Ugrás a tartalomhoz

Desmarestiales

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Desmarestiales
Rendszertani besorolás
Domén: Eukarióták (Eukaryota)
Csoport: Diaphoretickes
Csoport: Tsar
Csoport: Sar
Csoport: Sárgásmoszatok (Stramenopila)
Törzs: Gyrista
Altörzs: Ochrophytina
Osztály: Barnamoszatok (Phaeophyceae)
Alosztály: Fucophycidae
Rend: Desmarestiales
Setchell et N. L. Gardner 1925
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Desmarestiales témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Desmarestiales témájú kategóriát.

A Desmarestiales a barnamoszatok (Phaeophyceae) osztályának rendje. Lemezes gyökerekkel rögzített kerek vagy lapos hajtásuk van. Sporofiton hajtásuk általában álparenchimát alkot.[1] A rend a Desmarestia nemzetségről kapta nevét, mely nevét Anselme Gaëtan Desmarest francia zoológusról kapta.[2][3]

Morfológia

[szerkesztés]

Sejt

[szerkesztés]

Egyes Desmarestia-fajok vakuólumai kénsavat tartalmaznak.[4] A Desmarestia viridis vakuólumaiban például mennyisége addig nő, hogy a sejtbeli pH 0,53-ig csökken, majd július-augusztus közt tömegesen bocsátják ki a savat, és szeptember-október közt elhalnak, miután az átlagos tengerhőmérséklet eléri a 12 °C-ot.[5]

Több lemezes plasztisza van pirenoid nélkül.[6] Növekedése trichotallikus, életciklusa heteromorf, ivaros szaporodása oogám.

Szervezet

[szerkesztés]

Álparenchimás,[1] lemezei akár 10 m hosszúak és 1 m szélesek is lehetnek.[7] 2,9–5,9 μm2 lehet üreges mezőjük területe.[8] Trichotallikusan növekszik.

Élőhely

[szerkesztés]

A Desmarestiales a déli és az északi féltekén is megél.[9] Feltehetően délen alakult ki, és a pleisztocén glaciálisai során vándorolhattak egyes, feltehetően nem antarktiszi, így a magas hőmérsékletű áthaladást túlélni képes tagjai északra.[9]

Az Antarktiszi-félsziget és környező szigetei szublittorális kemény tengerfenéki zónák életközösségét jobbára a Desmarestiales, termékeny erdőket alkotva az arktikus és mérsékelt övezeti erdőkhöz hasonló ökológiai funkcióval. Ennek leggyakoribb fajai az Antarktiszban endemikus Desmarestia anceps, a Desmarestia menziesii és a Himantothallus grandifolius.[10]

2–40 m mélyen él, a nagyobb mélység oka többek közt a hajtások és a korai állapot növekedéséhez szükséges alacsony () fényigény. A sekély vízi antarktiszi hínárok telített fotoszintézise () és fotoszintézishez szükséges fényigénye () magasabb a mélyebb víziekénél, de a fotoszintézis közel ugyanoly hatékony.[11] Megtalálható tengeri erdőkben.[12]

Terjedés

[szerkesztés]

Újonnan jégmentessé vált területekről, például a Déli-Shetland-szigetek egy részéből Quartino et al. kimutatott 3 Desmarestiales-fajt.[13]

Életciklus

[szerkesztés]

A Laminarialeshez hasonlóan heteromorf életciklusuk. A sporofitonok álparenchimásak, lehetnek bokrosak, tollszerűek vagy egy vagy több lemezesek. A hajtások egyévesek vagy évelők, maximum 8 m-esek. A gametofiton apró, egy- vagy kétlaki.[4] A Desmarestia antarctica gametofitonja endofiton.[14]

A Desmarestia viridis vakuólumai kénsavtartalma addig nő, hogy a sejtbeli pH 0,53-ig csökken, július-augusztus közt kibocsátják, szeptember-október közt elhalnak, miután az átlagos tengerhőmérséklet eléri a 12 °C-ot. Ez korlátozhatja a tengerisünök mozgását, és könnyítheti új gerinctelen- és hínárpéldányok (beleértve a Laminarialest) életkezdetét.[5]

Kölcsönhatások

[szerkesztés]

