Dendrocopos analis

Dendrocopos analis
	Thaiföldi példány
	Természetvédelmi státusz
	Nem fenyegetett;
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Gerinchúrosok (Chordata);
Altörzs:	Gerincesek (Vertebrata);
Altörzság:	Állkapcsosok (Gnathostomata);
Főosztály:	Négylábúak (Tetrapoda);
Csoport:	Magzatburkosok (Amniota);
Osztály:	Madarak (Aves);
Csoport:	Carinatae;
Alosztály:	Neornithes;
Alosztályág:	Újmadárszabásúak (Neognathae);
Csoport:	Neoaves;
Csoport:	Passerea;
Öregrend:	Telluraves;
Csoport:	Coraciimorphae;
Csoport:	Eucavitaves;
Csoport:	Cavitaves;
Rend:	Harkályalakúak (Piciformes);
Alrend:	Pici;
Alrendág:	Picides;
Család:	Harkályfélék (Picidae);
Alcsalád:	Harkályformák (Picinae);
Nemzetség:	Dendropicini;
Nem:	Dendrocopos; Koch, 1816
Faj:	D. analis;
Tudományos név
	Dendrocopos analis; (Bonaparte, 1850)
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Dendrocopos analis témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Dendrocopos analis témájú kategóriát.

A Dendrocopos analis a madarak (Aves) osztályának harkályalakúak (Piciformes) rendjébe, ezen belül a harkályfélék (Picidae) családjába tartozó faj.^[1]

Rendszerezése

A fajt Charles Lucien Jules Laurent Bonaparte francia természettudós írta le 1850-ben, a Picus nembe Picus analis néven.^[2] Egyes szervezetek a szerint a Dendrocopos macei alfaja Dendrocopos macei analis néven.^[3]

Indonézia, Laosz, Mianmar, Thaiföld és Vietnám területén honos. A természetes élőhelye a szubtrópusi vagy trópusi síkvidéki és hegyi esőerdők, száraz erdők, legelő, cserjések, ültetvények és vidéki kertek. Állandó, nem vonuló faj.^[4]

Testhossza 16–18 centiméter.^[2]

Rovarokkal és hangyákkal táplálkozik, de fogyaszt bogyók és gyümölcsök is.^[2]