Ugrás a tartalomhoz

Elisabeth Langgässer

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Elisabeth Langgässer
Élete
Született1899. február 23.
Alzey, Németország
Elhunyt1950. július 25. (51 évesen)
Karlsruhe, Németország
Sírhelyrégi darmstadti temető
Nemzetiségnémet
GyermekeiCordelia Edvardson
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok)vers, próza
KitüntetéseiBüchner-díj (posztumusz, 1950, German Academy for Language and Literature)
A Wikimédia Commons tartalmaz Elisabeth Langgässer témájú médiaállományokat.

Elisabeth Langgässer (Alzey, 1899. február 23. – Karlsruhe, 1950. július 25.) német írónő. Elisabeth Langgässer a XX. század keresztény orientációjú írónőihez tartozott. Fő témáinak egyike az ördög által vezérelt és az isten által vezért élet közötti konfliktus. Ezzel a keresztény misztikusok hagyományait követte. Langgässer mindenekelőtt költészetével és elbeszéléseivel vált ismertté.

Élete, munkássága

[szerkesztés]

Elisabeth Langgässer apja Eduard Langgässer, zsidó származású katolikus építész, anyja Eugenie Dienst. 1919-től 1928-ig tanítónőként dolgozott Seligenstadtban és Griesheimban. 1924-ben jelent meg első verseskötete Der Wendekreis des Lammes címmel. 1929. január elsején született Cordelia nevű lánya, akit egyedülálló anyaként szült meg. Az apa Hermann Heller államjogász volt. Tavasszal Berlinbe költözött, ahol ismét tanítónőként vállalt állást.

1931-től szabadúszó íróként dolgozott - hangjátékokat írt többek között a Funk-Stunde Berlin számára.[1] A náci hatalomátvétel után az utolsó szabad választáson 1933 márciusában Adolf Hitlerre szavazott.[1] Ugyanebben az évben Ina Seideldel együtt ő a Frauengedichten der Gegenwart egyik kiadója. 1935-ben még publikálhatta a Tierkreisgedichte című kötetet, majd 1936-ban a Der Gang durch das Ried című regényt. 1935 júliusában férjhez ment Wilhelm Hoffmann szerkesztőhöz, aki röviddel ezután elveszítette állását, amiért a rasszista nürnbergi törvények értelmében félzsidónak számító nővel házasodott.[1]

1936-ban - mint félzsidót - kizárták a birodalmi írói kamarából. Ezáltal megtiltották neki a publikálást, amit azonban nem tartott be. 1938-ban, kevéssel az Anschluss előtt, a salzburgi Otto Müller kiadója megjelenteti Langgässernek a Rettung am Rhein című írását. Végül titokban elkezdte írni legismertebb művét, a Das unauslöschliche Siegel című regényt.

A második világháború alatt 1942-től kényszermunkára vezényelték egy lőszergyárba. Ebben az évben mutatkoztak nála sclerosis multiplex első jelei. Cordelia lánya, aki a nürnbergi törvények értelmében "zsidónak" számított, annak ellenére 1943-ban spanyol állampolgárságot kapott, nem utazhatott el az országból. Cordeliát 1944-ben Theresienstadtba, majd végül Auschwitzba deportálták. Cordelia túlélte Auschwitzot, és 1945-ben a Weiße Busse segélyakció keretében Svédországba került.

1945-ben, a második világháború befejeződése után tudta Elisabeth Langgässer a Das unauslöschliche Siegel című regényét befejezni. Még ebben az évben újra jelentkeztek nála a sclerosis multiplex tünetei. 1946-ban kapott hírt először a holokausztot túlélő lányáról - Cordelia Edvardsonról - Svédországból. 1948-ban költözött Elisabeth Langgässer Rheinzabernbe és adta ki gyűjteményes novelláskötetét Der Torso címmel. 1950 márciusában felvette tagjai közé a mainzi Akademie der Wissenschaften und der Literatur. Június végétől a sclerosis multiplex erősödése következtében ágyhoz volt kötve, majd 1950. július 25-én elhunyt, miután tíz napig kómában feküdt a karlsruhei St. Vinzenz kórházban.[2] Mindössze 51 évet élt. Utolsó regénye, a Märkische Argonautenfahrt csak a halála után néhány hónappal jelent meg.

1945-től Langgässer a német háború utáni irodalom tipikus képviselőjének számított. A nemzetiszocializmus üldözöttjeként egyfajta pesszimizmus-realizmus jellemezte, ami a holokauszttal a háttérben gyakran írásai témájává is vált.

