Ugrás a tartalomhoz

Vértesi Arnold

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Vértesi Arnold
Élete
Születési névViklida Arnold
Született1834. augusztus 16.
Eger
Elhunyt1911. augusztus 1. (76 évesen)
Budapest
SírhelyFiumei Úti Sírkert
GyermekeiVértesy Jenő
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok)próza
A Wikimédia Commons tartalmaz Vértesi Arnold témájú médiaállományokat.

Vértesi Arnold, teljes nevén Vértesy Arnold Bernát Rafael, születési nevén Viklida Arnold (Eger, 1834. augusztus 16. – Budapest, 1911. augusztus 1.) író, újságíró és lapszerkesztő, a Kisfaludy Társaság és a Petőfi Társaság rendes tagja. Vértesy Jenő irodalomtörténetész és Vértessy Kornél mérnök apja, Vértesy Gyula újságíró és tanfelügyelő nagybátyja.

Élete

[szerkesztés]

Viklida Antal, az egri tanítóképző igazgatója (családi nevét később Vértesire változtatta) és Rusbárszky Franciska fia. Iskoláit Miskolcon végezte. 1849 nyarán honvédként harcolt, részt vett a temesvári csatában. 1852-től a pesti egyetemen orvosi tanulmányokat folytatott, két évvel később azonban jogász lett.

Miután a Hölgyfutárban megjelent első novelláját kedvezően fogadták (A mór király, 1856), végleg az írói pályára szánta el magát. Megrendült egészsége miatt az 1860-as évek végén két évet Olaszországban pihenéssel töltött. Az 1870-es években visszanyert egészséggel és munkakedvvel folytatta írói pályáját. 1874. április 5-én Pesten, a Terézvárosban feleségül vette a nála 22 évvel fiatalabb Kuklay Annát.[1] 1879-ben a fővárosból Debrecenbe költözött, ahol a Debreceni Ellenőr című napilap szerkesztője, majd kiadó-tulajdonosa is volt. A Petőfi Társaság az alapításkor (1876), a Kisfaludy Társaság 1887-ben választotta tagjai sorába. 1888-ban írta hozzávetőleges számítás szerint ezredik novelláját, ez alkalomból Pesten a Petőfi Társaság, Egerben szülővárosa ünnepélyt rendezett. 1889. március 13-án Debrecenben, tizenöt évi házasság után elhunyt neje, Kuklay Anna. Miután Vértesi debreceni vállalkozásával tönkre ment, 1893-ban visszaköltözött a fővárosba és teljesen az irodalomnak élt; tevékeny részt vett az irodalmi mozgalmakban.

Elhunyt 1911. augusztus 1-jén délután fél 3-kor, életének 75. évében. Örök nyugalomra helyezték 1911. augusztus 3-án délután a Kerepesi úti temetőben a római katolikus egyház szertartása szerint.

Írói munkássága

[szerkesztés]
Vertesi Arnold sírja (Fiumei Úti Sírkert)

Hosszú írói pályáján körülbelül másfélezer novellát, sok történelmi és társadalmi regényt írt. Vérbeli elbeszélőnek bizonyult, a meseszövés érdekességében kevesen versenyezhettek vele kortársai közül. Történeteit erőltetés nélkül ontotta magából, elbeszéléseit könnyed hangvétellel adta elő. Arany János, akinek Koszorújába is írt, őt tartotta Jókai után a legjobban mesélni tudó magyar írónak.

Első elbeszélése megjelenésétől kezdve csaknem minden magyar lapnak munkatársa volt; tudott alkalmazkodni az uralkodó áramlatokhoz. Jókai hatása a népies romantika felé terelte, a vidéki életből merítette rajzainak tárgyát. 1867 után Gyulai Pál realisztikus törekvéseihez csatlakozott. Kiegyezés-kori dzsentri-alakjai ellenszenvesek, jellemzőik a kártya, az ivászat, az adósságok, a vagyon elherdálása. A lecsúszott egyének és típusok egész tömegét mutatta be, bizonyos egyoldalúsággal, hőseit többnyire csak felszínesen jellemezve. Az 1890-es évektől a nagyvárosi tematika és egy újabb, naturalista hangvétel jellemezte novelláit és regényeit. Korának egyik legtermékenyebb írója volt.

