Ugrás a tartalomhoz

Detlev Karsten Rohwedder

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Detlev Karsten Rohwedder
Született1932. október 16.[1][2][3]
Gotha
Elhunyt1991. április 1. (58 évesen)[1][2][3]
Düsseldorf[4]
Állampolgárságanémet
Foglalkozásapolitikus
IskoláiHamburgi Egyetem
Kitüntetései
  • a Német Szövetségi Köztársaság Rendjének nagykeresztje (1979)
  • Észak-Rajna-Vesztfália Tartomány Érdemrendje (1990)
Halál okalőtt seb
SírhelyeNordfriedhof
A Wikimédia Commons tartalmaz Detlev Karsten Rohwedder témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Detlev Karsten Rohwedder (Gotha, 1932. október 16. – Düsseldorf, 1991. április 1.) német menedzser és politikus, akit a Treuhandanstalt elnökeként egy orvlövész meggyilkolt otthonában. A szélsőbaloldali Vörös Hadsereg Frakció vállalta a felelősséget a bűncselekményért, azonban az elkövető és az indíték máig ismeretlen maradt.[5]

Élete

[szerkesztés]

Egy könyvkereskedő fiaként született Gothában. A rüsselsheimi Realgymnasium Rüsselsheimben (ma Immanuel-Kant-Schule) 1953-ban érettségi vizsgát tett. Az érettségi után Hamburgban és Mainzban tanult jogot és politológiát. 1961-ben jogi doktori címet szerzett, 1962-ben pedig letette az értékelő vizsgát. Ezután egy düsseldorfi bizalmi és könyvvizsgáló cég társtulajdonosa lett. 1969 és 1978 között Rohwedder az SPD (Sozialdemokratische Partei Deutschlands – Németország Szociáldemokrata Pártja) államtitkára volt a bonni szövetségi gazdasági minisztériumban, ahol többek között a nyugatnémet nukleáris technológia exportjáért kampányolt.[6]

1979-ben kinevezték a dortmundi székhelyű Hoesch AG acélvállalat élére. Itt sikeresen átszervezte és átirányította a vállalatot. Az átszervezés magában foglalta az Estel-csoport felbomlását, amely a holland Hoogovens acélgyártó és a Hoesch 1973 óta létező egyesüléséből jött létre. Előremutató koncepciót vezetett be a Hoesch-csoport fennmaradása érdekében, és 1983-ban az év menedzserének választották. 1985-ben a Ruhr-vidéki Sajtószövetség Rohweddert a Vas Reinoldus-díjjal tüntette ki (Dortmund város védőszentjéről nevezték el). 1991-ben a Krupp-csoport többségi részesedést szerzett a Hoeschben.

Rohweddert 1990. július 3-án az NDK Minisztertanácsa nevezte ki a Treuhandanstalt elnökévé; 1991. január 1-jén vette át a Treuhandanstalt elnöki tisztségét, amelyet már 1990 augusztusa óta ideiglenesen betöltött. Az ő feladata volt az NDK állami vállalatainak vagyonának biztosítása, átszervezése és privatizálása. 1990 novemberében ismét az év menedzsere lett.[7]

Rohwedder megkapta a Szövetségi Érdemkeresztet és az Észak-Rajna-Vesztfália tartományi érdemrendet (1990),[8] és 1971 óta az SPD tagja volt.

Meggyilkolása

[szerkesztés]

Rohwedder düsseldorfi otthonának Niederkassel kerületében csak a földszinten voltak golyóálló üvegablakok. Halálos fenyegetéseket kapott. Négy nappal a támadás előtt Rohwedder felesége, Hergard a rendőrséghez fordult azzal a kéréssel, hogy kérjen fokozott rendőri védelmet, aminek a hatóságok nem tettek eleget.[7] Észrevette, hogy a támadást megelőző napokban a telefon éjszaka úgy csöngött, hogy ha felvették senki sem szólt bele, és hogy ismeretlen személyek éjjel úgy csöngettek a bejárati ajtón, hogy senki sem látta őket.[9]

