Egerváry Jenő
| Egerváry Jenő | |
| Született | 1891. április 16.[1] Debrecen |
| Elhunyt | 1958. november 30. (67 évesen)[1] Budapest |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása |
|
| Iskolái |
|
| Kitüntetései |
|
| Halál oka | öngyilkosság |
| Sírhelye | Fiumei Úti Sírkert (34/2-2-10)[3] |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Egerváry Jenő témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Egerváry Jenő, Egerváry Jenő Elek (Debrecen, 1891. április 16. – Budapest, 1958. november 30.)[4] matematikus, műegyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia levelező: 1943, rendes: 1946, majd igazgatósági tagja 1946–1949.
Életútja
[szerkesztés]Egerváry Béla és Madarassy Ilona fia. Középiskolai tanulmányait a debreceni Állami Főreáliskolában végezte. A budapesti tudományegyetemen bölcsészdoktori oklevelet szerzett.
1914-1917-ben az egyetem földrengési obszervatóriumban tanársegéd, 1918-tól a Budapesten a felső ipariskola tanára. 1922-1927-ben a szegedi egyetemen Az analízis és alkalmazása c. tárgykör magántanára.
A Tanácsköztársaság idején tanúsított magatartása (előadásokat tartott az egyetemen) miatt magántanári képesítését visszavonták. 1928-tól a budapesti egyetemen Az analízis és annak matematikai-fizikai alkalmazásai c. tárgykör magántanára.
1940-től a Műegyetem rendes tanára, a II. számú matematika tanszék vezetője. 1952-1958 októberéig oktatási igazgató az építőmérnöki (és közlekedési) műszaki egyetemen, a matematika tanszék tanszékvezető egyetemi tanára. 1947-ben megalapította az MTA Alkalmazott Matematika Kutató Intézetét.
Önkezével vetett véget életének (külső vérvesztés, érfelmetszés) politikai okok miatt.[5] Felesége Leidenfrost Ida Mária volt, akivel 1944-ben kötött házasságot Budapesten, a Terézvárosban.
Egyik legjelentősebb eredménye a Kőnig Dénestől származó, utóbb ökonometriában alkalmazást nyert gráfelméleti tétel általánosítása (1931). A Matematikai és Fizikai Lapokban megjelent, a gráfok kombinatorikus tulajdonságairól szóló cikke (amelynek jelentőségét csak húsz évvel később ismerték fel és kezdték alkalmazni az operációkutatásban) lett az alapja a magyar módszer néven ismert algoritmusnak.[6]
Fő kutatási területei a geometria és differenciálegyenletek alkalmazása, főként a differenciálgeometria, a forgórendszerek kritikus szögsebességének megállapítása és a kinetikus gázelmélet alapjai. Élete utolsó éveiben elsősorban a mátrixelmélettel és annak alkalmazásával foglalkozott, eredményei közül különösen jelentősek a függőhidak általános elméletének megalapozására és felépítésére irányuló kutatásai. A Hungaria Acta Mathematica szerkesztője (1946-1949).
A szellemi teljesítmény mellett hegymászóként szintén jelentős eredményeket ért el. (Tátra-csúcs, stb.)
Kitüntetései
[szerkesztés]Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b MacTutor History of Mathematics archive. (Hozzáférés: 2017. augusztus 22.)
- ↑ a b https://pp.bme.hu/ee/article/view/4702, 288
- ↑ http://intezet.nori.gov.hu/nemzeti-sirkert/budapest/fiumei-uti-temeto/egervary-jeno/
- ↑ Halálesete bejegyezve a Bp. V. ker. állami halotti akv. 574/1958. folyószáma alatt.
- ↑ Notiziario Dell'Unione Matematica Italiana. Emilio Spedicato (November 2008): "Ricordo di Egerváry". 28. old.
- ↑ Turán Pál: Előszó (A Matematikai és Fizikai Lapok reprint kiadásához). Matematikai és Fizikai Lapok L. (1943.); Bolyai János Matematikai Társulat, 1968 (reprint).
Források
[szerkesztés]További információk
[szerkesztés]- Új Magyar Életrajzi Lexikon, II. kötet, 307-308. o.
- Dr. Komarnicki Gyula: A Magas-Tátra hegymászókalauza, III. kiadás, Késmárk-Budapest, 1926., Turistaság és Alpinizmus lap-, könyv- és térképkiadó RT kiadása
