Ugrás a tartalomhoz

Edmund zu Schwarzenberg

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Edmund Leopold Friedrich zu Schwarzenberg
Edmund zu Schwarzenberg tábornagy (Josef Kriehuber litográfiája, 1860.)
Edmund zu Schwarzenberg tábornagy
(Josef Kriehuber litográfiája, 1860.)
Született1803. november 18.[1]
Bécs[1]
Meghalt1873. november 17. (69 évesen)[1]
Worlik kastély, Csehország
SírhelySchwarzenberg Vault in Orlík nad Vltavou
Állampolgárságaosztrák
Nemzetiségeosztrák
Fegyvernemgyalogság
Szolgálati ideje1821 – 1860
Rendfokozatany. tábornagy (1867)
Csatáiitáliai hadjárat (1848–49)
magyarországi hadjárat (1848–49)
solferinói csata (1859)
KitüntetéseiMária Terézia-rend, lovagkereszt
SzüleiCountess Maria Anna von Hohenfeld
Karl Philipp zu Schwarzenberg
RokonaiKarl Philipp zu Schwarzenberg, Karl Philipp Borromäus zu Schwarzenberg
A Wikimédia Commons tartalmaz Edmund Leopold Friedrich zu Schwarzenberg témájú médiaállományokat.

Edmund Leopold Friedrich zu Schwarzenberg herceg (Edmund Leopold Friedrich Fürst zu Schwarzenberg) (Bécs, 1803. november 18.Csehország, Worlik kastély, 1873. november 17.), osztrák császári katonatiszt, Karl Philipp zu Schwarzenberg herceg, tábornagy fia. Ő volt az utolsó tábornagy, akit még az 1867 előtti Osztrák Császárság idején neveztek ki.

Élete

[szerkesztés]

A lipcsei csatában győztes Karl Philipp zu Schwarzenberg herceg és Maria Anna von Hohenfeld grófnő (1767–1848) legfiatalabb fia. Edmund 1821-ben lépett be kadétként a császári-királyi hadseregbe, ahol a 33. Colloredo gyalogezredhez osztották be.

Gyorsan haladt előre a ranglétrán. 1836-ban ezredesi rangban Mengen báró 4. vértes ezredének parancsnoka lett. 1844-ben vezérőrnagyi rangban az Udvari Haditanácshoz osztották be. A forradalmak évében, 1848-ban Radetzky egyik dandárjának parancsnokaként szolgált az észak-itáliai hadjáratban. Több csatában győzedelmet aratott, megkapta a Lipót-rendet, a Vaskorona-rend 1. osztályát és a Katonai Érdemkeresztet. A Milánó visszaszerzéséért indított hadművelet során augusztus 4-én a város határában, a Porta Vigentinánál zajló csatában végzett sikeres parancsnoki működéséért 1849. július 23-án megkapta a Katonai Mária Terézia-rend lovagkeresztjét.

Nem sokkal később jelen volt az 1848–49-es forradalom és szabadságharc magyarországi harcaiban, ahol a téli hadjáratban vett részt. Az 1859-es szárd–francia–osztrák háború idején a 3. hadtest parancsnokává nevezték ki, e minőségében működött a solferinói csatában. A békekötést követően még rövid időre megkapta a 2. hadtest parancsnokságát, ezzel Alsó- és Felső-Ausztria, Salzburg és Stájerország vezénylő tábornoka is volt. 1860 végén hivatalosan „egészségügyi okok” miatt nyugállományba helyezték.

1867. október 18-án, amikor leleplezték édesapjának emlékművét a bécsi Schwarzenbergplatzon, Edmundot tiszteletbeli tábornaggyá nevezték ki. Ő volt az utolsó császári tábornagy, akit még az Osztrák–Magyar Monarchia létrejötte előtt neveztek ki.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. a b c Schwarzenberg, Edmund Fürst (BLKÖ)

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]