Az epifiton Planomicrobium okeanokoites élhet a kelet-antarktiszi Larsemann-dombság és a György király-sziget körül élő Himantothallus grandifoliuson.[7]

A tengerisünök gyakran esznek Desmarestiales-fajokat, utóbbiak hiánya összefügg a több korallalgával.[15]

Sok 20 m-nél nagyobb mélységben élő vörösmoszatot árnyékolnak.[16]

Jelentőség

[szerkesztés]

Az antarktiszi példányok szárazanyagának oldódóflorotannin-aránya 0,64–12,21% – az Ascoseira mirabilisé a legkisebb, a Himanthothallus grandifoliusé a legnagyobb. A nemoldódóflorotannin-arány 1,08 és 4,95% között változik. A florotanninkoncentráció jelentősen csökken ultraibolya sugárzás hatására.[11]

Filogenetika

[szerkesztés]

A barnamoszat-koronacsoportban erősen alátámasztott kládot alkotnak.[4] A Fucales és a Laminariales közeli rokonai, fejlődésükkor feltehetően nem volt 5 °C-nál hidegebb jelentős felszíni tenger.[9]

Molekuláris bizonyítékok alapján közeli rokona a Laminariales.[9] Mitokondriális DNS-elemzés alapján a Laminariales és az Ectocarpales által alkotott klád testvércsoportja.[17]

Taxonómia

[szerkesztés]

Az AlgaeBase, az ITIS, a Taxonomy Browser és a WoRMS szerint az alábbi családok tartoznak ide:[18][6]

Genomika

[szerkesztés]

