Diego de Almagro
| Diego de Almagro | |
 | |
| Született | 1475[1][2][3][4][5] Almagro, Ciudad Real |
| Elhunyt | 1538. július 8. (62-63 évesen) Cuzco |
| Állampolgársága | spanyol |
| Gyermekei | Diego de Almagro II |
| Foglalkozása |
|
| Halál oka | fojtófogás |
| Sírhelye | Cuzco |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Diego de Almagro témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Diego de Almagro (1475? – 1538. július 8.) spanyol konkvisztádor, Peru meghódítóinak egyike.
Élete
[szerkesztés]Alacsony, csúnya, de megnyerően beszélő férfi volt. Családnevét Almagra városáról kapta, ahol talált gyermekként nevelkedett.
1533-ban Francisco Pizarro szövetségeseként vett részt az Inka Birodalom meghódításában, Cuzco elfoglalásában. Ezután Sebastián de Belalcázarral északnak indult. Bevonultak a felgyújtott Quitóba, és újjáalapították a várost.
A győzelem utáni osztozkodásban Pizarro a birodalomnak azokat a déli területeit engedte át neki, amiket még meg kellett hódítani. Almagro ezért kétéves expedíciót (1535–1537) vezetett ezekre a területekre: ő volt az első olyan európai, aki a Titicaca-tótól délre hatolt az Andok hegyláncai között. A 35. szélességi fokig jutott, majd visszaútján felefedezte az Atacama-sivatagot.
1538-ban Cuzco birtoklása miatt összeveszett Pizarróval, de vereséget szenvedett. Az elfogott Almagrót Pizarro bebörtönözte, a börtönben megfojtatta, majd testét nyilvánosan lefejeztette.
Halálért „El Mozo” ragadványnevén ismert fia állt vérbosszút, amikor 1541. június 26-án húsz fegyveresével betört Pizarro palotájába, és megölte a kormányzót.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 17.)
- ↑ SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ Nationalencyklopedin (svéd nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ Brockhaus (német nyelven)
Források
[szerkesztés]- Tari Endre, 1993: Földrajzi felfedezők. Diák Ki Kicsoda. Unió Kiadó, Diákkönyvműhely. ISBN 963 8304 456 p. 5.
