Dzsehutihotep (nomoszkormányzó)
Dzsehutihotep | |
Dzsehutihotep sírjának ajtókerete (Firenze)(katalógusszám 7596)[1] | |
Állampolgársága | ókori Egyiptom |
Házastársa | Hathorhotep |
Szülei | Kai Szatheperka |
Tisztsége | a felső-egyiptomi 15. nomosz kormányzója |
Sírhelye | Deir el-Bersa |
A Wikimédia Commons tartalmaz Dzsehutihotep témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Dzsehutihotep ókori egyiptomi hivatalnok, a felső-egyiptomi 15. nomosz, Wenet kormányzója a XII. dinasztia idején. Egy nagy hatalmú kormányzócsalád utolsó tagja, aki betöltötte ezt a pozíciót, mielőtt III. Szenuszert csökkentette a helyi kormányzók hatalmát. Díszes sírjának jellegzetessége, hogy ábrázolja azt a módszert, amivel egy kolosszust vontattak.
Élete
[szerkesztés]Dzsehutihotep | |||
|
Dzsehutihotep II. Amenemhat, II. Szenuszert és III. Szenuszert uralkodása alatt élt, és a Középbirodalom korának egyik legnagyobb hatalmú nomoszkormányzója volt. Sírja (az egyetlen a Deir el-Bersa-i nekropoliszban, amelyben nem tettek kárt a későbbi kőfejtő munkálatok által használt robbanószerek) kiváló minőségű díszítéséről híres, melyet egy Amenianhu nevű művész készített.[2] Ez alapján feltételezhető, hogy Dzsehutihotep még azelőtt halt meg, hogy III. Szenuszert komoly intézkedésekkel csökkentette volna a nomoszkormányzók hatalmát.
Az Óbirodalom végére a nomoszkormányzói tisztség családon belül kezdett öröklődni, és a kormányzók gyakorlatilag helyi kiskirályok lettek, bár névleg a fáraótól függtek. Ez a helyzet túlkapásokhoz és hatalmi visszaélésekhez, majd az első átmeneti kor idején a központi hatalom összeomlásához vezetett. A XI. dinasztiához tartozó II. Montuhotep újraegyesítette az országot, de csak III. Szenuszert uralma alatt került sor a nomoszkormányzók hatalmának megnyirbálására, hogy többé ne tudják veszélyeztetni az egyiptomi állam egységét.[3]
Dzsehutihotep családjában is nemzedékeken keresztül öröklődött a nomoszkormányzói tisztség. Apja egy Kai nevű hivatalnok, anyja neve Szatheperka. Kai fivérei, IV. Dzsehutinaht és Amenemhat mindketten a nomosz kormányzói lettek, bár maga Kai nem. Dzsehutihotep feleségét Hathorhotepnek hívták, szülei neve ismeretlen. Számos gyermekük ismert, de ők már nem lettek kormányzók.[4]
Dzsehutihotep sírja bejáratának két mészkőtömbje ma a firenzei Nemzeti Régészeti Múzeumban van kiállítva (katalógusszám: 7596 és 7597); Ernesto Schiaparelli vásárolta meg őket 1891-92-ban. A rajtuk szereplő szöveg felsorolja Dzsehutihotep hivatali és papi címeit: „Királyi kincstárnok”, „A király egyetlen barátja”, „A papok elöljárója” és „Wenet nomosz nagyura” [=nomoszkormányzó]. A szöveg alatt alakját is ábrázolják.
A szánon húzott kolosszus
[szerkesztés]Dzsehutihotep sírjában egy híres kép az őt ábrázoló, hatalmas kolosszus szállítását ábrázolja.[5] A kb. 6,8 méter magas kolosszust 172 munkás húzta kötelekkel egy szánon, mely elé vizet öntöttek. Ezt a módszert az egyiptológusok korábban nem tartották hatékonynak, és úgy vélték, csak rituális célokból öntötték a kolosszus elé a vizet, mára azonban bebizonyosodott, hogy a víz arra szolgált, hogy növelje a homok keménységét, és akár 50%-kal is csökkenthette a kolosszus elmozdításához szükséges erőt.[6] A kolosszust, melynek becsült súlya 58 tonna lehetett, egy írnok faragta, Szipa, Hennahtanh fia. Maga a kolosszus nem került elő,[3] és ábrázolását a sírban 1890-ben vandál módon elpusztították, a ma létező rajzok egyetlen fénykép alapján készültek, melyet 1889-ben készített róla egy bizonyos Brown őrnagy.[5]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Sergio Bosticco, Museo archeologico nazionale di Firenze, Le stele egiziane dall'Antico al Nuovo Regno, 1959
- ↑ Michael Rice, Who is who in Ancient Egypt, 1999 (2004), Routledge, London, ISBN 0-203-44328-4, p. 9
- ↑ a b Michael Rice, Who is who in Ancient Egypt, 1999 (2004), Routledge, London, ISBN 0-203-44328-4, p. 48.
- ↑ Harco Willems: The Nomarchs of the Hare Nome and the Early Middle Kingdom History, In: Jaarbericht ex Oriente Lux 28 (1983-84), p. 102
- ↑ a b Davies, W.V.. Djehutyhotep's colossus inscription and Major Brown's photograph, Studies in Egyptian antiquities: a tribute to T. G. H. James (=British Museum occasional papers 123). The British Museum, 29–35. o. (1999. december 8.). ISBN 0 86159 123 2
- ↑ Terrence McCoy: The surprisingly simple way Egyptians moved massive pyramid stones without modern technology. Washington Post, 2014. május 2.
Fordítás
[szerkesztés]- Ez a szócikk részben vagy egészben a Djehutihotep című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Irodalom
[szerkesztés]- Percy Newberry, El Bersheh, part I: The tomb of Tehuti-hetep, London, 1891.
- James Henry Breasted. Ancient Records of Egypt. Chicago: The University of Chicago Press, 306—312. o. (1906)