Ugrás a tartalomhoz

Elisabeth Mann Borgese

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Elisabeth Mann Borgese
Született1918. április 24.[1][2][3][4][5]
München[6][7]
Elhunyt2002. február 8. (83 évesen)[1][3][4][5][8]
St. Moritz[9]
Állampolgársága
HázastársaGiuseppe Antonio Borgese (1939 – 1952. december 4.)[11][12][13]
Gyermekei
  • Angelica Borgese
  • Marcel Deschamps
  • Dr. Dominica Borgese
SzüleiKatia Mann
Thomas Mann
Foglalkozása
  • író
  • ökológus
  • egyetemi oktató
IskoláiFreies Gymnasium Zürich (1933–1935, érettségi vizsga)
Kitüntetései
  • Member of the Order of Canada
  • honorary doctorate of Concordia University
  • Caird Medal (1999)
Halál okatüdőgyulladás
SírhelyeKilchberg cemetery[14]
A Wikimédia Commons tartalmaz Elisabeth Mann Borgese témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség
Katia Mann gyermekeivel 1919 körül (a bal szélen áll Monika, mellette Golo, Michael, Klaus, Elisabeth és Erika)

Elisabeth Veronika Mann (München, 1918. április 24. – St. Moritz, 2002. február 8.) német származású tengerjogi szakértő, ökológus, író, publicista és szakíró, a Római Klub egyik alapítója és sokáig egyetlen női tagja, Thomas Mann és Katharina Pringsheim ötödik gyermeke, becenevén Médi.

Élete

[szerkesztés]

Apja legkedvesebb gyermeke volt Erika mellett, emlékét őrzi a Gesang vom Kindchen, Unordnung und frühes Leid, és a Mario és a varázsló. A realitások talaján álló, életvidám Elisabeth a világhírű apa árnyékában is boldog akart és tudott lenni. Münchenben a Felsőbb Leányiskolában, Zürichben a Freies Gymnasiumban tanult. Elvégezte a zongora tanszakot a Zürichi Konzervatóriumban. Szülei férfisoviniszták voltak, apja alkalmanként kijelentette, hogy a nők jó másodosztályt képviselnek.[15] Elisabeth nőjogi kérdések iránt kezdett érdeklődni, feminista kiadványokat olvasott. Édesanyja családjában már volt erre példa. Hedwig Dohm, Elisabeth dédanyja volt a legelső német női jogharcos. 1938-ban szüleivel az Egyesült Államokba emigrált, apja a Princetoni Egyetem tanára lett. Ott ismerkedett meg a nála 36 évvel idősebb Giuseppe Antonio Borgese olasz történésszel és irodalomtudóssal, aki azért hagyta el hazáját, mert nem akart felesküdni a nemzetiszocilista eszmékre a Milánói Egyetemen.

1939-ben házasodtak össze, Chicagóba költöztek, Borgese a Chicagói Egyetemen tanított olasz irodalmat. 1945 és 1952 között Elisabeth részt vett férjével együtt annak a bizottságnak a munkájában, amely egy Világalkotmány létrehozásán dolgozott az egyetemen. A bizottságban közgazdászok, gazdaságtörténészek, történészek, irodalomtudósok, antropológusok is részt vettek. A globális világalkotmány előzetes tervezete (1947–1948) tartalmazta, hogy a népek egyetértenek abban, hogy az emberek szellemi szintjének és fizikai jólétének növelése az emberiség közös célja. E cél eléréséhez egyetemes béke szükséges, a béke megteremtéséhez pedig igazságosság…a háborúkat az egymással rivalizáló nemzetállamok okozzák, ezért véget kell vetni a nemzetállamok korának, helyette Szövetséges Világköztársaságot kell létrehozni, amelynek a jelen alkotmánytervezet az alaptörvénye. Az alkotmánytervezet többek között azt is hangsúlyozta, hogy a föld, a víz, a levegő és az energia az emberiség közös tulajdona, amellyel mindig úgy kell gazdálkodni, hogy a közjót szolgálja.[16]

1952-ben, a mccarthyzmus erősödésekor visszatértek Olaszországba, de Borgese három hónap múlva váratlanul meghalt. Elisabeth Firenzében maradt, nevelte két leányát, és írt, publikált. 1960-ban jelent meg a To whom it may concern, 1963-ban pedig az Ascent of Woman.

