodnik Mária)[35] és nagy családot hagyva hátra.[36]

Műveiből

[szerkesztés]

Könyvillusztrációk

[szerkesztés]
  • Wohl Stefánia regekönyve. Osterlamm K. Pest, 1865. 237 lap. Elischer Lajos illusztrációival. (A kötet harmadik kiadása 1898-ban jelent meg.)
  • Mayer Miksa: Jelesek csarnoka. Életrajzi elbeszélések a serdültebb ifjúság és a magyar nép számára. [közreműködő Mayer György]. Lampel Róbert kiadása, Budapest, Év. n. (1870 és 1885 között). 246 oldal, 7 tábla. Elischer Lajos színes kőnyomataival.
  • Pósa Lajos: Az aranytollú madár nótái. Gyermekversek. Elischer Lajos eredeti rajzaival. Légrády Testvérek, Bp., 1888. (52 vershez 52 kép).
  • Pósa Lajos: Rózsabokor. Képeskönyv jó gyermekek számára. Elischer Lajos eredeti rajzaival. Légrády Testvérek, Bp., 1891.

Kőnyomatos arcképek

[szerkesztés]

Kortársak portréi

[szerkesztés]

„Emlékező képek”

[szerkesztés]
  • Szent István király (álló alakja). Kőnyomat, papír. 1861. (Magyar Nemzeti Múzeum)[37]
  • Deák Ferenc babérkoszorúval övezett arcmása. Kőnyomat, 1876.[38]

Képgaléria

[szerkesztés]

Hölgyek Lapja munkatársai

[szerkesztés]

A „Hölgyek Lapja” munkatársai. Kőnyomatos műlap. Elischer Lajos által kőre rajzolva és Légrády-testvérek kiadásában. Budapest, 1880. Nagy méretű tablón négy sorban ovális képmezőben ábrázolja az írókat, nevük szalagra rajzolva az illető ovális mezők alatt. (Sz.: 57 cm; M: 83 cm). Petőfi Irodalmi Múzeum, Művészeti és Relikviatár, Képzőművészeti szakanyag, 66.111.1.

Ábrázolt személy Leírás
Ábrányi Emil arcképe 4. sor, 6. kép
Balázs Sándor arcképe 4. sor, 3. kép
Benedek Aladár arcképe 2. sor, 7. kép
Bulyovszky Gyula arcképe 2. sor, 4. kép
Dengi János arcképe 4. sor, 1. kép
Endrődy Sándor arcképe 3. sor, 9. kép
Erődi Dániel József arcképe 4. sor, 8. kép
Gáspár Imre arcképe 2. sor, 1. kép
Hajnalka (Bálintffy Etelka) arcképe 3. sor, 3. kép
Hentaller Elma arcképe 2. sor, 3. kép
Inczédi László (1855–1902) arcképe 2. sor, 8. kép
Kompolthy Tivadar arcképe 1. sor, 7. kép
Krisztinkovich Ede arcképe 4. sor, 7. kép
Lauka Gusztáv arcképe 2. sor, 5. kép
Majthényi Flóra arcképe 1. sor, 4. kép
Milassin Vilmos arcképe 3. sor, 5. kép
Milkó Izidor arcképe 3. sor, 8. kép
Nagy György, újságíró arcképe 3. sor, 1. kép
Nogáll Janka arcképe 4. sor, 5. kép
Rengei Mylander[39] arcképe 4. sor, 2. kép
Reviczky Gyula arcképe 1. sor, 2. kép
Sándor Kálmán arcképe 1. sor, 1. kép
Sümegi Kálmán arcképe 3. sor, 2. kép
Szabó Endre arcképe 4. sor, 4. kép
Szana Tamás arcképe 2. sor, 2. kép
Szász Károly arcképe 3. sor, 4. kép
Szegfy Emília Kánya Emília arcképe 3. sor, 6. kép
Szilárda (Hentallerné Batta Szilárda) arcképe 2. sor, 6. kép
Szulik József arcképe 1. sor, 6. kép
Tóth Kálmán arcképe 1. sor, 5 kép
Váradi Antal arcképe 1. sor, 3. kép
Vértesi Arnold arcképe 3. sor, 7. kép