Emlékezete

[szerkesztés]

Halála évében posztumusz megkapta a Georg Büchner-díjat. A róla elnevezett Elisabeth Langgässer-irodalmi díjat 1988 óta háromévente ítéli oda Alzey városa. 1991 óta szülővárosa egyik gimnáziuma is az ő nevét viseli[3]

Művei

[szerkesztés]
  • Der Wendekreis des Lammes (versek), 1924
  • Proserpina (elbeszélés), 1932
  • Die Tierkreisgedichte (versek), 1935
  • Der Gang durch das Ried (regény), 1936
  • Rettung am Rhein. Drei Schicksalsläufe, 1938
  • Das unauslöschliche Siegel (regény), Claassen Verlag, Düsseldorf 1946 és 1987, ISBN 3-546-45902-4
  • Der Laubmann und die Rose (versek), 1947
  • Der Torso (novellák), 1947
    • Untergetaucht
    • Glück haben
    • Saisonbeginn
    • Nichts Neues
  • Das Labyrinth (novellák), 1949
  • Märkische Argonautenfahrt (regény), 1950
  • Gesammelte Werke (5 kötetben), postumus 1959-64
  • Ausgewählte Erzählungen, postumus 1984, Claassen, ISBN 3-546-45837-0

Magyar fordításban

[szerkesztés]
  • Bújtatás, novella, Kovács Vera fordításában
  • Szezonkezdet, novella, Vörös Eszter fordításában
  • Csigaház és rózsa, vers, Tótfalusi István fordításában,[4] illetve Hajnal Anna fordításában[5]
  • Szavak délben, vers, Hajnal Anna fordításában[5]
  • Tavasz 1946, vers, Hajnal Anna fordításában[5]
  • Téli napforduló, vers, Kálnoky László fordításában[4]
  • Kora tavaszi enyhe nap, vers, Tellér Gyula fordításában[4]

Irodalom

[szerkesztés]
  • Ursula El-Akramy: Wotans Rabe: die Schriftstellerin Elisabeth Langgässer, ihre Tochter Cordelia und die Feuer von Auschwitz, Verlag Neue Kritik, Frankfurt am Main, 1997, ISBN 3-8015-0307-0
  • Daniel Hoffmann: Ariadnefaden und Auschwitznummer. Cordelia Edvardsons Errettung aus Elisabeth Langgässers Mythenkosmos. In: arcadia. Zeitschrift für allgemeine und vergleichende Literaturwissenschaft, Heft 1/2003, S. 39-54.
  • Daniel Hoffmann: „Die Welt war heil...“ Profanität und Sakralisierung der Welt in Elisabeth Langgässers Das unauslöschliche Siegel. In: Mythen der Kreativität. Das Schöpferische zwischen Innovation und Hybris, hrsg. von Annette Deschner, Oliver Krüger und Refika Sariönder, Verlag Otto Lembeck, Frankfurt a. M., 2003, S. 77-91.
  • Daniel Hoffmann: „Wie ein kristallenes Bad.“ Elisabeth Langgässers Claudel-Lektüren. In: Moderne und Antimoderne – Der Renouveau catholique und die deutsche Literatur, hrsg. von Wilhelm Kühlmann und Roman Luckscheiter, Rombach Verlag, Freiburg i. Br., 2008, S. 447-474. ISBN 978-3-7930-9546-0
  • Sonja Hilzinger: Elisabeth Langgässer - Eine Biografie, Verlag für Berlin-Brandenburg, Berlin, 2009 ISBN 978-3-86650-250-5
  • Daniel Hoffmann: Elisabeth Langgässer. An den Grenzen des aufgeklärten Selbstbewußtseins. In: Eigensinn und Bindung. Katholische deutsche Intellektuelle im 20. Jahrhundert, hrsg. von Hans-Rüdiger Schwab, Butzon & Bercker Verlag, Kevelaer, 2009, S. 285-297. ISBN 978-3-7666-1315-8

Külső hivatkozások

[szerkesztés]

Fordítás

[szerkesztés]
  • Ez a szócikk részben vagy egészben az Elisabeth Langgässer című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ a b c Ernst Klee: Das Kulturlexikon zum Dritten Reich. Wer war was vor und nach 1945. S. Fischer, Frankfurt am Main 2007, S. 353.
  2. ↑ Vgl. Hilzinger 2009, S. 441
  3. ↑ Elisabeth-Langgässer-Gymnasium. [2013. október 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. január 23.)
  4. ↑ a b c Klasszikus német költők A középkortól a XX. századig, Európa Könyvkiadó, 1977, ISBN 963-07-1009-9
  5. ↑ a b c Mai német líra, Európa Könyvkiadó, 1966
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Elisabeth_Langgässer&oldid=22584607”