1964-ben a Chicagói Egyetem egykori tanára, Robert Hutchins, aki szintén tagja volt a világalkotmánnyal foglalkozó bizottságnak, tudományos segédmunkatársnak hívta Santa Barbarába, a Demokratikus Intézményeket Tanulmányozó Központba.

Az Elisabeth Mann Borgese német kutatóhajó

A chicagói évek játszottak később jelentős szerepet abban, hogy Elisabeth a tengerek és óceánok állapotmegőrzéséért harcolt. 1967-től rendszeresen részt vett az ENSZ tengerjogi konferenciáin. Mottója volt, hogy meg kell menteni az óceánokat, ha meg akarjuk menteni magunkat. Málta ENSZ küldöttével, Arvid Pardóval együtt elérte, hogy a nemzetközi tengerjog az emberiség közös örökségének tekintse a tengerfenék ásványkincseit, és a tengerek élővilágát.[17]

1970-ben Pacem in Maribus (Béke a világ tengerein) konferenciát rendezett Máltán. 1972-ben létrehozta az óceánok állapotmegőrzését felügyelő tudományos intézményt, a Nemzetközi Óceán Intézetet (The International Ocean Institute) Máltán. Azóta 25 Óceán Intézet nyílt a világ különböző helyein. Az 1976-ban megjelent könyvét Das Drama der Meere (A tengerek drámája) 13 nyelvre lefordították. 1980-tól Halifaxban a Dalhousie Egyetemen tanított politikatudományokat és nemzetközi tengerjogot. Neki köszönhető a Nemzetközi Tengerjogi Bíróság felállítása Hamburgban, 1996-ban, 2011-ben német kutatóhajót neveztek el róla. Sívakáción volt St. Moritzban, amikor váratlanul meghalt.

Művei

[szerkesztés]
  • To Whom it May Concern
  • Ascent of Woman
  • Wie man mit den Menschen spricht
  • The Drama of the Oceans
  • Seafarm: The Story of Aquaculture
  • Die Zukunft der Weltmeere. Ein Bericht für den Club of Rome
  • Der unsterbliche Fisch
  • Mit den Meeren leben. Über den Umgang mit den Ozeanen als globaler Ressource
  • Wie Gottlieb Hauptmann die Todesstrafe abschaffte

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ a b Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 9.)
  2. ↑ BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  3. ↑ a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. ↑ a b ISFDB (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. ↑ a b Brockhaus (német nyelven)
  6. ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 10.)
  7. ↑ Jüngste Tochter von Thomas Mann gestorben
  8. ↑ Vegetti Catalog of Fantastic Literature (olasz nyelven)
  9. ↑ Jüngste Tochter von Thomas Mann gestorben
  10. ↑ Jüngste Tochter von Thomas Mann gestorben
  11. ↑ Jüngste Tochter von Thomas Mann gestorben
  12. ↑ Francia Nemzeti Könyvtár: BnF-források (francia nyelven)
  13. ↑ Kindred Britain
  14. ↑ http://www.kilchberg.ch/xml_1/internet/de/application/d20/d24/d302/f243.cfm, 2015. november 20.
  15. ↑ Elisabeth Mann: Anwältin der Meere (német nyelven). Bayerischer Rundfunk, 2011. november 3. (Hozzáférés: 2016. április 10.)
  16. ↑ Preliminary Draft of a World Constitution (angol nyelven). World Beyond Borders, 1947–1948. (Hozzáférés: 2016. április 10.)
  17. ↑ Elisabeth Mann Borgese (német nyelven). mare online. (Hozzáférés: 2016. április 10.)

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Elisabeth_Mann_Borgese&oldid=26439412”