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ a b https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:33S7-9R77-X5G?i=284&cc=1554443&cat=560346
  2. ↑ a b https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:3Q9M-C333-F23H?i=264&cat=227011
  3. ↑ Gölnicbányai evangélikus egyházközség keresztelési anyakönyve, 47/1842. folyószám.
  4. ↑ Budapest-Deák téri evangélikus egyházközség halotti anyakönyve, 145/1892. folyószám.
  5. ↑ a b c Budapest Főváros Levéltára, Budapest Székesfőváros Árvaszékének (1873–1875 Budapest Székesfőváros Tanácsának, mint gyámhatóságnak) iratai - HU BFL. IV.1411.b - 1892 - 01700 - Elischer
  6. ↑ Házasultak anyakönyve, Budapest, VI. ker. 1130/1899.
  7. ↑ Halotti anyakönyv, Budapest. VIII. ker., 793/1924.
  8. ↑ Házasultak anyakönyve, Budapest. VII. ker. 915/1900.
  9. ↑ Halotti anyakönyv, Budapest. VII. ker. 1397/1901.
  10. ↑ Házasultak anyakönyve, Budapest. VII. ker., 720/1900.
  11. ↑ A Magyar Képzőművészeti Egyetem hallgatói 1871-től a mai napig. [2020. augusztus 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. október 12.)
  12. ↑ Magyar Képzőművészeti Egyetem Könyvtár Levéltár és Művészeti Gyűjtemény
  13. ↑ Első L. E. szignóval ellátott rajza 1865 áprilisában található a hetilapban, bár – miután sok szerzői jelzés nélküli illusztrációt jelentettek meg – lehetséges, hogy már korábban is tettek közzé tőle rajzot. Az Ország Tükre 4. évf. 16. szám, 169. o.
  14. ↑ Magyar Ipar (Anyagi Érdekeink), 1876. szeptember 30. 9. szám, 142. oldal
  15. ↑ Magyar Ipar (Anyagi Érdekeink), 1877. szeptember 30. 9. szám, 142. oldal és Anyagi Érdekeink, 1878. augusztus 31. 8. szám, 124. oldal
  16. ↑ Magyar Ipar, 1885. szeptember 30. 17-18. szám. 249. oldal és Magyar Ipar, 1886. augusztus 24. 16. szám, 222. oldal
  17. ↑ Turzovské kúpele. Ma Gölnicbánya része.
  18. ↑ Szendrei János–Szentiványi Gyula: Magyar képzőművészek lexikona 1. Abádi - Günther (Budapest, 1915) Elischer Lajos. 431–433. oldalak
  19. ↑ Hölgyek Lapja, 1877. október 4. 3. szám, 39. oldal
  20. ↑ A Légrády Testvérek nyomtatásában. Az OSZK Színháztörténeti Tára (SZT KF 492/Színháztörténeti Tár) és a Nemzeti Múzeum Történeti Képcsarnoka őrzi. Az ábrázolt színészek nevei megtalálhatók Cenner Mihály: Magyar színészportrék katalógusa, 1790–1944. Magyar Színházi Intézet. Budapest, 1973. művében.
  21. ↑ A kép
  22. ↑ Esztergom és Vidéke, 1889. november 24. 94.szám.
  23. ↑ Magyarország és a Nagyvilág, 1880. május 2. 18. szám, 294. oldal
  24. ↑ „1887-ben ... délután ütött ki. Fél háromkor kondult meg a vészharang. A dühöngő szélviharban tíz-húsz házra is repült egyszerre a gyújtó perje. Két kilométer hosszúságban szelte át a romboló láng Nagykárolyt, ki a mezőségig. Számtalan nagykereskedés is elpusztult, valamint a gróf Károlyiak díszes virágháza is. Leégett a kath. elemi és a nőipariskola teljes fölszereléssel. Roppant sok ember vált hajléktalanná, több száz családnak mindene oda égett. Országos gyűjtést is rendeztek akkoron. Megjelent a „Segítség” album. Főszerkesztője Jókai Mór öröknevű írónk volt. Néhai Rudolf trónörökösünk írta előszavát. „Eperjes, Nagykároly, Toroczkó”, e három város tűzkárosultjainak fölsegélyezésére adták ki, mert nemcsak Nagykárolyban, de hazánk e másik két városában is pusztított a félelmes elem és különös véletlen folytán, ugyanabban az évben, sőt hónapban.” Borovszky: Szatmár vármegye. Nagykároly. Csapások.