A Desmarestia viridis mtDNS-e 39 049 bp, 38 fehérje-, 25 tRNS-gént és 4 olyan nyitott leolvasási keretet tartalmaz, melynek funkciója 2021-ben ismeretlen volt.[19] A Desmarestia aculeata mtDNS-e 40 822 bp, ugyanannyi génnel és nyitott leolvasási kerettel. Ez utóbbiban azonban feltételezett T7-szerű RNS-polimeráz-gén vagy -pszeudogén lehet. Ennek 2021-ben a ptDNS-ét is szekvenálták, ez 129 228 bp hosszú, 147 fehérje-, 28 tRNS-kódoló génnel és 1 nyitott leolvasási kerettel.[19]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ a b Pound FE. The Biology of the Algae. Edward Arnold Ltd (1962) 
  2. ↑ Genaust H. Etymologisches Wörterbuch der botanischen Pflanzennamen (1976). ISBN 3-7643-0755-2 
  3. ↑ Lamouroux, Jean Vincent Félix (1813). „Essai sur les genres de la famille des thalassiophytes non articulées” (francia nyelven). Annales du Muséum d'Histoire Naturelle, Paris 20, 43–45. o. (Hozzáférés: 2017. december 11.)  
  4. ↑ a b c Yang, Eun (2014. január 1.). „Ligulate Desmarestia (Desmarestiales, Phaeophyceae) revisited: D. japonica sp. nov. and D. dudresnayi differ from D. ligulata”. Journal of Phycology 50 (1), 149–166. o. DOI:10.1111/jpy.12148. PMID 26988016. (Hozzáférés: 2015. február 11.)  
  5. ↑ a b Blain C, Gagnon P (2014. május 23.). „Canopy-forming seaweeds in urchin-dominated systems in eastern Canada: structuring forces or simple prey for keystone grazers?”. PLoS One 9 (5), e98204. o. DOI:10.1371/journal.pone.0098204. PMID 24859311. PMC 4032334.  
  6. ↑ a b . AlgaeBase. National University of Ireland, Galway. World Register of Marine Species. (Hozzáférés: 2024. július 22.)
  7. ↑ a b Saini KC, Gupta K, Sharma S, Gautam AK, Shamim S, Mittal D, Kundu P, Bast F (2023. április 14.). „First report of Planomicrobium okeanokoites associated with Himantothallus grandifolius (Desmarestiales, Phaeophyta) from Southern Hemisphere”. PLoS One 18 (4), e0282516. o. DOI:10.1371/journal.pone.0282516. PMID 37058520. PMC 10104341.  
  8. ↑ Terauchi M, Nagasato C, Motomura T (2014. december 17.). „Plasmodesmata of brown algae”. J Plant Res 128 (1), 7–15. o. DOI:10.1007/s10265-014-0677-4. PMID 25516500. PMC 4375301.  
  9. ↑ a b c d Raven JA, Johnston AM, Kübler JE, Korb R, McInroy SG, Handley LL, Scrimgeour CM, Walker DI, Beardall J, Clayton MN, Vanderklift M, Fredriksen S, Dunton KH (2002. október). „Seaweeds in cold seas: evolution and carbon acquisition”. Ann Bot 90 (4), 525–536. o. DOI:10.1093/aob/mcf171. PMID 12324277. PMC 4240374.  
  10. ↑ Iñiguez C, Heinrich S, Harms L, Gordillo FJL (2017. június 1.). „Increased temperature and CO2 alleviate photoinhibition in Desmarestia anceps: from transcriptomics to carbon utilization”. J Exp Bot 68 (14), 3971–3984. o. DOI:10.1093/jxb/erx164. PMID 28575516. PMC 5853390.  
  11. ↑ a b Gómez I, Huovinen P (2015. augusztus 7.). „Lack of Physiological Depth Patterns in Conspecifics of Endemic Antarctic Brown Algae: A Trade-Off between UV Stress Tolerance and Shade Adaptation?”. PLoS One 10 (8), e0134440. o. DOI:10.1371/journal.pone.0134440. PMID 26252953. PMC 4529099.  
  12. ↑ Pessarrodona A, Filbee-Dexter K, Krumhansl KA, Pedersen MF, Moore PJ, Wernberg T (2022. augusztus 6.). „A global dataset of seaweed net primary productivity”. Sci Data 9 (1), 484. o. DOI:10.1038/s41597-022-01554-5. PMID 35933515. PMC 9357081.  
  13. ↑ Quartino ML, Deregibus D, Campana GL, Latorre GE, Momo FR (2013. március 4.). „Evidence of macroalgal colonization on newly ice-free areas following glacial retreat in Potter Cove (South Shetland Islands), Antarctica”. PLoS One 8 (3), e58223. o. DOI:10.1371/journal.pone.0058223. PMID 23484000. PMC 3587575.  
  14. ↑ Küpper FC, Peters AF, Shewring DM, Sayer MD, Mystikou A, Brown H, Azzopardi E, Dargent O, Strittmatter M, Brennan D, Asensi AO, van West P, Wilce RT (2016. július 7.). „Arctic marine phytobenthos of northern Baffin Island”. J Phycol 52 (4), 532–549. o. DOI:10.1111/jpy.12417. PMID 27037790. PMC 5113804.  
  15. ↑ Hind KR, Starko S, Burt JM, Lemay MA, Salomon AK, Martone PT (2019. július 23.). „Trophic control of cryptic coralline algal diversity”. Proc Natl Acad Sci U S A 116 (30), 15080–15085. o. DOI:10.1073/pnas.1900506116. PMID 31285351. PMC 6660763.  
  16. ↑ Valdivia N, Díaz MJ, Garrido I, Gómez I (2015. szeptember 18.). „Consistent Richness-Biomass Relationship across Environmental Gradients in a Marine Macroalgal-Dominated Subtidal Community on the Western Antarctic Peninsula”. PLoS One 10 (9), e0138582. o. DOI:10.1371/journal.pone.0138582. PMID 26381149. PMC 4575096.  
  17. ↑ Li Y, Liu N, Yin H, Liu C, Zhang L, Jin Y, Wang H, Chi S, Liu T (2018. január 5.). „Complete sequences of the mitochondrial DNA of the Petalonia binghamiae”. Mitochondrial DNA B Resour 3 (1), 95–96. o. DOI:10.1080/23802359.2017.1407688. PMID 33474079. PMC 7800842.  
  18. ↑
  19. ↑ a b Starko S, Bringloe TT, Gomez MS, Darby H, Graham SW, Martone PT (2021. július 6.). „Genomic Rearrangements and Sequence Evolution across Brown Algal Organelles”. Genome Biol Evol 13 (7), evab124. o. DOI:10.1093/gbe/evab124. PMID 34061182. PMC 8290108.  

Fordítás

[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Desmarestiales című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Desmarestiales&oldid=27370007”