Dienzl Oszkár
| Dienzl Oszkár | |
 | |
| Született | 1877. március 3.[1][2] Budapest[1][2] |
| Elhunyt | 1925. december 26. (48 évesen)[2] Budapest[2] |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása |
|
| Iskolái | Országos Magyar Királyi Zeneakadémia (1893–1897) |
| Halál oka | mérgezés |
| Sírhelye | Fiumei Úti Sírkert (39. parcella, 1. sor, 18. sír)[3] |
| Zenei pályafutása | |
| Aktív évek | –1925 |
| Híres dal | Liliomszál |
| Hangszer | zongora |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Dienzl Oszkár témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Dienzl Oszkár (Budapest, 1877. március 3. – Budapest, 1925. december 26.) zongorakísérő, karmester, zeneszerző.
Életútja
[szerkesztés]Apja honvéd-számtanácsos volt. A Zeneakadémiát Hans von Koessler növendékeként végezte el.
1899. április 11-én Makó Lajoshoz szerződött a Budai Színkörbe. Mint zongorakísérő szerepelt a fővárosban, 1900-tól. 1908-tól a Zeneakadémián tanított. Az 1920-as években lokálokban szerepelt, s ezzel kiírta magát a komoly muzsikusok közül.
Kitűnő kísérő volt a zongorán, számtalan külföldi és hazai nagy művész sikerében volt része, finom, simulékony kíséretével. Mint slágerszerző is számos sikert aratott. Halála előtt készült befejezni első háromfelvonásos operettjét.
1925 karácsonyán szerelmi bánatában a kor „népszerű” mérgével, Veronállal (dietil-barbitursav) öngyilkos lett. 1928 júniusában avatták fel a Kerepesi temetőben lévő sírján Róna József alkotását.
Művei zenekari művek, zongoradarabok (Fontaine lumineuse), daljáték (Két bábu históriája), dalok (Liliomszál).
Jegyzetek
[szerkesztés]Források
[szerkesztés]- Magyar színművészeti lexikon: A magyar színjátszás és drámairodalom enciklopédiája. Szerk. Schöpflin Aladár. I. kötet (Aágh Endre – Faust). Budapest: Az Országos Színészegyesület és Nyugdíjintézete. [1929]. 348. o.
- Magyar színházművészeti lexikon. Főszerk. Székely György. Budapest: Akadémiai. 1994. ISBN 963-05-6635-4
- Magyar életrajzi lexikon I. (A–K). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1967.
