Doby Jenő

Doby Jenő
Önarckép (1902)
Született	1834. szeptember 4. Kassa
Meghalt	1907. július 1. (72 évesen) Porto-Ré
Sírhely	Farkasréti temető
Nemzetisége	magyar
Mestere(i)	Fuchsthaller Alajos Böhm Farkas
A Wikimédia Commons tartalmaz Doby Jenő témájú médiaállományokat.

Doby Jenő (Kassa, 1834. szeptember 4. – Porto-Ré, 1907. július 1.) grafikus, rézmetsző, rézkarcoló, festőművész, Doby Géza biokémikus apja.

Életrajza

Doby Lipót kereskedő és Henszlmann Karolina gyermeke. Családja 1839-ben a fővárosba költözött, így alsóbb iskoláit itt végezte. Nagybátyja, Henszlmann Imre fedezte fel rajztehetségét. Művészeti tanulmányait 1849-ben Pesten, Fuchsthaller Alajos réz- és acélmetsző tanítványaként kezdte, majd 1852-től Londonban, Böhm Farkas pécsi származású festőművésztől festészetet tanult. Tanárát elkísérte római tanulmányútjára is, itt számos másolatot készített régi itáliai mesterek festményeiről. 1855-ben rövid firenzei és bécsi tartózkodás után hazatért szülővárosába, ahol arcképfestésből kívánt megélni. 1855 októberében Párizsba ment, ahol a száműzetésben élő Henszlmann Imre támogatásával tovább tökéletesítette művészeti ismereteit. Charles Gleyre műtermének alkalmazottja lett, közben tanulmányozta a párizsi világkiállítást és nagybátyja munkáihoz rajzokat készített. Több tanulmányutat tett vidéki francia városokban és Londonban, majd Párizsba való visszatérése után, 1862-től A. Soudain műtermében lett alkalmazott, ahol megtanulta az architektúrai rézmetszést is.

Semmelweis Ignác portréja, rézmetszet (1894)

Az 1860-as évek elejétől teljesen felhagyott a festéssel és csak rézmetszeteket és rézkarcokat készített. Hazatérése után számos megrendelést kapott. Dolgozott a Magyar Tudományos Akadémia, a Magyar Archeológiai Bizottság és a bécsi Central-Commission zur Erhaltung der Kunst- und historischen Denkmale számára, metszeteket készített többek között Henszlmann Imre és Rómer Flóris műveihez. A kassai Szent Mihály-kápolna című rézkarcát 1863-ban az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat műlapként juttatta el tagjainak. 1867-ben megbízták Eduard von Engerth A zentai csata című festményének rézbe metszésével. A megbízáshoz öt évre szóló állami ösztöndíjat kapott, aminek segítségével 1869-ben Bécsbe költözött és az akadémián Jacoby Lajos tanítványa lett. Tanulmányai közben megbízásokat kapott a bécsi Sokszorosító Egyesülettől és a Magyar Országos Képtártól. Az 1873-as bécsi világkiállításon a magyar művészeti kiállítás felügyelőjeként tevékenykedett. Erre az évre elkészült a Zentai csata című képével is és újabb megbízást, illetve ösztöndíjat kapott, ezúttal Tagetthoff tengernagy arcképének rézbe metszésére. 1883-ban hazatért.

1884-ben Trefort Ágoston a rézmetszés szaktanárává nevezte ki a budapesti iparművészeti iskolába. Huszonhárom éves művészetpedagógiai munkássága alatt egész grafikusnemzedékeket nevelt a magyar művészetnek. Az oktatás mellett művészeti tevékenységét is folytatta. Ismert festményekről készített másolatai mellett önálló művekkel is jelentkezett. A Van Dyck festménye nyomán készült Sámson és Delila című képére 1894-ben, az antwerpeni nemzetközi kiállításon első osztályú érmet kapott. Gróf Andrássy Gyula arcképével 1895-ben elnyerte a párizsi Salon Mention Honorable kitüntetését. A millenniumi kiállításon nagy érmet nyert. Röviddel halála előtt adta be nyugdíjazási kérelmét. Hagyatéki kiállítását 1907-ben tartották a Szépművészeti Múzeumban. A Magyar Nemzeti Galéria számos művét őrzi.

Főbb művei

• A kassai Szent Mihály-kápolna (1863)
• Henszlmann Imre arcképe
• A Magyar Tudományos Akadémia
• Miszlókai parasztasszonyok
• Sámson és Delila (Van Dyck festménye, 1894)
• Tabajdy Károly főispán arcképe (Pataky László festménye, 1885)
• Ki a legény a csordában (Vastagh Géza festménye)
• A kosár (Margitay Tihamér festménye, 1890)
• A kegyvesztett (Eisenhut Ferenc festménye, 1891)
• Gróf Andrássy Gyula arcképe (1895)
• Önarckép (1902)
• A művész feleségének képmása (1905)
• Holdas éj Aboson

Források

• Lyka Károly: Nemzeti romantika, Corvina Kiadó, Budapest, 1982, ISBN 9631312283
• Seregélyi György: Magyar festők és grafikusok adattára, Szeged, 1988, ISBN 9635008171
• Művészeti lexikon (szerkesztő: Aradi Nóra), Akadémiai Kiadó, 1983, ISBN 9630523604
• Új magyar életrajzi lexikon II. (D–Gy). Főszerk. Markó László. Budapest: Magyar Könyvklub. 2001. 197–198. o. ISBN 963-547-414-8  
• Révai nagy lexikona. Budapest: Révai Testvérek Irodalmi Intézet Részvénytársaság. 1911–1935.  

További információk

• Felvinczi Takács Zoltán: Doby Jenő (Művészet, 1908, 6. szám)
• Doby Jenő (Művészet, 1907, 4. szám)
• Doby Jenő életrajza a Magyar Folklór Múzeum honlapján