1991. április 1-jén, húsvét hétfőn, este fél 12 körül Rohweddert a lakóháza első emeleti ablakán keresztül leadott három puskalövés közül az elsővel megölték. A második lövés néhány másodperccel később dördült el, és a feleségét a karján sebesítette meg, a harmadik pedig egy könyvespolcot talált el. A lövéseket 63 méterről, egy átlósan szemben lévő parcellából adták le, egy FN FAL típusú, 7,62 × 51 mm-es NATO-szabvány kaliberű öntöltő puskából. Ugyanilyen típusú fegyvert használtak már a RAF által 1991. február 13-án a bonni Schloss Deichmannsaueban lévő amerikai nagykövetség ellen intézett támadás során. Néhány nappal a támadás előtt a RAF bebörtönzött terroristái között új tevékenységeket bejelentő stratégiai dokumentumokat találtak.[10]

Három perccel a lövöldözés után a düsseldorfi rendőrség nagyszabású hajtóvadászatot indított, lezárva az egész Oberkassel kerületet, amelyhez Niederkassel is tartozik, és nagyrészt a Rajna hídjain keresztül érhető el, de az elkövetőket és a gyilkos fegyvert nem találták meg.[11]

A helyszínen három töltényhüvelyt, egy műanyag széket, egy törölközőt és egy vallomást tevő levelet találtak Rote Armee Fraktion Kommando Ulrich Wessel aláírással.[12] A műanyag szék feltehetően a fegyver támasztékául szolgált, hogy távolról biztonságosabban tudjon célozni.[13] Egy távcsövet és három cigarettacsikket is találtak.[14]

Az elkövetőt vagy elkövetőket nem sikerült azonosítani. 1992-ben a RAF ismét vállalta a felelősséget a gyilkosságért.[15][16]

A Szövetségi Bűnügyi Hivatal szerint a bűncselekmény helyszínén talált törülközőn talált hajnyomok az új technológiának köszönhetően 2001-ben lehetővé vált DNS-elemzéssel kétséget kizáróan az időközben elhunyt RAF-tag Wolfgang Gramsnak tulajdoníthatók. A szövetségi ügyészség azonban nem nevezte meg gyanúsítottként Gramst, mert ezt a bizonyítékot nem tartotta elegendőnek.[17][18] A cigarettacsikkek vércsoportjának meghatározása A vércsoportot mutatott ki, ami nem egyezik Gramséval.[14] A cigarettacsikkeken lévő nyálmaradványok csak a vércsoport meghatározásához voltak elegendőek, és nem voltak felhasználhatók a későbbi DNS-elemzéshez.[19]

A Rohwedder-gyilkosságot, akárcsak a harmadik RAF-generáció másik nyolc gyilkosságát, a mai napig nem sikerült megoldani.[11]

Egy 2018 novemberében készült interjúban az özvegy Hergard Rohwedder úgy nyilatkozott, hogy amikor ő és férje a merénylet előtti napon, húsvétvasárnap délután hazaértek, a szomszédos telken egy nagy autó állt, amelyben egy fiatal pár ült. Mivel vasárnap délután volt, és a házban volt egy ügyvédi iroda, feltételezte, hogy a merénylők lehettek. Rohwedder özvegye, Hergard 2019. május 2-án halt meg.[9]

Magyarázatkísérletek

[szerkesztés]

Hergard Rohwedder beszámolója szerint feltételezhető a Stasi (Staatsicherheit - Állambiztonsági Minisztérium, az NDK titkosszolgálata) tervezése és részvétele, hiszen a Treuhand és férje a Német Szocialista Egységpárt eltűnt pártvagyonának felkutatásának küszöbén állt. A legtöbb politikus, akinek köze volt az egykori NDK-hoz, azt feltételezi, hogy a Stasi tervelte ki a támadást. Biztonsági szakértők szerint a tökéletes tervezés a Stasi mellett szól.[9][20]

Emlékezete

[szerkesztés]

1991. április 10-én Berlinben gyászszertartással tisztelegtek Rohwedder előtt, amelyen Richard von Weizsäcker szövetségi elnök, Johannes Rau, Észak-Rajna-Vesztfália miniszterelnöke és Jens Odewald, a Treuhandanstalt igazgatótanácsának elnöke is felszólalt.

