Drobeta
| Drobeta | |
.jpg) | |
| Drobeta romjai | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Népesség | |
| Teljes népesség | ismeretlen |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 44° 37′ 30″, k. h. 22° 40′ 05″44.625000°N 22.668056°EKoordináták: é. sz. 44° 37′ 30″, k. h. 22° 40′ 05″44.625000°N 22.668056°E | |
 | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Drobeta témájú médiaállományokat. | |
A római Drobeta város a mai Románia területén, a Duna bal partján, a mai Szörényvár helyén állt. Ez volt az egyik legkorábbi római település Dácia provinciában, és kiemelt stratégiai jelentőséggel bírt. Az erőd és a település kulcsszerepet játszott a Dáciába vezető császári út védelmében és ellenőrzésében. Hadrianus császár uralkodása alatt városi rangot kapott, Municipium Publikum Aelium Hadrianum Drobeta néven, majd Septimius Severus császár colonia rangra emelte (Colonia Septimia Drobeta).[1]
Története
[szerkesztés]Területe már 102-ben római fennhatóság alá került, mivel itt épült fel a provincia első kőépítményei között számon tartott katonai tábor (castrum), valamint a Duna felett átívelő Traianus-híd, amelyet a császár második dák háborúja (103–105) előkészítésének részeként emeltek. A tábor körül fokozatosan kialakult egy civil település (vicus), amely megőrizte a dák Drobeta vagy Drubeta nevet. A város gazdasági és kereskedelmi központtá fejlődött, amely szoros kapcsolatot ápolt a Duna kikötőivel.[1]
Településszerkezet és városkép
[szerkesztés]
A római város a katonai tábor köré szerveződött, főként kelet, észak és nyugat irányába terjeszkedve. Védelme nem falakra, hanem egy téglaépítményre, egy 10 méter széles árokra és egy földsáncra (agger) épült. A város szabálytalan sokszög alakú volt, amely hosszan elnyúlt a Duna mentén. Kiterjedése kb. 3800 méter volt. A Duna mentén több római kori épület maradványai voltak láthatók, köztük egy kikötő, fürdőkomplexum (thermae) és egy lépcsősor, amely a folyóhoz vezetett.[1] A város fő temetője a Diernába vezető út mentén helyezkedett el, kiterjedve egészen a Duna közelébe. Egy másik sírcsoportot a keleti városkapu mellett fedeztek fel, az Amutria felé vezető út kezdetén, amelyet a Tabula Peutingeriana is említ.[2]
A város népessége és kulturális sajátosságai
[szerkesztés]A feltárt sírok különböző temetkezési szokásokat tükröztek, beleértve a hamvasztásos és a csontvázas temetkezéseket. A leletek – például ékszerek, kerámiák és sírkövek – információkat nyújtanak a római Drobeta lakosságának társadalmi rétegződéséről és vallási szokásairól. A sírfeliratok szerint a város elitje és a római hadsereg veteránjai is jelen voltak a térségben. A feltárt tárgyak egy része ma a Turnu Severin Régészeti Múzeumban található, ahol a látogatók megismerhetik Drobeta római kori örökségét.[2]
Pusztulása
[szerkesztés]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b c Mihai Bărbulescu. Civilizația Romană în Dacia, 71. o. (2025)
- ↑ a b Mihai Bărbulescu. Civilizația Romană în Dacia, 72. o. (2025)
Források
[szerkesztés]- Mihai Bărbulescu. Civilizația Romană în Dacia (román nyelven). Kolozsvár: Editura Școala Ardeleană (2025). ISBN 978-630-314-223-4