  25. ↑ Vasárnapi Ujság, 1887. augusztus 21. 567. oldal és Az Eperjes-Nagykároly-Toroczkó tűzkárosultjainak fölsegélésére. 2. kiadás. Szerk. Jókai Mór, Nagy Miklós, Roskovics Ignácz. (Bp. 1887. Franklin Társulat nyomdája.) 40 l. 6 sztl. lev.. www.mutargy.com, 1887 [2020. október 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. október 19.)
  26. ↑ Adress-Kalender von Pest, Ofen und Alt-Ofen 1878. (Budapest, 1878) Wohnungsanzeiger von Budapest.
  27. ↑ Budapesti Czim- és Lakjegyzék, 1880–1881 (1. évfolyam) 2. rész, Lakjegyzék, 57. oldal
  28. ↑ Budapesti Czim- és Lakjegyzék, 1882 (2. évfolyam) 5. rész. Lakjegyzék, 382. oldal és Budapesti Czim- és Lakjegyzék, 1885-1886 (4. évfolyam) 5. rész, Lakjegyzék, 431. oldal
  29. ↑ Budapesti Czim- és Lakjegyzék, 1888 (5. évfolyam) 4. rész, Lakjegyzék, 272. oldal.
  30. ↑ Pálmay Ilka, Elischer Lajos litográfiája, 1870 körül
  31. ↑ Cziráky János (1818-1884) arcképe, Elischer Lajos litográfiája, 1873 körül. A grófról Elischer által készített két kőnyomatos arcképet őriz a Soproni Múzeum Képzőművészeti Gyűjteménye is.[1] Archiválva 2020. szeptember 28-i dátummal a Wayback Machine-ben
  32. ↑ A budapesti egyetemi könyvtár új épülete, Elischer Lajos litográfiája, 1875.
  33. ↑ Elischer Lajos: A Magyar Tudományos Akadémia elnöksége, 1890 litográfia, papír, 650 x 465 mm, balra lent jelzett: Elischer Lajos 1890. Felirata: A Magyar Tudományos Akadémia Elnöksége MTA. Azonosítási szám: Kt. 91. MTAK Kézirattár ltsz. Ms 4405. In: Bakó Zsuzsanna: A Magyar Tudományos Akadémia és a művészetek a XIX. században. MTA Művészettörténeti Kutató Intézet, 1992.
  34. ↑ Színháztörténeti Múzeum és Intézet honlapja, Elischer Lajos keresőszó.
  35. ↑ Özvegye, Zavotnik (Zavodnik) Mária is hamar meghalt, 1894. augusztus 11-én. Lásd a hagyatéki ügyet. Az apjuk halálakor még kiskorúnak számító: Etel (14 körül), Emil (15), Lajos (17) és Aranka (19) gyermekek maradtak árván.
  36. ↑ Halálhíre: Ország-Világ, 1892. május 21. 21. szám, 338. oldal
  37. ↑ Szent István király, 1861.
  38. ↑ Basics Beatrix: Deák Ferenc ábrázolásai. In: A szabadságharc leverésétől a kiegyezésig. Deák Ferenc emlékezete. A Göcseji Múzeum konferenciái a Deák-évben (Zalaegerszeg, 2004).
  39. ↑ Fischer Rosaly (1858-1908), Fischer Antal Enoch makói rabbi leánya, Makai Emil nővére, aki Rengei Mylander és Vigolla álnéven tárcákat, fürdőleveleket, kar­colatokat irt a nyolcvanas-kilencvenes években a Marosba, a Makói Hírlapba, majd a Szegedi Naplóba. 1878–1879-ben ma­kói levelezője a Milassin Vilmos szerkesztette Hölgyek Lapjának. Itt jelent meg folytatásokban „Edith” című hosszabb elbeszélése. Scheiber, Sándor; Zsoldos, Jenő; Katona Z., Ferenc: Mikszáth Kálmán levelezéséből. In: Acta historiae litterarum hungaricarum, (14). pp. 185-219. (1976)

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Elischer_Lajos&oldid=27394287”