Munkái

[szerkesztés]
Istenért és szabadságért (1901)
  • Történeti beszélyek. Pest, 1859. Két kötet.
  • Az 1848-49. magyar hadjárat története. Írta Rüstow, ford. Pest, 1866. I. kötet. (A II. kötetet Áldor Imre fordította). REAL-EOD
  • Széchenyi István és kora. Írta Falk Miksa. Ford. Pest, 1868. (Áldor Imrével együtt).
  • Tíz beszély. Pest, 1868. Két kötet.
  • A dicsőség tengeréből. Elbeszélések az 1848-49. szabadságharc korából. Pest, 1869.
  • Világ folyása. Elbeszélések. Pest, 1870. Két kötet.
  • Beszélyei. Budapest, 1874. Két kötet.
  • Nero és az első keresztyén üldözés. Budapest, 1875.
  • A Chancellor Írta Verne Gyula, ford. franciából. Budapest, 1875.
  • A természet könyve. Bernstein. A német műve után ford. Budapest, 1875. (A 3., 4. és 5. füzeteit.).
  • Julius Caesar története. Budapest, 1876.
  • A Grant kapitány gyermekei. Írta Verne Gyula, ford. Budapest, 1876. Két kötet. (3. kiadás: 1899., 4. kiadás: 1905. Budapest).
  • A svájci szabad köztársaság története. Budapest, 1877.
  • Eltévesztett utak. Regény. Budapest, 1877.
  • Híres utazók és híres utazások története. Írta Verne Gyula, ford. Budapest, 1877.
  • Egy boldogtalan története. Daudet után ford. Budapest, 1877. (Névtelenül).
  • A rőtszakállú Frigyes története. Budapest, 1878.
  • III. Napoleon. Budapest, 1878.
  • A fölkelő nap országa. Regényes utazás Japánban. Sok képpel. Budapest, 1878.
  • A nyomorúság iskolája. Regény. Kiadta a Petőfi-társaság. Budapest, 1878.
  • Fényes házasság. Regény. Budapest, 1878.
  • Öngyilkosok. I. A kik életben maradnak. Debrecen, 1882. (Elbeszélések. 2. kiadás. Budapest, 1885.).
  • A kuruc világból. Két elbeszélés. Debrecen, 1885.
  • A jegyző kiassszony. Elbeszélés. Budapest, 1885.
  • Páriák. Elbeszélések. Budapest, 1885.
  • A debreceni diák. Budapest, 1885.
  • Csiricsáry Bertalan úr ő méltósága. Regény. Budapest, 1887.
  • A bojár leánya. Regény. Debrecen, 1888. Két kötet.
  • Az ezredik novella. Budapest, 1888.
  • Összes munkái. Ezer elbeszélés. Debrecen, 1888-91. 15 kötet (171 elbeszélés).
  • A fecskefészek. Regény. Debrecen, 1890.
  • Fürdőn. Regény. Budapest, 1895.
  • Mézeshetek. Regény. Budapest, 1895.
  • Mindhiába. Regény. Budapest, 1896.
  • Az ugaros-karádi közbirtokosság. Regény. Budapest, 1896. Két kötet.
  • Kisvárosi történetek. Budapest, év n.
  • A királyi tanácsosék. Budapest, 1897.
  • Előre. Regény. Budapest, 1899.
  • Kadocsa Ákos. Regény. Neogrády Ákos rajzaival. Budapest, 1900.
  • A szerencse fia. Regény. Budapest, 1901.
  • Istenért és szabadságért. Regény. Budapest, 1901.
  • Innen-onnan. Elbeszélések. Budapest, 1903.
  • Varga Imre. Regény. Budapest, 1903 és 1908. Goró Lajos rajzaival.
  • Fölfelé. Regény. Budapest, 1908.

Több munkáját lefordítottak németre, franciára és oroszra. Megpróbálkozott a színműírással is: Az áruló című színműve Kolozsvárt, az Irma úrfi Debrecenben került színre; a Budai Színkörben 1886. június 5-én adták elő.

Szerkesztette a Fekete Leves című élclapot (1861. december); a Harang című hetilapot (1862. február – április); a Divatcsarnok című szépirodalmi hetilapot (1863. január – július); a Képes Világ című hetilapot (1866. áprilistól 1870 végéig); a Magyarország és Nagyvilág című képes hetilapot (1867. április – 1870. november); szerkesztette és kiadta az Ország-Világ című szépirodalmi és ismeretterjesztő hetilapot (1870. december – 1872. január 1.); mint kiadó és tulajdonos szerkesztette a Debreceni Ellenőr című politikai lapot, mely hetenként ötször jelent meg (1878. október – 1893, utóbbi két évben a lap főszerkesztője volt); rövid ideig szerkesztette a Pesti Hirlapot is.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ Pest-Terézvárosi r.k. plébánia házassági anyakönyve, 1874. év, 163. sorszám.

Források

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Vértesi_Arnold&oldid=26776533”