Ugrás a tartalomhoz

Dennis Miller

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Dennis Miller
Született1953. november 3. (71 éves)[1][2]
Pittsburgh
Állampolgárságaamerikai
Foglalkozása
Iskolái
  • Point Park University
  • Keystone Oaks High School
KitüntetéseiEmmy-díj
A Wikimédia Commons tartalmaz Dennis Miller témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Dennis Michael Miller (Pittsburgh, Pennsylvania, 1953. november 3. –) ötszörös Primetime Emmy-díjas amerikai humorista, műsorvezető.

Legismertebb műsora a Dennis Miller Live! volt, amely 1994-től[3] 2002-ig[4] futott. 215 epizódot élt meg, és öt Emmy-díjat nyert, illetve tizenegy alkalommal jelölték.[5]

A Saturday Night Live szereplőgárdájának tagja volt 1985-től 1991-ig. Több talk show-ja is volt, például az HBO-n vagy a CNBC-n. 2007-től 2015-ig egy naponta jelentkező beszélgetős rádióműsort vezetett, amelyet jelenleg a Westwood One sugároz.[6]

Jelenlegi műsora a Dennis Miller + One, amelyet az RT America vetít 2020. március 9. óta. A műsorban hírességekkel készít interjúkat.[7]

A Comedy Central "100 legjobb stand-up komikus" listáján a huszonegyedik lett,[8] a Vulture.com pedig az SNL Weekend Update legjobb műsorvezetőjének nevezte.[9]

Élete

[szerkesztés]

Pittsburghben született, és Castle Shannon külvárosában nőtt fel. Skót származású.[10] Szülei elváltak, így anyja, Norma nevelte fel őt egy baptista nevelőintézetben.[11][12] Apjáról nem szívesen beszél; általában így nyilatkozik róla: "még nagyon kicsi voltam, amikor elköltözött."[12] Norma öt gyereke közül ő a legidősebb, és gyakran vigyázott is a többiekre.[12]

A Saint Anne School tanulója volt.[13] Gyerekkorában szégyenlős volt.[12] Gyerekkori hobbijai a futball, a baseball, a kosárlabda és a televízió voltak.[12] A humoristává válás gondolata akkor ihlette meg, amikor látta Kelly Monteith humoristát fellépni egy pittsburghi klubban.[14]

A Keystone Oaks High School középiskolában folytatta tanulmányait.[13] Hősei Jonathan Winters és Tim Conway komikusok voltak.[15] Középiskolában már ismert lett a humoráról.[12] Ennek ellenére zárkózott, önbizalom-hiányos fiú volt.[12] 1971-ben érettségizett. Terve az volt, hogy sportújságíró legyen.[12][13]

A Point Park Universityn a Sigma Tau Gamma testvériség tagja lett.[16]

A középiskolában a South Hills Record újságírója lett. Újságírói karrierje során a humort vegyítette a tudósítással. Hamarosan azonban kilépett az újságírói posztról.[12] 1976-ban diplomázott újságírásból.[12][17] Később elmondta, hogy miért nem folytatta ezt a karriert: "Nem nagyon érdekelnek más emberek dolgai, és ez egy újságírónál nagy hiba."[18]

Hatásai

[szerkesztés]

A New York Times-nak adott interjújában elmondta, hogy Jonathan Miller, Richard Pryor, Richard Belzer és Jay Leno voltak rá hatással.[19]

Millert gyakran hasonlítják Mort Sahl-hoz és Lenny Bruce-hoz. Mikor a Times megkérdezte őt, mi a véleménye róluk, Dennis azt válaszolta, hogy korábban szerette Mort Sahlt, de később egyre inkább a Kennedy családdal állt kapcsolatban, ezért megváltozott róla a véleménye. Lenny Bruce-t elmondása szerint sosem szerette, és kritizálta a heroinfüggőségét.[19]

Magánélete

[szerkesztés]

1988. április 24.-én vette feleségül Carolyn "Ali" Espley-t.[20] Santa Barbarában élnek, és két fiuk van: Holden (1990-) és Marlon (1993-).

