Elisabeth Mann Borgese

Elisabeth Mann Borgese
Született	1918. április 24. München
Elhunyt	2002. február 8. (83 évesen) St. Moritz
Állampolgársága	kanadai (1983–) német
Házastársa	Giuseppe Antonio Borgese (1939 – 1952. december 4.)
Gyermekei	Angelica Borgese Marcel Deschamps Dr. Dominica Borgese
Szülei	Katia Mann Thomas Mann
Foglalkozása	író ökológus egyetemi oktató
Iskolái	Freies Gymnasium Zürich (1933–1935, érettségi vizsga)
Kitüntetései	Member of the Order of Canada honorary doctorate of Concordia University Caird Medal (1999)
Halál oka	tüdőgyulladás
Sírhelye	Kilchberg cemetery
IMDb
A Wikimédia Commons tartalmaz Elisabeth Mann Borgese témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Katia Mann gyermekeivel 1919 körül (a bal szélen áll Monika, mellette Golo, Michael, Klaus, Elisabeth és Erika)

Elisabeth Veronika Mann (München, 1918. április 24. – St. Moritz, 2002. február 8.) német származású tengerjogi szakértő, ökológus, író, publicista és szakíró, a Római Klub egyik alapítója és sokáig egyetlen női tagja, Thomas Mann és Katharina Pringsheim ötödik gyermeke, becenevén Médi.

Élete

Apja legkedvesebb gyermeke volt Erika mellett, emlékét őrzi a Gesang vom Kindchen, Unordnung und frühes Leid, és a Mario és a varázsló. A realitások talaján álló, életvidám Elisabeth a világhírű apa árnyékában is boldog akart és tudott lenni. Münchenben a Felsőbb Leányiskolában, Zürichben a Freies Gymnasiumban tanult. Elvégezte a zongora tanszakot a Zürichi Konzervatóriumban. Szülei férfisoviniszták voltak, apja alkalmanként kijelentette, hogy a nők jó másodosztályt képviselnek. Elisabeth nőjogi kérdések iránt kezdett érdeklődni, feminista kiadványokat olvasott. Édesanyja családjában már volt erre példa. Hedwig Dohm, Elisabeth dédanyja volt a legelső német női jogharcos. 1938-ban szüleivel az Egyesült Államokba emigrált, apja a Princetoni Egyetem tanára lett. Ott ismerkedett meg a nála 36 évvel idősebb Giuseppe Antonio Borgese olasz történésszel és irodalomtudóssal, aki azért hagyta el hazáját, mert nem akart felesküdni a nemzetiszocilista eszmékre a Milánói Egyetemen.

1939-ben házasodtak össze, Chicagóba költöztek, Borgese a Chicagói Egyetemen tanított olasz irodalmat. 1945 és 1952 között Elisabeth részt vett férjével együtt annak a bizottságnak a munkájában, amely egy Világalkotmány létrehozásán dolgozott az egyetemen. A bizottságban közgazdászok, gazdaságtörténészek, történészek, irodalomtudósok, antropológusok is részt vettek. A globális világalkotmány előzetes tervezete (1947–1948) tartalmazta, hogy a népek egyetértenek abban, hogy az emberek szellemi szintjének és fizikai jólétének növelése az emberiség közös célja. E cél eléréséhez egyetemes béke szükséges, a béke megteremtéséhez pedig igazságosság…a háborúkat az egymással rivalizáló nemzetállamok okozzák, ezért véget kell vetni a nemzetállamok korának, helyette Szövetséges Világköztársaságot kell létrehozni, amelynek a jelen alkotmánytervezet az alaptörvénye. Az alkotmánytervezet többek között azt is hangsúlyozta, hogy a föld, a víz, a levegő és az energia az emberiség közös tulajdona, amellyel mindig úgy kell gazdálkodni, hogy a közjót szolgálja.

1952-ben, a mccarthyzmus erősödésekor visszatértek Olaszországba, de Borgese három hónap múlva váratlanul meghalt. Elisabeth Firenzében maradt, nevelte két leányát, és írt, publikált. 1960-ban jelent meg a To whom it may concern, 1963-ban pedig az Ascent of Woman.

1964-ben a Chicagói Egyetem egykori tanára, Robert Hutchins, aki szintén tagja volt a világalkotmánnyal foglalkozó bizottságnak, tudományos segédmunkatársnak hívta Santa Barbarába, a Demokratikus Intézményeket Tanulmányozó Központba.

Az Elisabeth Mann Borgese német kutatóhajó

A chicagói évek játszottak később jelentős szerepet abban, hogy Elisabeth a tengerek és óceánok állapotmegőrzéséért harcolt. 1967-től rendszeresen részt vett az ENSZ tengerjogi konferenciáin. Mottója volt, hogy meg kell menteni az óceánokat, ha meg akarjuk menteni magunkat. Málta ENSZ küldöttével, Arvid Pardóval együtt elérte, hogy a nemzetközi tengerjog az emberiség közös örökségének tekintse a tengerfenék ásványkincseit, és a tengerek élővilágát.

1970-ben Pacem in Maribus (Béke a világ tengerein) konferenciát rendezett Máltán. 1972-ben létrehozta az óceánok állapotmegőrzését felügyelő tudományos intézményt, a Nemzetközi Óceán Intézetet (The International Ocean Institute) Máltán. Azóta 25 Óceán Intézet nyílt a világ különböző helyein. Az 1976-ban megjelent könyvét Das Drama der Meere (A tengerek drámája) 13 nyelvre lefordították. 1980-tól Halifaxban a Dalhousie Egyetemen tanított politikatudományokat és nemzetközi tengerjogot. Neki köszönhető a Nemzetközi Tengerjogi Bíróság felállítása Hamburgban, 1996-ban, 2011-ben német kutatóhajót neveztek el róla. Sívakáción volt St. Moritzban, amikor váratlanul meghalt.

Művei

• To Whom it May Concern
• Ascent of Woman
• Wie man mit den Menschen spricht
• The Drama of the Oceans
• Seafarm: The Story of Aquaculture
• Die Zukunft der Weltmeere. Ein Bericht für den Club of Rome
• Der unsterbliche Fisch
• Mit den Meeren leben. Über den Umgang mit den Ozeanen als globaler Ressource
• Wie Gottlieb Hauptmann die Todesstrafe abschaffte

Források

• Seine Kinder – Elisabeth (német nyelven). thomasmann.de. (Hozzáférés: 2016. április 10.)
• Elisabeth Mann Borgese, Founder of the International Ocean Institute (angol nyelven). IOI Canada. [2015. június 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. április 10.)
• Frank Schweikert: In Memoriam Elisabeth Mann Borgese (német nyelven) (PDF). jahrbuch-oekologie.de, 2003. [2016. április 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. április 10.)

További információk

• Gisela Oswald, Caroline Bock: Elisabeth Mann Borgese: Jüngste Tochter von Thomas Mann gestorben (német nyelven). Frankfurter Allgemeine Zeitung, 2002. február 9. (Hozzáférés: 2016. április 10.)