Désháza
| Désháza (Deja) | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Történelmi régió | Partium |
| Fejlesztési régió | Északnyugat-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Szilágy |
| Község | Szilágyszeg |
| Rang | falu |
| Községközpont | Szilágyszeg |
| Irányítószám | 457297 |
| SIRUTA-kód | 142587 |
| Népesség | |
| Népesség | 1093 fő (2021. dec. 1.) |
| Magyar lakosság | 1268 (2002)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 47° 21′ 17″, k. h. 23° 10′ 55″47.354816°N 23.181892°EKoordináták: é. sz. 47° 21′ 17″, k. h. 23° 10′ 55″47.354816°N 23.181892°E | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Désháza (románul Deja) település Romániában, Szilágy megyében.
Fekvése
[szerkesztés]Szilágycsehtől délre, Nagyszeg és Szilágyszeg között fekvő település.
Nevének eredete
[szerkesztés]Nevét Deés nevű alapítójáról kapta.
Története
[szerkesztés]Nevét az oklevelek 1343-ban említették először Deésháza néven.
1414-ben Deshaza, 1428-ban Désháza, 1459-ben Deeshaza, 1461-ben Dezhaza néven írták.
A Kővárhoz tartozó tövisháti település, Deésháza a hagyomány szerint egykor a Versenytelek nevű határrészen feküdt, azonban a "háborús időkben" onnan költözött mai helyére.
1343-ban Deés fiai Damján és Péter voltak a település birtokosai.
1414-ben Zsigmond király a birtokot a Kusalyi Jakcs családnak adta.
1441-ben Deésházi család tagjai: Máté, Sebestyén, Tamás, Ferenc és Jakab voltak birtokosai.
1457-ben Tolvay Domokos kapta adományként a falut Mátyás királytól.
1549-ben Kővárhoz tartozott, és a Deésházi család birtokának írták.
1618-ban Móre Bálint özvegye és gyermekei osztoztak meg a birtokon.
1696-ban Haraklányi Istvánnak is volt itt birtokrésze.
1705-ben végzett összeíráskor Désháza birtokosai Alszegi János, a Petkes család tagjai, Németh Bálint, Nagy István, Hunyadi István, Fazekas István voltak.
1797-ben főbb birtokosai voltak Nagy Sándor, Baranyi Pál, Pelei Kiss Ferenc utódai és Kiss András.
1847-ben Désházának 225 református lakosa volt.
1890-ben 619 lakosából 609 magyar, 8 román, 2 egyéb nyelvű, ebből 8 görögkeleti, 600 református, 11 izraelita. A házak száma ekkopr 184 volt.
Désháza lakosainak fő foglalkozása az 1800-as évek végén a fazekasság (fazekasipar) volt. A trianoni békeszerződés előtt Szilágy vármegye Szilágycsehi járásához tartozott.
Testvértelepülése 2009. szeptember 18-tól Páhi [Magyarország, Bács- Kiskun megye].
Lakosainak száma a 2011-es népszámlálás szerint 1262 fő, melyből magyar 1251.[2]
Nevezetességek
[szerkesztés]- Református templomát 1858-ban szentelték fel.
- Désháza másik nevezetessége a templom előtt álló emlékmű, amely a világháborúk és az 1989-es forradalom egyik helyi áldozatának állít emléket.[3]
- Immánuel Pünkösdi Gyülekezet épülete
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikája, Népszámlálási adatok 1850–2002 között
- ↑ Distribuția vorbitorilor de limba maghiară - județul Sălaj (angol nyelven). INSTITUTUL PENTRU STUDIEREA PROBLEMELOR MINORITĂŢILOR NAŢIONALE. [2017. február 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. február 2.)
- ↑ Fejér László.szerk.: Szabó Zsolt: Désháza, Szilágysági Magyarok. Bukarest - Kolozsvár: Kriterion Könyvkiadó, 356-360. o. (1999). ISBN 973-26-0565-0 (magyarul)
Források
[szerkesztés]- Petri Mór: Szilágy vármegye monographiája III.: Szilágy vármegye községeinek története (A-K). [Budapest]: Szilágy vármegye közönsége. 1902. 265–271. o. Online elérés