Média

[szerkesztés]

Különkiadások

[szerkesztés]
  • Mr. Miller Goes to Washington (1988)
  • The 13th Annual Young Comedians Special (műsorvezető, 1989)
  • The Earth Day Special (1990)
  • Black & White (1990)
  • Live from Washington, D.C.: They Shoot HBO Specials, Don't They? (1993)
  • State of the Union Undressed (1995)
  • Citizen Arcane (1996)
  • The Millennium Special: 1,000 Years, 100 Laughs, 10 Really Good Ones (1999)
  • The Raw Feed (2003)
  • Dennis Miller: All In (2006)
  • The Big Speech (2010)
  • America 180 (2014)
  • Fake News, Real Jokes (2018)

Lemezek

[szerkesztés]
  • The Off-White Album (Warner Records, 1988)
  • The Rants (Random House Audio, 1996)
  • Ranting Again (Random House Audio, 1998)[21]
  • Rants Redux (Random House Audio, 1999)
  • I Rant, Therefore I Am (Random House Audio, 2000)
  • The Rant Zone: An All-Out Blitz Against Soul-Sucking Jobs, Twisted Child Stars, Holistic Loons, and People Who Eat Their Dogs! (HarperAudio, 2001)
  • Still Ranting After All These Years (HarperAudio, 2004)
  • America 180 (New Wave Dynamics 2014)

Könyvei

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. május 4.)
  2. ↑ SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. ↑ https://news.google.com/newspapers?id=ab0iAAAAIBAJ&sjid=fLUFAAAAIBAJ&pg=5752,5183336&dq=dennis-miller-live&hl=en
  4. ↑ Silverman, Stephen M.: PASSAGES: Jackson Breaks Country Record. People.com, 2002. augusztus 30. (Hozzáférés: 2012. március 19.)
  5. ↑ Dennis Miller Going Prime-Time. CBS News, 2009. február 11. (Hozzáférés: 2012. március 19.)
  6. ↑ Dennis Miller to End Syndicated Show. RadioInsight
  7. ↑ American actor Dennis Miller will lead the new project on RT America, Teller Report, March 10, 2020 (per June 15, 2020)
  8. ↑ Comedy Central 100 Greatest Standups of all Time. Listology.com . [2010. november 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. szeptember 21.)
  9. ↑ Reilly, Dan: A Complete Ranking of Saturday Night Live 'Weekend Update' Anchors. Vulture.com, 2014. május 17.
  10. ↑ Miller, Dennis. Live from Washington, D.C. – They Shoot HBO Specials, Don't They? [TV]. HBO.
  11. ↑ Myers, Chuck: 1ST PERSON: Meet Dennis Miller, 2000. július 27. [2012. november 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. május 29.)
  12. ↑ a b c d e f g h i j Finder, Chuck. „Dennis Miller: Monday Night Live”, 2000. július 30.. [2016. szeptember 22-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2021. november 18.) 
  13. ↑ a b c People: Peter Wood on Dennis Miller on NRO Weekend. National Review. (Hozzáférés: 2010. október 7.)
  14. ↑ Roe, Dale. „Hey, Cha Cha – Dennis Miller brings his snarky shtick to Austin”, American-Statesman. [2018. július 17-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2021. november 18.) 
  15. ↑ Miller, Dennis és Tim Conway. Dennis Miller interjúja.. The Dennis Miller Show. 2013. november 1.
  16. ↑ Welcome to Sigma Tau Gamma, Gamma Omega Chapter. Baylorsigtau.com . [2011. július 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. október 7.)
  17. ↑ Dennis Miller Biography. TV Guide. (Hozzáférés: 2013. november 2.)
  18. ↑ Tramel, Jimmie. „Tulsa-bound comedian Dennis Miller riffs on SNL, MNF and the origin of spin”, Tulsa World, 2017. január 1. 
  19. ↑ a b "The Joke is On Liberals", Says Dennis Miller, Host of His Own Show Again. The New York Times
  20. ↑ Reliable sources spell her name variously as "Espley" or "Epsley." In the closing credits of Mr. Miller Goes to Washington, she is listed as "Ali Espley".
  21. ↑ Miller, Dennis. Ranting Again. Random House Audio (1998) 

További információk

[szerkesztés]
  • USA USA-portál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Dennis_Miller&oldid=27693838”