Donáth Gyula (orvos)
Donáth Gyula | |
![]() | |
1928 körül | |
Született | 1849. december 23. Baja |
Elhunyt | 1944. április 11. (94 évesen) Budapest V. kerülete |
Állampolgársága | magyar |
Foglalkozása |
|
Sírhelye | Kozma utcai izraelita temető (17A-5-17) |
Donáth Gyula Ezékiel (Baja, 1849. december 23. – Budapest, 1944. április 11.)[1] zsidó származású magyar orvos, ideggyógyász, egyetemi tanár, a MTA tagja.
Élete
[szerkesztés]Apja Donáth Ábrahám kiskereskedő, anyja Pollatschek Regina volt.[2] Középiskoláit szülővárosában, egyetemi tanulmányait Bécsben és Innsbruckban végezte. 1871-től Innsbruckban dolgozott tanársegédként, majd a bécsi egyetem vegyészeti tanszékén került asszisztensi állásba. 1876-ban Grazba ment, hogy az időközben oda áthelyezett Maly professzor laboratóriumában a vegyészet gyakorlati tanítását vezesse. Ugyanott 1877-ben mint az általános és pszichikai vegytan magántanára habilitáltatta magát. 1877–1878-ban műtőorvosként részt vett az orosz-török háborúban, majd onnan hazatérve Baján telepedett le. 1883-ban külföldre ment, s főleg Bécsben és Párizsban dolgozott, többek között Du Bois-Reymond, Virchow és Helmholtz mellett. 1885-től a magyar fővárosban működött, ahol ideg- és elmeorvosi gyakorlatot folytatott. 1902-től a Szent István Kórházban az ideggyógyászati osztály főorvos lett. 1903-ban egyetemi magántanárra, 1908-ban az ideggyógyászat rendkívüli tanárává nevezték ki. Az epilepszia terén végzett kutatásaiért elnyerte New York állam Craig Colony nemzetközi díját. 1914-től 1918-ig az Auguszta Kórház idegosztályát, a Tanácsköztársaság idején az English medico-psychological Laboratory néven működő budapesti laboratóriumot és tanintézetet vezette. 1890-től szerkesztette az általa alapított Klinikai Füzeteket, amelyben különböző orvostudományi ágazatok fejlődését kísérték figyelemmel. 1908-tól főszerkesztője volt a nemzetközi Epilepszia című folyóiratnak, s emellett több külföldi orvostudományi lapnak is állandó munkatársa volt. Jelentősek az epilepsziával kapcsolatos kutatásai. Munkássága kiterjedt a kémiára, gyógyszertanra, szemészetre és bakteriológiára is. Tanulmányainak száma meghaladja a háromszázat. Vezető szerepet töltött be az alkoholellenes mozgalomban és megalakulása óta elnöke volt az Absztinens Orvosok Egyesületének. Tevékeny szerepet vállalt magyarországi zsidó szervezetek munkájában és egyik vezetője volt a Magyar zsidók Pro Palesztina Szövetségének.
Magánélete
[szerkesztés]Felesége Singer Zsófia (1866–1936)[3] volt, Singer Sámuel és Turnovszky Hermina lánya, akivel 1899. november 22-én Budapesten, a Terézvárosban kötött házasságot.[4]
Főbb művei
[szerkesztés]- Bestrebungen und Fortschritte in der Behandlung der Epilepsie (Halle, 1900)
- Adalékok a zongorázók és hegedüsök foglalkozási neurosisához (Budapest, 1901)
- Adatok a Quincke-féle lumbalpunctio diagnostikus és therapeutikus értékéhez (Budapest, 1903)
- A cerebrospinalis folyadék phosphorsavtartalma különböző idegbetegségeknél (Budapest, 1904)
- Az idegkórtan fél évszázad előtt (Budapest, 1906)
- Felvehetők-e neurotoxinok az epilepsiás görcsroham kiváltásában (Budapest, 1907)
- Alkohol és munka (Budapest, 1913)
- Sedobrol az epilepsia kezelésében (Budapest, 1913)
- Az alkohol és a világháború (Budapest, 1916)
- A homlokagy szerepe a magasabb lelki működésekben (Budapest, 1923)
- Az alkoholizmus a világháború óta és az ellene való védekezés (Budapest, 1923)
- Az alkoholtilalom kivihetősége Magyarországon (1925)
- Alkoholizmus és alkoholkérdés (Budapest, 1928)
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Halotti bejegyzése a Budapest V. kerületi polgári halotti akv. 137/1944. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2020. április 2.)
- ↑ Szülei házasságkötési bejegyzése a pesti neológ izraelita hitközség házassági akv. 58/1845. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2020. április 2.)
- ↑ Donáth Gyuláné halotti bejegyzése a Budapest V. kerületi polgári halotti akv. 295/1936. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2020. április 2.)
- ↑ Házasságkötési bejegyzése a Budapest VI. kerületi polgári házassági akv. 1103/1899. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2020. április 2.)
Források
[szerkesztés]- Magyar életrajzi lexikon I. (A–K). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1967.
- Magyar zsidó lexikon. Szerk. Ujvári Péter. Budapest: Magyar Zsidó Lexikon. 1929. 205. o. Online elérés
- Gergely András: Jeles magyar zsidó orvosok lexikona. Budapest, Makkabi, 2001
- Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái II. (Caban–Exner). Budapest: Hornyánszky. 1893.
További információk
[szerkesztés]- Magyar orvoséletrajzi lexikon. Összeáll. Kapronczay Károly–Közrem. Tóth Magda. Budapest: Mundus Magyar Egyetemi Kiadó. 2004. ISBN 963-950-132-8