1992-ben a berlini Birodalmi Légügyi Minisztérium egykori épületét, amely az 1990-es években a Treuhandanstalt székházának adott otthont (a Wilhelmstraße 97/Leipziger Straße 5-7. sarkán), az ő tiszteletére Detlev Rohwedder-háznak nevezték el. 1999 óta a szövetségi pénzügyminisztérium székhelye.

1999-ben Detlev Rohwedder-díjat alapítottak a tiszteletére. A Duisburg-Rheinhausenben található Niederrhein Business Parkban Dr. Detlev Karsten Rohwedder utcát neveztek el róla.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ a b Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 9.)
  2. ↑ a b Find a Grave (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. ↑ a b Munzinger Personen (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 30.)
  5. ↑ Népszava: Az újraegyesítés mártírja (magyar nyelven). nepszava.hu. (Hozzáférés: 2021. december 23.)
  6. ↑ Dennis Romberg: Atomgeschäfte: Die Nuklearexportpolitik der Bundesrepublik Deutschland 1970–1979. 2020–06–05. ISBN 978-3-657-70305-0 Hozzáférés: 2021. december 23.  
  7. ↑ a b Online, FOCUS: Das perfekte Verbrechen (német nyelven). FOCUS Online. (Hozzáférés: 2021. december 23.)
  8. ↑ Wayback Machine. web.archive.org. [2017. február 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. december 23.)
  9. ↑ a b c Interview mit Hergard Rohwedder: Witwe des Treuhand-Chefs gibt neue Hinweise auf die Mörder ihres Mannes (német nyelven). www.handelsblatt.com. (Hozzáférés: 2021. december 23.)
  10. ↑ „»Da ist irgendwo ein Nest«”, Der Spiegel, 1991. április 7. (Hozzáférés: 2021. december 23.) (német nyelvű) 
  11. ↑ a b Online, FOCUS: „Wer nicht kämpft, stirbt auf Raten“ (német nyelven). FOCUS Online. (Hozzáférés: 2021. december 23.)
  12. ↑ Gohr, Andreas: Rote Armee Fraktion Infopage (német nyelven). www.rafinfo.de, 1970. január 1. (Hozzáférés: 2021. december 23.)
  13. ↑ Kellerhoff, Sven Felix. „Terrorismus: Das Geheimnis um das letzte tödliche RAF-Attentat”, DIE WELT, 2011. április 1. (Hozzáférés: 2021. december 23.) (német nyelvű) 
  14. ↑ a b Rohwedder-Mord nach 25 Jahren ungeklärt (német nyelven). https://www.fr.de, 2016. március 31. (Hozzáférés: 2021. december 23.)
  15. ↑ RAF-Brief zu „Neuen Wegen” (PDF). ?, 1992. 08. (Hozzáférés: 2024. február 23.)
  16. ↑ „Das jüngste Gerücht”, Der Spiegel, 1998. március 1. (Hozzáférés: 2021. december 23.) (német nyelvű) 
  17. ↑ WDR Online - Mord an Rohwedder. web.archive.org, 2007. szeptember 26. [2007. szeptember 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. december 23.)
  18. ↑ DW. „Spur bei Rohwedder-Mord”, DIE WELT, 2001. május 16. (Hozzáférés: 2021. december 23.) (német nyelvű) 
  19. ↑ Kellerhoff, Sven Felix. „Untersuchungsausschuss? Was man über die Treuhand wissen sollte”, DIE WELT, 2019. május 7. (Hozzáférés: 2021. december 23.) (német nyelvű) 
  20. ↑ Michael Jürgs: BKA: Die Jäger des Bösen. 2011–04–13. ISBN 978-3-641-06459-4 Hozzáférés: 2021. december 23.  
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Detlev_Karsten_Rohwedder&oldid=27527839”