A Dirichlet-féle magfüggvény a Johann Peter Gustav Lejeune Dirichlet által vizsgált függvénysorozatok egyike. Az analízisben, közelebbről a Fourier-sorok elméletében alkalmazzák.[1]
Dirichlet 1829-ben bizonyította egy periodikus, szakaszonként folytonos és szakaszonként monoton függvény Fourier-sorának konvergenciáját. Ezt a témát még Leonhard Euler vetette fel, és Dirichlet bizonyítása volt az első.
A Dirichlet által talált sorozat fontos szerephez jut ebben a bizonyításban, ahol magfüggvényként szerepel. Ezért nevezik Dirichlet-féle magfüggvénynek.
Dirichlet-féle magfüggvénynek nevezik a

függvénysorozatot.
Jelentése összefügg a Fourier-sorokkal. A Fourier-sor n-edik közelítő tagja a Dn(x) és az f 2π szerint periodikus függvény konvolúciója.
Példa:

ahol

f k-adik Fourier-együtthatója.
Ebből következik, hogy a Fourier-sorok konvergenciájának vizsgálatához elegendő a Dirichlet-féle magfüggvény tulajdonságait tanulmányozni. Dn L1-normája logaritmikusan tart
-be, ha
, így vannak folytonos függvények, amik nem állíthatók elő Fourier-sorokkal.[2] Ugyanis

ahol
a Landau-féle ordo jelölés.
A periodikus delta-disztribúció egységelem a 2π szerint periodikus függvények
konvolúciócsoportjában:

minden 2π szerint periodikus f függvényre.
A Fourier-sort a következő „függvény” reprezentálja:

Adott
szerint periodikus
függvény Fourier-sora konvergenciájának a vizsgálatához a sor
részletösszegeit kell tekintenünk. Ezek vizsgálatát az teszi "kényelmesebbé", hogy zárt alakban, az ún. Dirichlet-féle formulával is kifejezhetők. Vizsgáljuk
-et:
![{\displaystyle s_{n}(x)={\frac {1}{2\pi }}\int _{-\pi }^{\pi }f(t)\,dt+{\frac {1}{\pi }}\sum _{k=1}^{n}\left[\int _{-\pi }^{\pi }f(t)\cos kt\,dt\cdot \cos kx+\int _{-\pi }^{\pi }f(t)\sin kt\,dt\cdot \sin kx\right]=}](https://wikimedia.org/api/rest_v1/media/math/render/svg/fd8663ccd172983d3206062cdf23d406a97038ce)
![{\displaystyle ={\frac {1}{\pi }}\int _{-\pi }^{\pi }f(t)\left[{\frac {1}{2}}+\sum _{k=1}^{n}\left(\cos kt\cdot \cos kx+\sin kt\cdot \sin kx\right)\right]\,dt=}](https://wikimedia.org/api/rest_v1/media/math/render/svg/71d90381f11abd90272f396d93d32efb300eff89)
![{\displaystyle ={\frac {1}{\pi }}\int _{-\pi }^{\pi }f(t)\left[{\frac {1}{2}}+\sum _{k=1}^{n}\cos k\left(x-t\right)\right]\,dt={\frac {1}{\pi }}\int _{x-\pi }^{x+\pi }f(x-y)D_{n}(y)\,dy=}](https://wikimedia.org/api/rest_v1/media/math/render/svg/1aa324f7470096579b03fec533cf6df6fe0bf6c8)
,
ahol
az ún. n-edik Dirichlet-féle magfüggvény.
Mivel
,
ezért a Dirichlet-féle magfüggvényre a következő egyszerű kifejezést kapjuk:
A
függvény nyilván páros, és így
A Dirichlet-féle magfüggvény tagonkénti integrálásával kapjuk:
Az előző 2 egyenlőség alapján:
speciálisan:
ahol
A fenti képleteket Dirichlet-féle képleteknek nevezzük. Fontos még megemlíteni a Dirichlet-függvény következő tulajdonságát: Ha
tetszés szerinti kis pozitív szám, akkor
,
- ↑ Simonovits András: Válogatott fejezetek a matematika történetéből. 94. old. Typotex Kiadó, 2009. ISBN 978-963-279-026-8
- ↑ W. Rudin, Real and Complex Analysis. McGraw-Hill, London 1970. 5.11 fejezet, 101. oldal
- Szőkefalvi-Nagy Béla: Valós függvények és függvénysorok (1954).
- Kurt Endl, Wolfgang Luh: Analysis II. Eine integrierte Darstellung. 7. kiadás, Aula-Verlag, Wiesbaden 1989, S. 117.
- Andrew M. Bruckner, Judith B. Bruckner, Brian S. Thomson: Real Analysis. ClassicalRealAnalysis.com 1996, ISBN 013458886X, S.620 (teljes verzió (Google Books))