Margitay Tihamér
| Margitay Tihamér | |
 | |
| Önarcképe | |
| Született | 1859. november 27.[1][2][3] Jenke |
| Elhunyt | 1922. február 23. (62 évesen)[4][2] Budapest[5] |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása |
|
| Iskolái | Magyar Királyi Mintarajztanoda és Rajztanárképezde (1874–1879) |
| Halál oka | öngyilkosság |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Margitay Tihamér témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Margitay Tihamér (Jenke, 1859. november 27. – Budapest, 1922. február 23.) magyar festőművész.
Életútja
[szerkesztés]A budapesti Mintarajziskola és Rajztanárképzőben tanult 1874 és 1879 között, Székely Bertalan növendékeként. 1879-ben a müncheni képzőművészeti akadémián folytatta tanulmányait, állami ösztöndíjasként. Hazatérését követően 1881-ben kapott első ízben lehetőséget a szélesebb nyilvánosság előtti megjelenésre, amikor Római dáridó című művét kiállították a Műcsarnokban. 1884-ben állami megbízást kapott József nádor egész alakos képmásának megfestésére. Országos népszerűségre 1888-ban bemutatott, Az ellenállhatatlan című festményével tett szert. 1897-ben részt vett a monumentális Erdélyi körkép megfestésében. 1903-ban gyűjteményes kiállítása nyílt a Nemzeti Szalon szervezésében. Önkezével vetett véget életének.
Munkássága
[szerkesztés]Nagy tehetségű festőként indult pályáján, de művészetét feláldozta a kor polgári divatjának oltárán. Anekdotizáló jellegű, finom humorú zsánerképeket, ún. szalonéletképeket festett Jules Bastien-Lepage modorában. Képeivel élete során hat művészeti díjat is elnyert, de a megváltozó képzőművészeti stíluseszmények műveit feledésre ítélték. Az idő ettől függetlenül az értő közönség előtt rehabilitálta munkásságát, mivel az a fajta – olykor groteszkbe hajló – humor, ami az ő univerzumát jellemezte, sehol másutt a hazai festészetben nem található meg, s képeit ezer közül fel lehet ismerni, egyéni, eredeti voltuk miatt, s száz év elteltével is hatásosak, ami csak keveseknek adatik meg.[forrás?]
Jelentősebb festményei: Féltékenység; Párbaj után; Kosár; Stefi bácsi; Virradat; Vesztett játszma; Mézeshetek. Több műve megtalálható a Magyar Nemzeti Galériában, önarcképét pedig a Magyar Nemzeti Múzeum történelmi képcsarnokában őrzik.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Magyar életrajzi lexikon (magyar nyelven). Akadémiai Kiadó, 1967. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b Benezit Dictionary of Artists (angol nyelven). Oxford University Press, 2006. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ RKDartists (holland nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ RKDartists (holland nyelven). (Hozzáférés: 2018. május 3.)
- ↑ a Német Nemzeti Könyvtár katalógusa (német nyelven). (Hozzáférés: 2020. június 10.)
Források
[szerkesztés]- Új magyar életrajzi lexikon IV. (L–Ő). Főszerk. Markó László. Budapest: Magyar Könyvklub. 2002. 489. o. ISBN 963-547-414-8
- Művészeti Lexikon, Akadémiai Kiadó, 1980
- Margitay Tihamér
- Képei Archiválva 2010. november 10-i dátummal a Wayback Machine-ben
További információ
[szerkesztés]- Szana Tamás: Margitay Tihamér. Magyar Salon, (1890)
- Rózsa Miklós: Margitay élete és művészete. Budapest: k. n. 1903.
