Divača–Póla-vasútvonal

Divača–Pula-vasútvonal
Vonal:	R101
Hossz:	122 km
Nyomtávolság:	1435 mm
Üzemeltető:	SŽ-Infrastruktura (Szlovénia); HŽ Infrastruktura (Horvátország);
	A Wikimédia Commons tartalmaz Divača–Póla-vasútvonal témájú médiaállományokat.

A Divača–Póla-vasútvonal egy 121,8 km hosszúságú, normál nyomtávolságú, egyvágányú, részben villamosított nemzetközi vasútvonal a szlovén Divača és a horvát Póla között. A vonal észak-déli irányban átvág az Isztriai-félszigeten és összeköti Póla kikötővárosát az európai vasúti hálózattal.

Jellemzése

A vonal 122 km hosszúságú, egyvágányú, meredek lejtésű és normál nyomtávú. Csak az északi, Divača és Prešnica közötti szakasza villamosított. A felsővezeték innen a Prešnica-Koper vasútvonal mentén folytatódik.

Története

A Divača-Pula-vasútvonalat az Isztriai Államvasutak 1873-tól tervezte megépíteni, és 1876. szeptember 20-án nyitotta meg,^[2] az építkezést Gustav Gerstel vezette. A vonal akkoriban az Osztrák-Magyar Monarchiában volt. Az eredeti állomásnevek ezért részben eltértek a mai nevektől. Póla (Pula) fő osztrák katonai kikötővé fejlődése során a vonal nagy katonai stratégiai jelentőséggel bírt. Póla kizárólag ezen a vonalon kapcsolódott az osztrák-magyar vasúthálózat többi részéhez. Már 1880 körül az Isztriai Államvasutat beolvasztották a Császári és Királyi Osztrák Államvasutakba. Néhány állomást csak később nyitottak meg.^[3]

Az Osztrák–Magyar Monarchia felbomlása után az isztriai régió és vele együtt a vasútvonal az Olasz Királysághoz került. A vasúti forgalmat a Ferrovie dello Stato Italiane (FS) irányította. A második világháború vége után Jugoszlávia megkapta az Isztriai-félszigetet, és a Jugoszláv Vasutak (JŽ) üzemeltette a vonalat. Ebben az időben fontos gyógyfürdő forgalmat bonyolított le az isztriai üdülőhelyek számára. Josip Broz Tito elnök is többször használta a vonalat a Plavi voz különvonattal, amikor Isztriából az elnöki Brijuni szigetére indult.

Jugoszlávia felbomlása után a vonal nagy része Horvátországhoz került, de szigetüzemként elszigetelődött a horvát vasúthálózattól, és csak szlovén területen keresztül volt megközelíthető. A vonal egy kis része Szlovéniában fekszik. Folyamatos személyforgalom ma már csak a nyári hónapokban van a teljes vonalon. Némi teherforgalmat Divača felé a raša-i szárnyvonal ad konténervonatok formájában. Ma a vonal elsősorban a horvátországi helyi közlekedési igényeket elégíti ki. Naponta körülbelül öt vonatpár közlekedik régebbi dízel motorkocsikkal.

Tervezés

Számos terv született az isztriai vasút más vonalakkal való összekapcsolására. Jugoszlávia felbomlása után egy ideig azt tervezték, hogy a vonalat összekötik a fiumei vasúttal.

Leágazó vonalak

A vasútvonalnak a következő mellékvonalai vannak vagy voltak:

A régóta használaton kívüli Trieszt - Hrpelje-Kozina-vasútvonal, amelyen keresztül Isztria mind a tartományi fővároshoz, Trieszthez, mind a császári és királyi államvasutak hálózatához csatlakozott. Állami vasúthálózat. Ma a vonal olasz és szlovén területen fekszik.
Szlovén területen a jelenleg intenzíven használt és a tervek szerint továbbfejlesztendő koperi vasútvonal,
Horvátországban a Lupoglav-Raša-vasútvonal, amelyen csak teherforgalom van, és
szintén Horvátországban a Kanfanar-Rovinj-vasútvonal, amely évtizedek óta le van zárva.

Irodalom

Eisenbahnatlas Italien und Slowenien. Schweers + Wall, Aachen 2010. ISBN 978-3-89494-129-1
Illustrierter Führer auf den k. k. Österr. Staatsbahnen für die Strecken Triest–Pola, Canfanaro–Rovigno, Herpelje-Kozina–Divaca, Triest–Parenzo, Monfalone–Cervignano (–Grado), Görz–Haidenschaft. Seedampfschiffahrt: Triest–Pola–Fiume (–Abbazia). Triest–Venedig. Neu bearbeitet mit Benützung von amtlichen Daten der k. k. Staatseisenbahnverwaltung. Steyrermühl 1896.
Egbert Peinhopf: Eisenbahnen in Istrien – einst und heute. bahnmedien.at, Wien 2017, ISBN 978-3-9503921-8-0
Egbert Peinhopf: Eisenbahn – Impressionen aus Istrien. bahnmedien.at, Wien 2017, ISBN 978-3-903177-05-5
Joachim Piephans: Schienenstoß grenznah. Berlin 2007. ISBN 978-3-935909-00-6

Források

↑ Die Ortsnamen vor 1918 nach: Peinhopf: Eisenbahnen in Istrien, S. 32.
↑ Die Konzession findet sich im Reichsgesetzblatt vom 29. Mai 1873 – 79/1873.
↑ Peinhopf: Eisenbahnen in Istrien, S. 32.

Vasútportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[1] Die Ortsnamen vor 1918 nach: Peinhopf: Eisenbahnen in Istrien, S. 32.

[2] Die Konzession findet sich im Reichsgesetzblatt vom 29. Mai 1873 – 79/1873.

[3] Peinhopf: Eisenbahnen in Istrien, S. 32.

[1]

[2]

[3]