David Starčević
| David Starčević | |
 | |
| Született | 1840[1] |
| Elhunyt | 1908. november 18. (67-68 évesen) Jasztrebarszka |
| Állampolgársága | Ciszlajtánia |
| Foglalkozása | politikus |
| Tisztsége | horvát parlamenti képviselő |
| Iskolái | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz David Starčević témájú médiaállományokat. | |
David Starčević (Žitnik, 1840. – Jasztrebarszka, 1908. november 18.) horvát politikus, a „nemzet atyjának” tartott Ante Starčević unokaöccse volt.
Élete
[szerkesztés]1840-ben született a Gospić melletti Žitniken. 16 éves középiskolai végzettségű fiatalemberként érkezett Zágrábba, ahol valószínűleg nagy hatással voltak rá nagybátyjának, Ante Starčevićnek a politikai nézetei.[2] Később Grazban és Pesten folytatott jogtudományi tanulmányokat, majd 1869-ben Pesten szerzett jogi doktorátust, 1865-től a zágrábi klasszikus gimnázium helyettesítő tanára volt.[3] 1870-ben került a pártsajtó figyelmének középpontjába, amikor megtagadta a Rauch Levin bán által hozott, a horvát-magyar kiegyezésre vonatkozó törvény végrehajtását.[2] 1871-ben osztrákellenes nézetei és a rakovicai felkelésben való részvétel gyanúja miatt elbocsátották. 1873-tól ügyvédként dolgozott a zágráb vármegyei Jasztrebarszkában.
A Jogok Pártja 1878-as visszaállítása után az egyik legaktívabb jobboldali politikus lett; 1881-ben lett a horvát parlament képviselője, később még három alkalommal választották meg képviselőnek, 1884-ben, 1897-ben és 1908-ban.[2] Sikeres ügyvédi gyakorlata során tőkét halmozott fel, amelyet az üzleti befektetések mellett a párt szükségleteire, elsősorban a pártlap finanszírozására költött. Khuen-Héderváry Károly bán politikájának lelkes ellenfeleként a legnépszerűbb horvát ellenzéki politikus lett. Az 1885. október 5-iki parlamenti ülésen fizikailag is megtámadta Khuen-Héderváry bánt (ez volt a népszerű „Saborski vritnjak”), amivel nyíltan kérkedett, és mivel a bán a nyilvánosság előtt tagadta az eseményt, rágalmazásért hat hónap börtönre ítélték. Amikor 1886. május 6-án kiszabadult a börtönből hívei ovációval üdvözölték, ellenfelei azonban kezdetben teljes politikai likvidálására készültek. Ügyvédi hivatásában elkövetett feltételezett visszásságok alapján, amelyek a Kokotović és a Zastavniković hagyatéki ügyekben hozott ítélettel valósultak meg, doktori címének és ügyvédi jogainak megvonása mellett két évi lepoglavai börtönbüntetésre ítélték, ahonnan 1889-ben teljesen megtört emberként szabadult.[2] A politikai életben ezután csak passzívan vett részt.
Polgári jogainak visszaállítása után 1897-ben, a Delnica-Čabar választókerületben megválasztották, és ismét az egyesült ellenzék parlamenti képviselője lett. A Jogok Pártja szétválása idején (1895) a haza frakcióhoz (domovinaši), 1899-ben pedig a frankista Tiszta Jogok Pártjához csatlakozott. Az 1908-as parlamenti választásokon a kloštari és gospići választókerületben választották meg képviselővé, de még az országgyűlés összehívása előtt Jasztrebarszkában 1908. november 18-án elhunyt. Vagyonát testvérére, Mile Starčevićre hagyta, azzal a meghagyással, hogy köteles gondoskodni az özvegyéről. A šestinei temetőben, nem messze nagybátyja síremlékétől helyezték örök nyugalomra.
A horvát nemzeti célokért rá háruló üldöztetés és bebörtönzés miatt mártírként tisztelték.
Az őt ért vádak
[szerkesztés]1883-ban Slavoljub Jansa kerületi képviselő azzal vádolta, hogy a Jogok Pártja nevében „felháborító dolgokat zúdított” a hiszékeny néptömegre, többek között azt a képtelen hírt, hogy „David Starčević százezer katonát kapott az orosz cártól, és hogy a magyar határra ment abból a célból, hogy császárunk megbízásából megverje a magyarokat, mert a mi császárunkkat a néppárt a magyarok barátjaként nem védi meg."[4]
A parlamenti incidens
[szerkesztés]Az 1885. október 5-iki parlamenti vitában Khuen-Héderváry bán az ún. illegálisan Magyarországra vitt kamarai akták jogtalan elidegenítését indokolta, mire heves vita tört ki. Ezután Khuen-Héderváry egy ponton elhagyta az üléstermet, de David Starčević azt mondta képviselőtársának, Josip Gržanićnak, hogy ne engedje csak úgy kimenni, ezért Gržanić követte, és fenékbe rúgva kilökte az ülésteremből. A parlamenti események után David Starčevićet, Eugen Kumičićot és Josip Gržanićot azonnal őrizetbe vették. Khuen hívei mindenáron be akarták bizonyítani, hogy senki sem ütötte meg vagy üthette meg a „méltóságos bán urat”, de Grga Tuškan ügyvéd (azaz október 5-ig dr. Grga Tuškan) az előzetes letartóztatásban (1885. október 10.) kijelentette: „Úgy gondolom, hogy a főméltóságú bán urat megrúgták...” Ezt követően Grga Tuškant megfosztották doktori címétől, David Starčevićet pedig hat hónap börtönbüntetésre ítélték. A per végét a zágrábi polgárok heves tiltakozása kísérte.[5]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Osztrák életrajzi lexikon 1815–1950 (német nyelven). Osztrák Tudományos Akadémia. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b c d Trutanić
- ↑ Koprek, Ivan, Thesaurus Archigymnasii, Zbornik radova u prigodi 400. godišnjice Klasične gimnazije u Zagrebu (1607. – 2007.), Zagreb, 2007., oISBN 978-953-95772-0-7, str. 898
- ↑ Jansa Tukalj, Stranka prava i izbori za Hrvatski sabor na području bivše Vojne krajine 1883. godine, god. 36., br. 3., str. 1023
- ↑ Senjanin Josip Gržanić, pravaški političar, u obnovi Senja i Hrvatske, Senjski zbornik: prilozi za geografiju, etnologiju, gospodarstvo, povijest i kulturu, Vol. 22 No. 1, 1995.
Fordítás
[szerkesztés]Ez a szócikk részben vagy egészben a David Starčević című horvát Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Források
[szerkesztés]- ↑ Trutanić: Jure Trutanić: David Starčević u raskolu Stranke prava 1895. Radovi Zavoda za hrvatsku povijest Filozofskoga fakulteta Sveučilišta u Zagrebu, LIV. évf. 2. sz. (2021) Hozzáférés: 2023. augusztus 27.
